Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olyan volt az október 18-i Virág Judit-árverés a Kongresszusi Központban, mint egy unplugged, vagyis erősítés nélküli koncert. Minden ugyanaz, a műsor ismert, csak csendesebb, ha úgy tetszik, meghittebb. Ez egy hiteles és átlátható árverés volt - mondta lapunknak Virág Judit -, az is volt a célja, hogy látleletet vegyenek a piacról, hiszen az aukciósházaknak ugyanúgy tudniuk kell, mi az aktuális helyzet, mint a vevőknek, befektetőknek. Alapvető kérdés, hogy a műkereskedelem talpon marad-e, visszatér-e oda egy idő múlva, ahol a válság előtt járt, vagy teljesen új történet kezdődik - a válaszhoz azt is tudni kell, éppen hol tartanak.
Szerencsétlen módon a válság nálunk lényegében egybeesett a nagy gyűjtemények "elkészültével". A kollekciók éppen készen vannak, tulajdonosaik megszerezték azokat a főműveket, amelyekre fájt a foguk, és valami nagyot kellene nekik mutatni ahhoz, hogy ringbe szálljanak. Most viszont nincsenek a piacon különlegességek, ezen az aukción sem voltak. Virág Judit azt mondja, csalatkozniuk kellett abban a feltevésben, hogy a válság hatására majd ömlenek a képek és könnyűszerrel válogathatnak; épp ellenkezőleg, még soha ilyen nehéz nem volt összeszedni az árverési anyagot. Mindenki ráült arra, amije van: aki gyűjteményt épített, örül neki, akinek pedig egy-egy jó képe van, az várja a jobb időket. Ez egyfelől a műfajba vetett bizalom jele, hogy lesz ez még jobb is, másfelől a bizalmatlanságé, hogy egy kép birtokosa talán a töredékét sem kapja meg most a korábban beletett pénzének.
Szokatlan dolgok is történtek ezen az árverésen, például visszament egy Batthyány, egy Lotz és egy Vaszary is. Nem volt rájuk licitáló, és a ház elengedte őket. Igaz, sem az Istambul című Batthyány, sem Vaszary Vadászata nem tartozik az életmű legjobb darabjai közé, de mégiscsak húzónevek (mindkettőt 12 millió forinton kiáltották ki). Lotz Károly Zene című szép olajképére 7 millióért sem jelentkezett senki, Karlovszky Bertalan női aktja se kellett 2 millióért. Egy 6 milliós Kmetty-csendélet, illetve Molnár C. Pál 6,5 milliós aktja visszakérésben kelt el az árverés végén.
A kisebb értékű képek viszont jó néhány licitlépcsőt emelkedve cseréltek gazdát. A legizgalmasabb harc rögtön az elején egy Aba-Novák-akvarellért dúlt: a Mózes vizet fakaszt című papíralapú kép 340 ezer forintról indult, ketten küzdöttek érte, végül 5,5 millióért a telefonos külföldi licitálóé lett. (Aba-Novák másik képe, a Műlovarnők című tempera, amely a debreceni kiállításnak is fontos darabja volt, 14 millió forintért kelt el, 8,5-ről indulva.) A külföldi vevők egyébként se tűntek el, de ők nem szerelemből, inkább befektetési céllal vásárolnak, jó részük galériás vagy kereskedő, aki unikális darabokra vadászik. Virág Judit közlése szerint az árverésre bocsátott 157 tételből 15-17 külföldre került (védett kép nem volt az anyagban).
Igazi komoly szerzeménynek számít az aukció sztárja, Réth Alfréd 1925-ös Párizsi fűszerkereskedése: 10 milliós kikiáltási ára gyorsan felszaladt 32 millióra. Jó néhány kép volt még a 10-20 millió közti sávban, Mattis Teutsch korai, 1917-es tájképe például 8 milliós kikiáltásról 18 millióig jutott, egy zebegényi látkép Szőnyitől 15 millióért kelt el, 8,5 milliós kezdés után, Ziffer Sándor 7 millión indított nagybányai tájképe 12 milliót ért meg valakinek.
Az aukción rengetegen voltak és sokan licitáltak is, ezzel együtt 300 millió forint körül volt az összforgalom. A válság előtt általában jóval nagyobb számokat értek el - a milliárdot a 2007-es karácsonyi aukción lépték túl -, igaz, kétszer ekkora anyaggal, magasabb kezdő árakkal. Ezen az aukción még a tavaszinál is nyomottabbak voltak a kikiáltási árak.
