Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy hírverést kapott annak idején a Velencei Biennálé roma pavilonja, de talán kevesebben tudják, hogy tavaly a roma kortárs képzőművészetet bemutató kiállítás nyitotta meg Pekingben a magyar kulturális évet. Az anyag a Magyar Nemzeti Galériában is látható volt; "Az emlékezés színes álmai" című kiállítás kurátora Szuhay Péter volt, aki Kőszegi Edittel a Néprajzi Múzeum roma festészeti gyűjteményének összeállításánál is bábáskodott. Ők ketten a kilencvenes évek közepén - a Soros Alapítvány támogatásával, illetve minisztériumi pályázati pénzekből - egy 150-200 képet tartalmazó roma gyűjteményt állítottak össze. Legfőbb gyűjtési szempontjuk az volt, hogy mit akarnak a romák magukról elmondani, illetve hogyan látja őket a többségi társadalom. Kőszegi Edit dokumentumfilm-rendező, munkássága jelentős részét teszik ki a Szuhay Péterrel közösen készített roma tematikájú filmek, és a gyűjtemény építése során is folyamatosan forgatott.
Az MNG a 2007-es kiállítás kapcsán létrehozott egy weboldalt (www.kepmester.webzin.hu), azért, hogy aki akar, vásárolhasson is műveket az alkotóktól. Az eredeti terv az volt, hogy az oldal a kiállítás ideje alatt él csak, s Kőszegi a lakásába gyűjtötte be az eladásra kínált festményeket. Ám az érdeklődés a vártnál nagyobbnak bizonyult, s a rendező egyszer csak azt vette észre, hogy megvalósult régi álma: egy cigány galériát üzemeltet - ennek az ötlete egyébként már rég megfogalmazódott benne. "A forgatások során a festők szinte mind a barátaim lettek - mondta lapunknak Kőszegi. - Egyébként is szerettem a képzőművészetet, vásároltunk, lehet mondani, hogy gyűjtöttünk is a férjemmel a hetvenes évektől kezdve. Nálunk nagy élet folyt, sokan jártak fel hozzánk, s kérdezgettek: mi ez, hogyan lehet hozzájutni. Ha valaki azt mondta: szeretnék én is egy Oláh Jolán- vagy egy Bada Márta-képet, akkor én beszereztem nekik."
A decemberi tárlat után tovább terjedt a lakásgaléria léte, egyre többen keresték meg, komoly gyűjtők is rábukkantak és vásárolnak is. "Nemcsak a festők boldogok az eladásoktól - folytatta Kőszegi -, mert így ki tudják fizetni a villanyszámlájukat, hanem én is sok telefont kapok azoktól, akik vásároltak. Időnként felhív valaki, hogy a számítógépe fölé kitette Bada Márta képét és jó ránéznie. Úgyhogy csinálom tovább, sőt töröm a fejem egy rendes galérián, ami már nemcsak baráti alapú közvetítés lenne, de egyelőre ez még csak a távlat. Ám az biztos, ősztől kezdve egyfajta szalonéletet szeretnék. Olyan esteket rendezni, ahova meghívnám a festőket, a gyűjtőket, akik már vásároltak, és újakat, akik még nem, mindehhez kitalálok valami pluszt, ami lehet zene vagy ami még kézenfekvőbb: filmvetítés." Ez már csak azért is kézenfekvő lenne, mert a Kőszegi-Szuhay páros 1995-től kezdve kíséri kamerával a festők életét, így dokumentálva van, ki miért azt festette akkor, amit. "Az ide betévedő gyűjtőket persze az is érdekli, ki járt itt előtte és mit vett meg, de szerintem az külön plusz, hogy többet megtudhat az alkotókról is, oda szoktam adni a filmjeimet, nézzék meg" - teszi hozzá a rendező.
Kőszegi természetesen leginkább a személyes kedvenceit teszi ki szívesen, hiszen abban a lakásban él, fontos, hogy jól érezze magát a képek között és ezeket tudja a leghitelesebben ajánlani is. A nagy klasszikus, Balázs János már nem él; ő volt az, akire először felfigyeltek, a művei fel-felbukkannak a műkereskedelemben is. Három évvel ezelőtt a Kieselbach Galériába került egy gyűjtemény, amely tartalmazott Balázs János-képeket is, ott a legolcsóbb 5-600 ezer forint volt, a jelentősebbek pedig a milliós árkategóriába estek. Kőszegi fő kedvencei a salgótarjáni házaspár, Balogh Balázs András és Oláh Jolán. A férj Balázs Jánostól tanult, korai munkáin érződik a mestere hatása, de később rátalált a saját hangjára, hányatott sorsát tükrözi a fekete hátterű telepi cigányélet a vásznain. Felesége, a két éve elhunyt Oláh Jolán egy látogatónak mutatta meg először a férjétől elcsent festékekkel készített képeit, a férje is csak akkor tudta meg, hogy titokban fest, igen expresszív műveket. Bada Márta gödöllői, a Remsey-iskola érződik a képein, de hagyták, csinálja, amit szeretne; festészete finom és harmonikus. Az értelmiségi vevők igazi nagy kedvence azonban Oláh Mara. "Olyan egyéni, amit kitalált, az egész életét megfesti festményekben és szövegekkel kiegészítve képregényben, ezt az unikumot mindenki szereti - lelkesedik Kőszegi Edit. - Belőle simán lehetne sztárt csinálni: fantasztikus személyiség, aki semmilyen helyzetben nem adja föl." Orsós Teréz és Kalányos Gyöngyi komlóiak - mellesleg unokatestvérek -, mindkettőjüket a rajztanárjuk fedezte fel még az iskolában. Orsós Teréz öntörvényű alkat, rumlis élettel, a festményein is ez érezhető, Kalányos Gyöngyi viszont igazi mesevilágot alkot.
A lakásgaléria új felfedezettje a pécsi képzőművészeti középiskolában végzett fiatal Bogdán János Amigo, aki főleg grafikákat készít, de igazi kortárs alkotóként komplex művészetet hoz létre: kísérletezik, filmeket készít, zenét szerez. Nem érzi magát roma festőnek, sem tematikájában, sem gondolkozásában - azzal egyébként Kőszegi is egyetért, hogy nem feltétlenül lenne szükség az elkülönítésre, hiszen sok olyan mű megy át a kezén, amiről senki meg nem mondaná, hogy roma alkotás. Másfelől, még élénken él benne az a 3-4 évvel ezelőtti élménye, amikor karácsonykor "mesesarok" volt egy belvárosi galériában, és bevitte Orsós Teréz meseszerű képeit, de nem vették be a neve miatt; tapasztalata szerint elég merevek a korlátok, hogy egy galéria mit tud befogadni és mit nem, és a cigányok egyelőre nem nagyon férnek be.
