Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ARTE múlt heti aukciójával véget ért a tavaszi szezon, amelynek legfőbb jellemzője nemcsak a számokból olvasható ki, az árveréseken is szinte kivétel nélkül érezhető volt: tart a vásárlási kedv. Nem voltak kiemelkedő rekordok - bár a jó képek magas árakon mentek el -, de a biztonság hangulata uralkodott a termekben, szó sem volt a más piacokon megjelent összeomlási víziókról.
Ebben követtük a nemzetközi trendet, hiszen egyelőre nem lett igazuk azoknak, akik rendre azt jósolják: kipukkad a műkincspiaci lufi. Másfajta átrendeződés azért már látszik: tavaly fordult elő először, hogy a Sotheby'snél nem az impresszionisták karácsony előtti aukciója hozta a legnagyobb forgalmat, hanem a kortársaké. Ez a trend Magyarországra még nem érkezett meg: élénkül az érdeklődés a kortársak iránt, de semmi nem veszélyezteti a XX. század első felében alkotók pozícióit, a Vaszary-Aba Novák-Rippl-Rónai vonal mentén maradnak a vásárlók. A két piacvezető ház egyikének feje, Virág Judit erről azt mondta: nem baj, hogy a piac kiszámíthatóvá és stabillá vált, sőt. Közelítünk ahhoz, hogy pontosan meg lehet állapítani egy felbukkanó festmény értékét, lehet tudni, hogy egy jó kép el fog kelni méltó áron, ami a befektetési szándékú vásárlásokat is jobban generálhatja.
A tavaszi szezont Virág Judit lapunknak úgy jellemezte: bejött a papírforma. Persze, vannak, akik húzzák a szájukat, amikor elmaradnak a szenzációk, de a 750 milliós forgalom azért elégedettségre ad okot. Az aukciósház ki van szolgáltatva a kereslet-kínálati viszonyoknak, s most nem adtak be olyan klasszikus kortársakat, amelyek aukcionálása változtathatott volna ezen - magyarázta a kiugrások elmaradását a galéria vezetője. Élő kortársak most nem kerültek náluk kalapács alá, műveik inkább galériás forgalomban cserélnek gazdát. A másik piacvezető ház tulajdonosa, Kieselbach Tamás - aki méltán lehet elégedett a szezon legsikeresebb aukciójának 1,3 milliárdos forgalmával - azt mondja, lát progresszív irányokat is, nem csak "biztonsági játékot". Aba Novák, Vaszary vagy Rippl-Rónai sikere érthető - tette hozzá -, hiszen nagy életművekről van szó.
A legdrágább képek listáján is látszik, amit az egyes aukciók értékelésekor rendre megírt lapunk: a nagy kiállítások éreztetik hatásukat a piacon. Iványi-Grünwald festménye a Nemzeti Galéria Magyar Vadak tárlatán szerepelt, Aba Novák életmű-kiállítása most is tart Debrecenben, Vaszary pályaívét pedig ugyancsak a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be. Újdonság viszont, hogy a listán szerepel egy grafikai tétel is, Péri László 12 linóleummetszetből álló, 1922-1923-ban készült mappája. Ezt már sok helyen bemutatták, itthon mégis kevésbé ismert; ennek ellenére ért el olyan árat, amennyit - vagyis 30 milliót - grafikáért még soha nem fizettek Magyarországon. Aki megvette, az ismeri a jelentőségét - mondja Kieselbach Tamás -, ezért adott érte ennyit. És jól is tette, hiszen a különleges tárgyak befektetésnek is jók szoktak lenni. Ilyen lehet az a Czóbel-csendélet is, amely 28 millió forintért cserélt gazdát - a 2010 őszére tervezett Nyolcak tárlat tovább növelheti majd az értékét.
Kieselbach szerint elég átszámolni euróra a jelenlegi árakat és látszik, hogy mindenben van még tartalék, de ilyen ugrásszerű fejlődésre ő sem számított. A kortársaknál még nem értük el a külföldi szintet, de már érződik valami: Ország Lili 1964-es Architektúrákja 15 millióért kelt el a Kieselbach-aukción, Bálint Endre Allegro barbarója pedig ugyanennyiért Virág Juditnál.
A Kieselbach Galéria tavasszal megtartotta harmadik fotóaukcióját is, ahol kortárs magyar árrekord született Friedmann Endre Szerelem című képének 2,2 millió forintos leütési árával. A galériatulajdonos szerint ez mindenképpen erős visszajelzés, hogy jó úton járnak, ezt kell tartani, megfelelő válogatásokkal kiállni, nem felborítani az arányokat. A külföldön befutott magyar fotósokat megismertetni itthon, a magyaroknak pedig életművet formálni - ez a munka vár még rájuk.
