Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Március első felében más években is csak éledezik még az aukciós piac, a mai válságos időkben pedig láthatóan nem kapkodják el a műkereskedők a szezonkezdést. Vannak azért olyan szereplők, amelyek nem halasztottak el aukciót, ilyen a Képcsarnok is: 2009-re nyolc árverést terveztek - félévente négyet-négyet -, s március 7-én meg is tartották az elsőt Budapesten, a Millennium udvarban. (A következő április 9-én lesz Pécsett, aztán májusban és júniusban újra Budapest jön.)
Az árverési kiállítást sokan látták - három nap alatt elfogyott az összes katalógus -, az aukción is telt ház volt, ott ült mindenki, aki korábban, de az eredményeken érezhető volt a visszafogottság, nem pörögtek fel igazán a licitek. Az anyag így is elkelt, de alacsonyabb áron; a legerősebb, legfontosabb tételekben "bőven volt még", ahogy mondani szokták. Néhány példa: Vojnich Erzsébet olajképe most 700 ezer forintért kelt el 150 ezres kikiáltás után, miközben egy ilyen kvalitású Vojnich-festmény ára legutóbb egymillió fölé emelkedett. Demény Miklós 1968-as csendélete 70 ezres kezdéssel 320 ezer forintos leütési árat ért el - a festő hasonló alkotásai 400-500 ezer forint körül szoktak elkelni. Orosz Gellérttől négy képet is kínáltak, ezek sem érték el a nemrég elhunyt művész 300-500 ezer között beállt árait. Most az 1978-as Asszimetria 280 ezer forintot ért meg valakinek, de ez a 65 ezer forinton indított kép igen erős mű volt. A Képcsarnok egyébként továbbra sem tér el eddigi koncepciójától, azaz hagyja, hogy a piac árazza be a művészeket/műveket és maradnak a nyomott kikiáltási áraknál. (Picit ezeken most emeltek, s még egy kicsi belefér, de törekednek rá, hogy alacsonyról induljanak.)
Czóbel Béla hagyatékból származó három rézkarcának 15 ezer forintos kezdő árai alig emelkedtek (kettő alapárán, egy pedig 20 ezer forintért ment el), ezek igen jó vételnek bizonyulhatnak vevőiknek. Ugyancsak megérte Bér Rudolf Dunakanyar című olajképe 70 ezerért (kikiáltási ára 50 ezer), mert hasonló műveinek ára 200 ezer körül szokott lenni. Ugyanez elmondható Koncz András nagyméretű 1987-es olajfestménye kapcsán is: 100 ezerről indult, 280 ezer forintnál ütötték le. A művész a legtöbb jelentős hazai közgyűjteményben jelen van, így ez az ár "békeidőben" minimum a duplája lehetett volna.
Gerzson Pál Napkelte című farostra festett akrilképe 360 ezerért cserélt gazdát, 90 ezres kezdéssel, Gyarmathy Tihamértől egy 30 ezren indított 1941-es akvarell 70 ezer forintot ért meg valakinek. Gyarmathy tanítványa volt Simsay Ildikó, tőle most három művet kínáltak 30 ezer körüli kezdő árakon, de itt felpörgött a licit, a tájképéért 110 ezer, a csendéletéért 140 ezer forintot fizettek.
