Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Victora Zsolt, a Boulevard és Brezsnyev Galéria 41 éves tulajdonosa töretlen lelkesedéssel ül a Király utca 46. szám alatti bérleményében, patinás Chesterfield kanapéján, noha fogalma sincs, hogyan tovább. A falakon a végzős kaposvári művészeti főiskolások diplomamunkái, kint kánikula, és hol a telefonja csörög, hol fiatal lányok térnek be kiállítást nézni, a további tervekről érdeklődni. A múlt heti aukcióját a margitszigeti Holdudvarban elmosta a vihar és a válság, és bár nincs miért szégyenkeznie az árverési anyag miatt, mégis összesen két tétel talált gazdára (Napi, 2009. június 29.).
A galéria eredetileg a Király utca másik oldalán nyitott, három évvel ezelőtt; nevében a Boulevard a galériás franciás kötődésére utal (Victora Zsolt gyerekkorát szüleivel az algériai nagykövetségen töltötte, majd tíz Franciaországban élt), a Brezsnyev pedig a náluk vendégeskedő kutya neve.
Victora korábban autókereskedéssel foglalkozott, majd flottavezető lett egy multinál, és magánéleti válságait követően érezte, hogy váltania kell. Mint lapunknak elmondta, mindig is sok köze volt a művészetekhez, saját jogon is. Verseket írt, fotózott, filmezett, ezeket ma is műveli. A galéria életét, a kiállító művészeket folyamatosan dokumentálja, spotokat, felvételeket készít, ezekből majd egy filmet szeretne összeállítani.
Nem üzleti terv alapján kezdett a munkának, és nem különösebben gondolkodott művészeti koncepciókban sem. "Ez egy fölvállaltan szubjektív galéria, ami engem megérint, az működik, azt felvállalom, ami nem, azt nem teszem ki. Nem kell hogy tetsszen, sok esetben elég az is, ha nyugtalanít, ha idegesít, lényeg, hogy hasson. Szeretem, ha hiteles a cucc, az a legfontosabb. Számomra ez azt jelenti, hogy a művész nem tud mást csinálni, és amit csinál, azt teljes gőzzel teszi."
A Boulevard és Brezsnyev galéria nem egyszerű kiállítóhely volt, hanem "nappaliként" működött: szólt a zene, nyitva volt az ajtó, a galériatulajdonos szinte ott élt, jöttek a művészek, a külföldiek, a járókelők. Jött a sajtó is, a kortárs művészet iránt érdeklődők, a gyűjtők, a galériások, 2007 nyarán pedig nagy sikert arattak a kasseli Documentán Teleportation kiállításukkal. Három év alatt több mint 70 kiállítást hoztak létre, de voltak street art eseményeik is, amikor képekkel vonultak fel a pesti belvárosban vagy szentestét tartottak azoknak, akiknek nem volt hova menniük, befogadták a Recycling Art fesztivált, pár hónapja pedig helyet adtak a vizuális gesztusaival ismertté vált Magyar Kétfejű Kutyapárt bemutatkozásának.
A múlt idő használatát az elmúlt hónapok történései magyarázzák. Az önkormányzat megállapodott egy vállalkozóval, miszerint emeletráépítés fejében rendbe hozzák a galériának is otthont adó ház homlokzatát; az elhúzódó, sok problémával járó építkezés elriasztotta az utcáról betérő vevőket, főként a külföldieket, később a felújítás miatt ki is kellett üríteniük az üzletet. Erre rakódott rá a válság, és a kezdetben önfenntartó galériának mára már a léte is veszélybe került. Pedig három éve, mikor Wahorn András közreműködésével felavatták a BB kiállítóhelyeit, még úgy tűnt, hogy a Wahorn által fiatal művészek játszóterének nevezett projekt életképes lesz.
Victora Zsolt akkor azzal a tervvel kereste meg az önkormányzatot, hogy az utca üresen álló üzlethelyiségeiben mind kiállítótereket, műtermeket hozna létre. Állami támogatást sosem kért - magánszponzorokat szívesebben látna -, ám az amúgy is üresen álló helyiségek átengedése ingyen vagy jelképes bérleti díjért szerinte elfogadható segítség lett volna, de a tervét nem is tárgyalták. "Ebben az utcában 16 üzletből 12 van zárva. Erre nincs ésszerű magyarázat" - mondja Victora, aki addig is galériája megmentése érdekében, főként a külföldieket megcélozva, Art Souvenir Shopot készül nyitni, No Puszta, No Goulash, just Fine Hungarian Art szlogennel.
