Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ahogy már korábban is hírül adtuk, november 11-13. között a BÁV 53. művészeti aukcióján számos különleges, sok esetben nagy eszmei értéket képviselő ritkaság kerül árverésre. Az érdeklődő közönség a háromnapos esemény második napján, szerdán licitálhat a festményekre, amelyekből több mint kétszáz darabot kínálunk most aukcióra. Ez a gazdag válogatás sokrétű és változatos betekintést nyújt a XVIII-XIX. századi és a huszadik századi magyar és közép-európai festészet történetébe, és számos rendkívüli alkotás is található köztük. Ezek egyike Rippl-Rónai József egy fiatalkori festménye, a Lupus in fabula.
Rippl-Rónai a patikus szakmával végleg szakítva, néhány évnyi házitanítóskodás után 1884-ben érkezett Münchenbe, immár azzal az eltökélt szándékkal, hogy festőnek tanul. A müncheni képzőművészeti akadémia célkitűzéseiből és módszereiből azonban hamarosan kiábrándult. Fokozatosan érett meg benne az elhatározás, hogy valahol máshol folytassa tanulmányait. A nagy álma az volt, hogy Párizsba menjen - ez a város pezsgő légkörével, sokszínű művészvilágával a korabeli Európa sok festőjét vonzotta.
1887 elején elnyert egy ösztöndíjat, amely lehetővé tette számára, hogy végre a francia fővárosba utazzon. Az volt a terve, hogy beiratkozik valamelyik magánakadémiára, de a dolgok másképp alakultak. Egy ismerőse tanácsára felkereste az idősödő Munkácsyt párizsi műtermében, aki nemcsak fogadta, hanem rajzait látva azonnal felvette őt a műhelyébe segédnek. Ez munkát, kenyérkeresetet jelentett Rippl-Rónai számára, de festői kibontakozása és egyéni stílusa megtalálása szempontjából inkább kitérőt jelentett ez az időszak, fő feladata ugyanis Munkácsy keresett képeinek - elsősorban szalonzsánereinek - másolása volt. Azonban ha ideje engedte, készített egy-egy saját festményt is.
Ebből az időszakból származik a Lupus in fabula (farkas a mesében) című festmény is. Ezt a szólást akkor használták, ha valakiről beszéltek, és az illető hirtelen-váratlanul megjelent a színen. Egy ilyen jelenetet láthatunk a képen is: egy pamlagon két ifjú hölgy bizalmas beszélgetést folytat, a hátuk mögötti ajtó nyílásában azonban megjelenik az a két férfi, akiről éppen csevegtek. A néző tekintetét szinte vonzza a két fiatal hölgy rendkívül gondosan és érzékletesen ábrázolt öltözete. A selyem csillogása, a ruhák részleteinek aprólékos megfestése ellentétet alkot a szoba többi részét borító félhomállyal, és a berendezés elmosódó körvonalaival. A két felbukkanó férfialak sincs részletesen megfestve, és egyiküknek még az arcára is árnyék vetül - látszik, hogy nem ők a kép főszereplői. Bár e festmény - főleg a festésmódja miatt - csak kevéssé sejteti a később beérő és kibontakozó Rippl-Rónai kivételes tehetségét, mégis nagy jelentőségű alkotás. Rippl-Rónai fiatalkori, tanulóéveiben készült műveiből ugyanis nagyon kevés maradt meg. Nem túlzás tehát festővé válásának egyik fontos állomását látni ebben a festményben.
