Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lassan gyülekezett a közönség múlt péntek este a Vígszínházban, a Kieselbach Galéria téli aukciójára, ahol a 240 festmény bő 760 millió forintos összkikiáltással indult, de nyilvánvaló volt, hogy ennek oka az esőben és a közlekedési viszonyokban keresendő. Kezdésre dugig lett nemcsak a terem, hanem a lépcsőkön is ültek - csakúgy, mint az őszi árverésen -, sőt a folyosókon is álltak. A műkereskedőknek ezekben a válságos időkben már nem csupán egy-egy alkotás eredetiségéről, kvalitásáról kell meggyőzniük vevőiket, hanem azt is kell sugallniuk, hogy baj esetén a legjobb irány a műkincs - a Kieselbachnál ez mindenesetre bejött. Az este legdrágább tétele, Gulácsy Karosszékben ülő leány című 1910-es festménye, 85 millió forintról indult és 120 milliónál koppant a kalapács - beállítva ezzel a művész eddigi rekordját. Pontosan ennyiért kelt el ugyanis tavaly tavasszal Virág Juditnál Gulácsytól A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek - 50 milliós indítás után -, így most ez a két kép osztozik a magyar árverési örökranglista hetedik helyén.
Vaszary János Déli pihenő című festményéért 30 milliós kezdés után 40 millió forintot adtak. A kép 1905-ben készült, amikor a 40 éves festő az esküvője előtt déli tanulmányútra indult, s a temperamentumos spanyolok nagy hatással voltak a szerelmes festőre. A Gulácsy- és a Vaszary-képet ugyanaz a licitáló szerezte meg a teremben - ez persze nem jelenti automatikusan, hogy ugyanaz a megbízó áll a háttérben, csak valószínűsíti.
Sokszor elmondták már újságírók is, galeristák is, milyen jót tesz a piacnak egy-egy nagy összefoglaló életmű-kiállítás vagy egy monográfia megjelenése - most kell venni képet a Nyolcak művészcsoport festőitől, mert a következő nagy kiállítás az övék -, erre bőven láttunk most is bizonyítékot. Debrecenben rendezték meg nemrég Aba-Novák kiállítását, s bár azon nem szerepelt a most aukcionált korai Fürdőző aktok, de a leütési ára így is 32 millió forint lett (noha a kiállítás alatt védetté nyilvánították). A másik Aba-Novák, az 1932-es Pihenő artisták ára több mint megduplázódott, 7,5 millióról 16 millió forintra emelkedett. Batthyány Gyula amúgy sem alacsony árainak is jót tett a most megjelent monográfia: két, eddig elveszettnek hitt képe került kalapács alá, közülük a Firenzei este 24 millió forintért cserélt gazdát 8,5 milliós kikiáltás után, a 10 millión kezdő Balkonon pedig 18 millióért kelt el.
Berény Róbert 1910-es csendélete szerepelt a MNG Magyar Vadak tárlatán, aukcionálták is már Magyarországon, 1984 decemberében a BÁV-nál. Ott és akkor 15 ezer forinton indult és 26 ezer forintért került új tulajdonosához. A huszonnégy évvel későbbi számok: kikiáltási ár 20 millió, leütési ár 36 millió forint. Számít az árszint alakulásában a közeli aukciós rekord is: Bortnyik Lámpagyújtogatója az őszi Kieselbach-aukción 170 millió forintért cserélt gazdát, a mostani kínálatban szereplő képe, az 1918-as Falu hosszú licitharcban 8,5 millióról 20 millió forintig drágult.
Szobotka Imre Kubista férfiportréja 1913-14-es, azaz a művész legjobb korszakából való, amikor szinkronban haladt az európai avantgarde-dal, Párizsban a Salon des Indépendants tárlatán Chagall-lal együtt állított ki. Ennek megfelelően a festmény 17 milliós kikiáltási ára 30 millió forintra nőtt. Ziffer Sándor meseszerű, a fauve-ok hatását tükröző festménye 28 millió forintot ért el, 15 milliós indítás után.
Végül összesen 131 tétel végzett millió fölött - azaz az indított művek több mint fele -, és huszonnégyszer koppant a kalapács 10 millió fölött, beleértve a 100 millió feletti leütést is.
