Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kiállításként sikeres a debreceni Modem szocreál tárlata, de az eddigi piaci tapasztalatok alapján aligha lendíti fel a korszak alkotásai iránti keresletet a műkereskedelemben.
Stílusosan november 7-ig tart nyitva Debrecenben a Modem legújabb gyűjteményes kiállítása, amely a Szocreál - Festészet a Rákosi-korban címet viseli. A festészeti tárlat mellett egy fotókiállítás mutatja be korabeli MTI-fotókkal, plakátokkal a hétköznapi életet a kommunista rendszer idején, pontosabban az ötvenes években, mindehhez pedig még egy kiállítás kapcsolódik, a Beszédes képek, amely a pártállami időszak képregényeiből és karikatúráiból válogat. Úgyhogy Debrecenben teljes képet kaphat a látogató a diktatúra művészetéből és azzal az ideológiával átitatott propagandából, ami a kultúrpolitikát akkoriban jellemezte.
1950 nyarán rendezték meg először a Műcsarnokban a szocreál reprezentatív felvonulását, ahol egyszerre adtak számot "fejlődésükről" az avantgárd múltú alkotók (Bán Béla, Orosz Gellért), az elismert polgári művészek és a semmiből előkerült dilettánsok, akik pontosan értették és visszhangozták az idők szavát (a seregszemle aztán még kétszer megismétlődött). Most Debrecenben korabeli filmhíradók idézik az eseményt, beszámolva egyebek közt Pór Bertalan Fogadás a Parlamentben című képének születéséről, de látható az avantgárd Orosz Gellért naturalista képe és Glatz Oszkár több műve is: az egyiken úttörők köszöntik vidéki pajtásaikat, a másikon koreai és magyar kisdobosok hajolnak egy földgömb fölé. A kiváló plakáttervező művész, Konecsni György történelmi témát dolgoz fel, Rákóczi és Esze Tamás találkozását.
A kiállítás azt is megmutatja, mennyire pengeélen táncoltak az alkotók, hiszen a nemrég elhunyt, élete nagy részében Párizsban dolgozó Csernus Tibor Három lektorát jóindulattal kezelve úgy is lehetett volna értelmezni, hogy néhány fiatal elvtárs a világ jobbításán gondolkozik, ám a korabeli kritika élesen bírálta a képet, miszerint nem elég világos a mondanivalója. (A bírálatban nyilván az is közrejátszott, hogy az 1955-ben készült festményen Domokos Mátyás, Réz Pál és Vajda Miklós irodalmárok láthatók - ők pedig nem tartoztak a rendszer kedvencei közé.) Az ötvenes években létezett egy törvény, miszerint az építtetők a nagyberuházások költségeinek 2 ezrelékét kötelesek műalkotásokra fordítani (ma is van hasonló, de még nem lendítette fel a művészek megrendeléseit). Így születtek azok a pannók vagy pannótervek, amelyeket Szőnyi István, Bernáth Aurél tervezett - például a metró Népstadion megállójához -, ezek aztán többségükben nem készültek el.
Egy ilyen kiállítás szociológiai, történeti szempontból mindenképpen érdekes és tanulságos, a műkereskedelemben viszont valószínűleg nem lesz olyan árfelhajtó értéke, mint az igazi művészet esetében. A rendszerváltás után újjáéledő aukciós életben nem is kapott soha szerepet a szocreál, nem tudni olyan magángyűjtőről, aki erre a korszakra fokuszálná szenvedélyét - eleve elgondolkodtató, milyen lehet ezekkel a képekkel intim közelségben élni, márpedig a gyűjtők többnyire együtt élnek kollekciójukkal. Úgyhogy a szocreál tematika megmaradt a kilencvenes évek elején Váci utcai szuvenírnek vagy a bolhapiacokon földről kínált vicces érdekességnek, majd ki is ment a divatból. A debreceni Modem falán kint lóg Felekiné Gáspár Anni 1953-as vászna, amely Család a pesti korzón címmel szerepelt a Kieselbach Galéria 2004-es téli aukcióján, de senki nem ajánlotta meg érte a két és fél milliós kikiáltási árat. (Felekiné Gáspár Anni műve a korszak egyik emblematikus képe, a Füttyös kalauzlány is.) A nagyméretű festmény előtte megjárta már a Blitz Galériát is; tulajdonképpen jópofa, derűs is akár, de azért egy poénért nem feltétlenül fizet valaki ennyi pénzt.
A BÁV-nál a rendszerváltás óta egy Czene Béla által festett szocreál mű aratott aukciós sikert - igaz, egy régi szakemberük szerint nem is akarták lerontani az árverések színvonalát azzal, hogy beteszik ezeket a képeket, és nem volt rá kereslet sem.
A Galerie White 2006. decemberi, Greshamben tartott kortársaukcióján is voltak szocreál képek, Fónyi Gézától egy kisúttörős 800 ezer forintért, Udvary Dezsőtől egy Május 1. 280 ezerért, egy 1952-es sportszerplakát 180 ezer forintért - egyik sem kelt el. Mind a Blitz Galéria, mind a Galerie White Kováts Lajos nevéhez köthető, aki a MEO-ban már rendezett egy szocreál tárlatot 2002-ben, a debreceni Modem előtt, Boldog(?) Budapest címmel.
