Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
"Ez már a vevők piaca", "Nem is volt olyan rossz", "Attól féltünk, hogy a piac megdöglött, de nem" - ilyen megjegyzésekkel kommentálták a sajtóbeszámolókban a műtárgypiaci szereplők a múlt heti New York-i kortársaukciókat, amelyeken végleg bebizonyosodott, hogy ezt a szegmenst is utolérte a globális válság. A baj nem akkora, mint amekkorától féltek: a vevők nem maradtak távol - sőt, az amerikaiak egy része még vissza is tért -, igaz, aki csak tehette, az alkalmi vételekre vadászott.
Az összbevételt, illetve a visszamaradási arányokat tükröző számok így is messze elmaradtak a fellendülés idején megszokottól: a Sotheby's november 11-i árverése jutalékkal együtt 125 131 500 dollárt hozott a konyhára, szemben a 202,4-280,4 millió dolláros becsértéksávval, a 63 tételből 20 nem talált gazdára. Az árverést vezető Tobias Meyer, a Sotheby's kortársszekciójának vezetője a ház közleményében úgy fogalmazott: tapasztalt és intelligens gyűjtői közönség reagált a magas szintű anyagra, az amerikai vevők jó árakon vették meg a minőségi alkotásokat. A tények nyelvén ez azt jelenti, hogy például az aukció egyik húzótételének szánt Yves Klein-munkát (Archisponge RE 11) 21 362 500 dollárért vette meg valaki, szemben a 25 milliós becsléssel, amit elégedetten nyugtázhatott a ház, különösen annak fényében, hogy egy másik sztár, a katalógus címlapjára is felkerült, 15-20 millió dollárra becsült 1963-as Roy Liechtenstein-mű visszamaradt (talán most nem volt elég vonzó az üzletembert sejtető pop-artos félportré). A piac erejét mutatta, hogy voltak látványos licitharcok is: John Currin kettős aktja, a Nice 'n Easy 5,45 millióért kelt el (4,5 milliós felső becsérték után), ami sokszorosan meghaladja az 1962-ben született művész 847,5 ezer dolláros eddigi rekordját. Ezzel az aukcióval az elszabadult árak lényegében visszatértek a két évvel ezelőtti szintre - foglalta össze a ház, emlékeztetve arra, hogy a 2006-os hasonló árverésen szinte pontosan ugyanekkora bevételt értek el.
Kevésbé volt lelkes a Christie's vezérigazgatója, Edward Dolman a ház másnapi kortársaukciója után; a legnagyobb csalódást számára az okozta, hogy senki nem licitált Francis Bacon 40 millió dollárra becsült 1964-es önarcképtanulmányára, jóllehet a Bacon-képek az elmúlt években a legnyerőbb tételeknek számítottak. Az összesített leütés így 113 627 500 dollár lett, mélyen elmaradva a 227,15-321,35 milliós értéksávtól, a 75 tételből 24 visszamaradt, a 39 garantált tételből 8 nem kelt el. Kellemes meglepetéssel szolgált Gerhard Richter nagyméretű Abstraktes Bildje, amely 12 millió körüli elvárás után 14,86 millióért kelt el és manapság az is szép siker, hogy a művész aukciós rekordját megközelítve, 13,5 millió dollárért tudták eladni Jean-Michel Basquiat 1982-es cím nélküli - Bokszoló alcímű - alkotását (a 12-16 millióra becsült művet Lars Ulrich, a Metallica dobosa adta be).
Érthető izgalommal várták az érdeklődők, mennyit hoz beadójának az a 16 modern grafika, amelyet a katalógus szerényen "egy magángyűjteményből" valónak minősített - tudvalevő volt, hogy Kathy Fuld és férje, Richard S. Fuld kollekciójából valók, Fuldot pedig elsősorban a szeptemberben összeomlott Lehman Brothers befektetési bank vezéreként ismerte a világ. A most beadott darabokra összesen 20 millió dollár garanciát vállalt a Christie's, végül összesen 13,5 millióért keltek el; igaz, volt köztük egy olyan Arshile Gorky-rajz is, amelyet 1996-ban 370 ezerért vásárolt a házaspár és most 2,2 millióért vette meg egy manhattani műkereskedő.
A New York-i aukciók értékelésében - beleértve az impresszionisták és modernek egy héttel korábbi árveréseit is - az volt a fő motívum, hogy a katalógusokat még a válság őszi fellángolása előtt állították össze, a becsléseket még a boom idején elért csúcsok befolyásolták. A következő nagy menetben szakértők szerint már biztosan az alacsonyabb kezdések lesznek jellemzők, bár arra is sokan felhívták a figyelmet: még mindig több mint 100 millió dollár értékben lehet egyetlen este műalkotásokat eladni, vagyis sokan vannak még, akiknek akad elkölteni való pénzük.
