Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Harmincadik aukcióját tartja május 9-én a debreceni Villás Galéria. A 288 tételből 131 festmény, 115 ezüsttárgy, a többi műtárgy, szobor és pár bútor. A Villás János és felesége által vezetett aukciósház az egyetlen, amelyik nem Budapesten működik és prosperál. Jól bejáratott nevük van a szakmában, stabil a vevőkörük, jó kapcsolatot ápolnak az összes ismert budapesti galériával, látogatják mások árveréseit, kölcsönösen vásárolnak egymástól. Azt is lehet tudni, hogy ezüstneműjükért érdemes messzebbről, akár Budapestről is elzarándokolni Debrecenbe.
Egyszóval a Villás Galéria szerves része a magyar műkereskedelmi életnek, ám a fővárosban már érezhető válságjeleket még nem tapasztalták meg. Villásné Bagdi Ilona azt mondja, történetük legjobb árverése volt a tavaly karácsonyi, soha ekkora forgalmat nem produkáltak, és a most következőre is rendkívül jók az előjelek. Több vételi megbízással rendelkeznek, folyamatos az érdeklődés - közölte lapunkkal Villásné, aki szerint a válság a műkincspiacon éppen hogy pozitív hatást fejt ki. Évszázadok óta van műgyűjtés, és lesz is, amíg világ a világ, a vevők tudják, hogy a pénz jó helyen van a festményben, műtárgyban. A műkincsbefektetés Villásné meggyőződése szerint jól jövedelmez, de legalábbis értékálló. Ők a galériában folyamatosan érzékelik az elmúlt hónapokban, hogy akinek van pénze, szívesen vásárol értéket, régiséget. Azzal természetesen tisztában van a galériás, hogy más a helyzetük, mint a budapesti vezető házaknak, leginkább azért, mert az ő profiljuk a középkategóriás képekig terjed, ezeknek az ára sem olyan magas, így könnyebb eladniuk. Ráadásul nagyon jól ismerik a vevőiket, az ízlésüket, náluk mindig mindenre van jelentkező, az árverési anyag több mint 90 százalékát biztosan eladják. Hozzá vannak szokva ahhoz is, hogy nehezebben állítják össze a tételsort: egyszerűen vidéken kevesebb a kép, a műtárgy, többet kell utána járni, de Villásék szó szerint az ország minden részében kutatják a képeket, műtárgyakat, sokfelé hirdetnek. Biztosan szerepet játszik sikereikben az is, hogy kezdettől fogva mindent rendbe hoznak. Az általuk kínált tárgyak kifogástalan állapotúak, azonnal betehetők bármelyik lakásba. Ez főleg az ezüstök esetében szembeötlő, mert a többiek ez idáig nem törődtek ennyire a polírozással, a Villás-aukciókon meg minden csillog-villog, nemhiába ők érik el a legjobb fajlagos árakat.
Az ezüstök most is szépek és használhatóak is. Van jó néhány értékesebb gyertyatartópár, például egy Altenburgból való XVIII. századi páros, növényi mintával, 240 ezer forintos kikiáltási áron. Többféle stílusban sorakoznak étkészletek, kávés- és teáskanálszettek, tortalapátok, egyéb asztali ezüstneműk, olyan is akad, amelynél a készítő mesterjegyét is megfejtették. Az 1823-ban Pesten, Gierg Alajos műhelyében készült teáskanalak kikiáltási ára 12 ezer forint, az 1900 körüli, feloldatlan mesterjegyű hanukai gyertyatartóé 160 ezer forint, a lánchidas kártyadobozkáé pedig 38 ezer, de van portugál fali ezüsttál is 160 ezerért.
A festmények közül a galéria tulajdonosai Markó Ferenc romantikus tájképétől várják a legtöbbet. A legfiatalabb Markó fiú 1859-es, magyar témájú festménye 2,6 millió forintról indul, de legalább 5 millió forint körüli leütési árat remélnek érte. Szintén több érdeklődő van Kovács Mihály 1857-es datálású Római lányára, ez 1,2 millió forinton kezdi a licitet. Szőnyi István Beszélgetők című vászna Zebegényben született, ezen az aukción 650 ezer forinttól lehet rá licitálni. Kmetty János Szentendrén festett, Hazafelé című képének kikiáltási ára 950 ezer forint.
A néhány szobortétel mind neves művész alkotása: Kisfaludi Strobl Zsigmondtól például a Trianon szoborcsoport Észak darabja szerezhető meg, kikiáltási ára 180 ezer forint, csakúgy, mint Kerényi Jenő Kleopátra kígyóval című művéé. Medgyessy Ferenc Lovasa 340 ezer forinton indul.
