Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Plakátbetűs közleményben számolt be a Sotheby's aukciósház múlt heti kétnapos árverése szenzációs sikeréről, amire a számokat nézve meg is volt minden oka. A kizárólag a brit Damien Hirst 223 alkotását értékesítő, Beautiful Inside My Head Forever mottójú londoni aukció jutalékkal együtt pontosan 111 464 000 font bevétellel zárt, messze meghaladva a 68-98 millió fontos előzetes értéksáv felső határát, a tételek 98 százaléka elkelt. A legnagyobb sikert az Aranyborjú aratta, a márványtalapzatra helyezett tartályban formaldehidbe rakott, aranyozott szarvú és patájú állatért 10 345 250 fontot adott valaki (Napi, 2008. szeptember 17.), bőven felülmúlva Hirst tavaly elért, 9,6 millió fontos aukciós rekordját.
Az árverés eleve páratlan volt, hiszen még soha nem szenteltek egy aukciót csakis egyetlen élő művész munkáinak; a galériákat megkerülő, így az alkotónak jóval nagyobb hasznot hajtó vállalkozást előtte sokan megkérdőjelezték. Még jobban szaporodtak a kérdőjelek, ahogy az időpont közeledett, hiszen már érezhető volt az azóta globális méretűvé duzzadt pénzügyi válság előszele, amely aztán épp a Hirst-aukció első napjára, szeptember 15-re robbant ki. Szerencsés volt a londoni helyszín - mondták utólag piaci szereplők -, New Yorkban ugyanis aznap a befektetőknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy műtárgyakat vásároljanak. Az azonban rendre felmerült a kommentárokban, hogy lehet-e következtetni a közeljövő trendjeire egy ilyen unikális eseményből, amely sokak szerint nem is műalkotásokról és azok értékéről szólt, hanem a médiafelhajtásról és az újgazdagok presztízsköltekezéséről.
A Sotheby's nem árult el részleteket a vevők földrajzi hovatartozásáról, közleményében annyi szerepel, hogy a licitálók 16 százaléka új vendég volt náluk, ezek 25 százaléka új piacokról is érkezett. Egy a Bloomberg által megkérdezett műtárgypiaci tanácsadó szerint szokatlan társaság volt a teremben, a londoni Fine Art Fund vezérigazgatója pedig azt mondta el a hírügynökségnek, hogy amerikai részről a szokottnál kisebb volt az érdeklődés, viszont a hétfő esti aukció eladásainak legalább a 10 százaléka közel-keleti vevőkhöz került. Akadhattak orosz vásárlók is, legalábbis erre következtettek megfigyelők egy orosz születésű Sotheby's-képviselő élénk telefonos licitálásaiból, az árverés egy résztvevője a Forbes magazinnak nyilatkozva pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes tételekre relatíve kevesen tettek ajánlatot, másfél évvel ezelőtt sokkal nagyobb lett volna a küzdelem.
Akárhogy is, Hirst elérhette célját, mind anyagilag - bár félmilliárd font fölötti vagyonával eddig is a világ leggazdagabb művészei közé tartozott -, mind az őt kísérő publicitás megőrzésében. Arról pedig nem nyilatkozott sem ő, sem a mögötte álló pénzügyi menedzser, a Mr. 10 százalékként emlegetett Frank Dunphy - akinek sok celebritás köszönheti jól kezelt vagyonát -, hogy mennyire érdeklik őket azok a vélemények, amelyek szerint Hirst alkotásainak már nincs sok közük a művészethez, a formaldehidben tartósított állatokkal, "gyógyszerszekrényekkel", ismétlődő motívumokra épülő festményekkel csak egy divatmárkát szereznek meg maguknak a vevők.
