Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Balázs Jánost (1905-1977) sokan úgy tartják számon, mint a legjelentősebb cigány festőt. Róla, műveiről, a közegéről szól az az album, amelyet a napokban jelentetett meg Kieselbach Tamás. Nem ez az első eset, hogy a galerista felvállalta Balázs műveinek a népszerűsítését: 2005-ben már rendezett egy kiállítást 50-60 képpel, ahol mindegyik festmény elkelt. A magángyűjtők mellett a Salgótarjáni Múzeum is vásárolt akkor, három-négy darabot pedig az akkori amerikai nagykövet, a magyar művek komoly gyűjtőjévé lett Nancy Goodman Brinker emelt be a kollekciójába.
Balázs János művészetéről azt tartják, hogy nem könnyű befogadni, nem sima, nem nyílik meg elsőre, Kieselbach Tamás azonban megkerülhetetlennek látja. Aki meg akar valamit tudni a magyar cigányságról, forduljon Balázs János felé. A most megjelent album megjelenésében is rendhagyó - fekete lapokon a cigányság sorsát bemutató szociofotók, komoly szövegek kísérik a képeket. Kieselbach Tamás a könyvet bemutató sajtótájékoztatón elmondta, hogy véleménye szerint a cigány festészetnek helye van a magángyűjteményekben, de szükség lenne egy múzeumra is, amely felvállalja a roma kultúra és identitás bemutatását. Balázs Jánost - és a cigány festőket - tudatosan be kell emelni a magyarországi festészet történetébe a nagy egész kihagyhatatlan részeként.
