Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Mennyire elégedettek az új aukciósházzal - hogy rögtön egy kritikával kezdjem, nem túl kicsi?
- Ezt nem először hallom, de vehetem pozitív visszhangnak is, miszerint nagy az érdeklődés az árveréseink iránt. A Kinizsi utcai épület eladása után nem volt evidens, hogy saját vagy bérlemény lesz-e az árverezőházunk, de a menedzsment és az igazgatóság úgy gondolta, érdemes műkereskedelmet folytatni. Ésszerű megoldásként kínálkozott egy meglévő bolt átalakítása; adottak a keretek, de elégedettek vagyunk. Igen, időnként sokan vannak, s ha majd tartósan nem férünk be a mostani aukciós terembe, akkor lehet továbblépni.
- Hogyan alakult a BÁV forgalma az átalakulás után?
- A korábbi vállalati struktúrában nem lehetett már modern műkereskedelmet folytatni. A vidéki, hatalmas alapterületű boltokat 2005-2006-ban bezártuk, a nagyvállalat összezsugorodott a mai egy aukciósház - hat szaküzlet méretre. Megszüntettünk mindent, ami nem illett egy modern műkereskedelmi bolthálózat profiljába, és a következő évek már sikeresek voltak, pénzügyi szempontból is. Mindig a tervezetten felül teljesítettünk, mindig volt 10-15 százalékos növekedés.
- Milyen nagyságrendű forgalomról beszélünk?
- A szakújságírók általában az árverések forgalma alapján rangsorolnak; e szerint a BÁV a Nagyházi Galériával, nagyjából 600-700 millió forintos aukciós forgalommal követi a két vezető aukciósházat. Nagy szívfájdalmamra azt senki nem veszi számításba, hogy például a Szent István körúti boltunk még egyszer ugyanennyit összehoz a bolti forgalomból. Az aukciós és a bolti forgalmat, valamint a nagyon jelentős aranytömb-értékesítésünket együtt számolva elérjük a listavezetők eredményeit, de 3-3,5 milliárdot biztosan.
- Úgy véli, a piac vagy a szakma nem kezeli értékén a BÁV-ot?
- Nem a megfelelő helyre rangsorolják be a házat - érezhetem én ezt igazságtalannak, de tudom, hogy a műtárgypiac felülről árazott, így az aukció számít: ha megszületik egy csúcsár, az kezd el lefelé hatni, ahhoz viszonyítva alakul ki a piaci szereplők értékítélete. Hozzá kell még tennem - és ezzel nem akarok többet mondani -, a BÁV-nál minden "az asztal fölött" történik, itt nagyvállalati hierarchia van, aminek az is a sajátossága, hogy ami történik, az meg is történik.
- Azt mondja ezzel, hogy a leütések mindig valós leütések és az árak mindig valós árak?
- Igen.
- Meghirdetett cél volt 2007-ben erősíteni a festménypiacon. Sikerült?
- Nagy lemaradással kezdtünk bele, de hittünk benne, és úgy éljük meg, hogy vannak eredményeink, amikre büszkék lehetünk. Ez szűk piac, kevés műkereskedővel, kevés gyűjtővel és kevés kiemelkedő kvalitású műtárggyal, egyik napról a másikra nem lehet megfordítani a kialakult műtárgypiaci erőviszonyokat. De most van egy új, modern házunk, fiatal gárdánk, elindítottunk egy előadás-sorozatot, könyveket kezdtünk kiadni. Az elindult BÁV-honlapon pedig olyan ügyfélrendszert fogunk a második lépcsőben elindítani, amit máshol nem talál. Azon vagyunk, hogy amit létrehozunk, annak legyen BÁV-os arculata.
- Vannak erről visszajelzéseik?
- Szerintem magasabb a cég műkereskedelmi tevékenységét pozitívan értékelők száma, mint 2007-ben volt. A BÁV-nak megmaradt a stabil vevőköre - mondjuk így, a régi polgári rétegről van szó. A Kinizsi utcába bejáratos külföldiek - elsősorban az olaszok - szintén követtek minket. Nem akarom azonban megkerülni a kérdést: tudom, hogy ez egy öregedő gyűjtői kör, tehát új ügyfeleket kell átcsábítanunk a konkurenciától. Szeretnénk élni azzal a magyar műtárgypiacon egyedülinek számító lehetőséggel, hogy stabil anyagi háttér van mögöttünk. Nem okoz gondot nagy értékű alkotásokat felvásárolni vagy engedményeket tenni. Tudomásom szerint nálunk a legkedvezőbbek az árverési feltételek: ingyen be lehet kerülni a katalógusba, nincs fotózási költség, a restaurálást is álljuk. Az árverési jutalék is nálunk az egyik legalacsonyabb (10 százalék), ezt is egyedileg szabhatjuk meg, ami a nagy értékű képeknél sokat jelenthet.
- Mit jelent ez konkrétan?
- Újra átgondoltuk a stratégiát - mint gondolom mindenki -, mert erre kényszerít minket a válság, így a festményprofil további bővítése mellett azt erősítjük, amiben a legjobbak vagyunk: ékszer és műtárgy. Jobban járunk, ha például nem a kortárs festmények felé nyitunk sokadikként, hanem a kortárs ékszertervezőket és iparművészeket karoljuk fel. A magyar iparművészek és ékszerkészítők nemzetközi mércével mérve is jók, az alkotásaik élményszámba mennek, a terület alulárazott, van itt keresnivalónk. Ezzel együtt idén is rendezünk kortárs festményekből kiállítást.
- Ha már a válságot említette, érezték-e már a hatását, és mit vár 2009-re?
- Mi korán, novemberben megrendeztük az év végi művészeti aukciónkat, azon a válságnak még semmi nyomát nem érzékeltük. Olyan nincs, hogy a magyar műkereskedelem összeomlik, ez egy nagyon hierarchikus, jól kiépült értékrendszer, amely biztos lábakon áll. Kevés kapcsolódási pontja van a nemzetközi műtárgypiaccal, ami egyfelől káros, de ebben a gazdasági helyzetben védelmet is jelent. Biztos vagyok azonban abban is, hogy a csúcsárak eltompulnak, nem lesznek meg a korábbi leütési rekordok, ezért a piac meg fog torpanni, mindenki kivár.
- Mi a helyzet az ezüstöknél, műtárgyaknál, ékszereknél?
- Az ékszerárak lassan, de biztosan fölfelé vándoroltak eddig is, szerintem ez gyorsulni fog. A nagyobb köves ékszerek is stabilabban kelnek el, mint korábban. Ezek jók vagyonmentésre, zsebre lehet őket tenni, ha kell. Ebben a térségben még élnek a régi reflexek: amikor októberben kitört a válság, zuhant a tőzsde, a boltjainkat megszállták. Ékszer, aranyrudak, minden ment.
- A műkereskedelem a nagy felfutás évei után amúgy is új kihívások elé nézett, lehet, hogy a válság kiélezi ezeket?
- Kétségtelen, nem áramlik a piacra annyi pénz, mint a privatizációs időszakban és nem látok már olyan képeket sem, amelyek gyűjtői vagy befektetői szemmel mindent pénzt megérnek. Kérdés, hogy mi lehet a magyar műtárgypiacon az új csúcsár. Elértük-e már - ha igen, akkor mi a következő lépés. Külföldről kell behozni impresszionistákat? Ez szinte lehetetlen: az ismert festők képei megfizethetetlenek a magyar gyűjtők számára, a második és harmadik vonalba számító "ismeretlen" alkotóktól jegyzett festményeket pedig nem fognak venni.
- Készültek egy hamis és lopott festményeket tartalmazó adatbázis létrehozására. Ez hol tart?
- Minden aukciósház saját adatbázist fejleszt, és nem látok most reális esélyt arra, hogy mindenki beadja a közösbe a magáét. Fordított irányból talán létrejöhet valami, a rendőrség tervez egy adatbázist, amelyben részt vehetnek műkereskedők is. Ha ez meglesz, mi azonnal feltöltjük oda az összes birtokunkban lévő információt, 1957-től kezdődően.
- Sok hamis képpel találkozik?
- Igen, vannak; most egy hamis Bortnyikot hoztak, ahogy ez várható is volt, a csúcsárak után mindig megjelennek az adott festőtől kisebb értékű képek hamisítványai. De nemcsak ez a probléma, hanem a lopott képek is. Ma is hoztak be hozzánk egy Kosztát és egy Mednyánszkyt, amelyeket megtaláltam az egyetlen magyarországi adatbázisban, a KÖH honlapján mint 2008-ban eltűnt képeket. Ha az adatbázis létrejön, ezeket is könnyebben tudjuk majd visszaszolgáltatni jogos tulajdonosaiknak.
