Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Eddig ismeretlen Munkácsyt láthat majd a közönség Budapesten a nemrég előkerült képet megvásárló Pákh Imre jóvoltából. A gyűjtő a felerészben lappangó életmű felkutatását is elő akarja segíteni, miközben ő maga a XX. századi alkotók felé tágítja kollekcióját.
Ha Pákh Imre nevét beüti az ember egy keresőprogramba az interneten, több mint 13 ezer találat jön ki, a legtöbb kapcsolatban van Munkácsyval is. Nem csoda, hiszen Pákh a festő egyik legnagyobb gyűjtője, összesen negyven Munkácsy-kép szerepel kollekciójában. A legfrissebb szerzemény a Délután a parkban, amely a Christie's július 2-i árverésén kelt el, becsértéke 300-500 ezer font (88,5 millió-147,5 millió forint) között volt, végső ára pedig jutalékkal együtt 337 250 font lett (Napi, 2008. július 7.). A kép különlegessége - szépségén túl - abban rejlik, hogy ez a mű eddig teljesen ismeretlen volt; 1882-ben festette Munkácsy, Sedelmayeren keresztül Esther Lazard vásárolta meg, és mostanáig nem is került ki a francia bankárcsalád tulajdonából.
A júliusi aukción nem Pákh volt a vevő, hanem egy barátja, aki aztán felajánlotta neki megvételre. A gyűjtő a Napinak elmondta, hogy ő nem profi módra vadászik: bár elismeri, hogy a műgyűjtés szenvedély, de ő azért éli mellette az életét, így előfordulhat, hogy noha mindig elküldik neki az aukciós katalógusokat, esetleg kihagy valamit. Most nyaralni volt, a Christie's-árverés elkerülte a figyelmét, de már annyira összefonódott a neve a Munkácsykkal, hogy valaki azért mindig szól neki. Gyakran megkeresik Munkácsy-képek tulajdonosai is, vagy a szakértők jeleznek, akiket egy aukciósház felkér véleményezésre. Mostanában egyébként sok Munkácsy bukkan fel a piacon, aminek egyik oka mindenképpen az MNG életmű-kiállítása, illetve a Pákh Imre saját gyűjteményéből rendezett kiállítássorozat hatása, de az is, hogy egy jó Munkácsy-festmény ára ma egymillió dollár körül mozog, és ezért már megéri leakasztani a falról. Az Egyesült Államokban jómódú magyar családok tulajdonában vannak képek, de a harmadik-negyedik generáció kötődése az óhazához már nem erős, általában a nyelvet sem beszélik, s ha feltörne is a lelkiismeret-furdalás, hogy a nagyszülők féltve őrzött képét eladják - nos akkor lép életbe az a szabály, hogy "van az az összeg"...
A sikernek van persze árnyoldala is: a hamisítványok felbukkanása. Régi igazság, hogy minél drágább valami, annál jobban megéri hamisítani, nincs ez másként Munkácsy esetében sem. Előkerülnek régi, 50-60 vagy akár 80 éves hamisítványok, és persze újak is keletkeznek. A művésznek nemcsak jó az ára, hanem bizonyos értelemben hamisítani is könnyű. A Munkácsy-életmű mintegy hatszáz ismert képből áll, ebből háromszáznak tudott a holléte, a többi lappang. Jó részük viszont ismert, akár százéves, rossz minőségű fotókról, ezek alapján lehet próbálkozni hamisítványokkal. Részben ezért határozta el Pákh Imre, hogy egy Munkácsy Társaság alapításával megpróbálja felkutatni a lappangó műveket; a társaság weboldala egy-másfél hónap múlva működni fog Pákh tervei szerint, és szakértők segítségével nemzetközi megmozdulás keretében igyekeznek majd a világban szétszórt Munkácsy-képeket feltérképezni. Mai ismereteink szerint a jelentős alkotások megvannak, de a hiányzók is érdekesek az egész életmű szempontjából, ráadásul megtörténhet, amire épp a Délután a parkban szolgált példával: olyan festmény kerül elő, amelyikről eddig senki sem tudott.
Pákh Imre egyébként gyűjt mást is, azt mondja, nem izgatja már a XIX. század, unalmasnak tűnik a XVIII., pedig nem volt ez mindig így; fokozatosan változott az ízlése az elmúlt 15 évben, s ma inkább a huszadik század első harminc éve érdekli. Gyűjtési koncepciója is különbözik a szerinte profiktól, nem egy-egy művészre fokuszál, hanem különböző alkotók fontosabb műveit veszi, mindig azt, ami megérinti. Van néhány szépséges Kádár Bélája, Kmettytől az első kubista festménye 1913-ból, egy 1905-ös impresszionista Czóbel (ezt Picasso unokája irigyelte tőle New Yorkban, és lelkére kötötte, ha egyszer eladná, őt feltétlen értesítse). Szereti Vaszaryt, Tihanyit, Szőnyit is, feleségének pedig Egry a kedvenc festője.
A kollekció jövőjére Pákh egyelőre nem gondol: mint lapunknak mondta, gyerekei 8 és 11 évesek, és bár a művészet szeretetére neveli őket, ki tudja, mi lesz, amikor felnőnek. Hangsúlyozza, hogy nem hivatásos gyűjtő, egyszerűen csak képvásárló, aki azt veszi, ami neki tetszik; ha komolyan venné a gyűjteményépítést, akkor talán már néhányat ki is kellene selejteznie a korábbi vásárlásaiból. A képekről azt tartja, azok ideiglenesen tartózkodnak nála; hogy ezt mennyire komolyan gondolja, azt az is bizonyítja, hogy a most megvásárolt festményt szeptembertől bárki megnézheti a Magyar Nemzeti Galériában.
