Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fennállása óta az egyik legsikeresebbnek minősítették az idei maastrichti műtárgy- és régiségvásárt (TEFAF) a rendezők, és az eddig ismertté vált számok ezt alá is támasztják: több mint 73 ezer látogató érkezett a március 7-16. között huszonegyedszer megrendezett eseményre, 3,3 százalékkal több, mint 2007-ben. Arról még nincsenek adatok, hogy a 227 standon összesen mekkora forgalmat bonyolítottak a műkereskedők - erre azért is várni kell még, mert egyes eladásokat csak jóval a vásár hivatalos befejezése után zárnak le -, de a sajtóhírek zömmel sikeres ügyletekről számolnak be. A TEFAF eleje és vége egyaránt a gyémántokról szólt, még ha az előbbi negatív értelemben is: a hivatalos nyitás előtti, mintegy 9000 meghívottnak szóló napon a londoni Hancocks standjáról elloptak egy 1948-ban, az amerikai William Ruser által készített, 1,8 millió dollárra tartott gyémánt nyakéket. A feltételezett tettesek közül hármat rövidesen letartóztattak - közölte az Artinfo -, a nyakék azonban társuknál maradt, akinek sikerült elmenekülnie (a londoni kereskedő szerint az ékszert azóta szétszedték, így műtárgyként megsemmisült). Zárás előtt egy nappal viszont szabályosan talált gazdára 11 millió dollárért (7 millió euró) egy 70 karátos sárga gyémánt - ezt az ugyancsak londoni Graff adta el egy európai vevőnek. Az ékszerészcég vezetője a Bloombergnek adott interjújában a pénzpiacokon uralkodó félelemmel magyarázta, hogy nagy a kereslet az "igazi" vagyontárgyakra - nagyjából hasonlóan fogalmazott közleményében a TEFAF igazgatósági elnöke, Ben Janssens is. A látogatók azt fejtegették - írta Janssens -, hogy ez idő tájt nem látják értelmét a részvénybefektetéseknek, inkább műtárgyakba és régiségekbe teszik a pénzüket. Az elnök külön kifejezte örömét amiatt, hogy egyre többen érkeznek a vásárra Ázsiából, ezen belül idén először Kínából is.
Az eredetileg a régi mesterekre koncentráló TEFAF utóbbi években gyorsan fejlődő modern és kortárs szekciójának vezetője, James Roundell annak is szükségét érezte, hogy felhívja a figyelmet: a kereskedők úgy látták, hogy más vásárokkal ellentétben özönlött a nép Maastrichtba és az eladások is nagyon jól alakultak. Ez egyébként már nyitáskor látszott, hiszen a Hauser & Wirth azonnal eladott egy Willem de Kooning-absztraktot 5 millió dollárért (Napi, 2008. március 10.), néhány napra rá pedig ugyanez a zürichi és londoni galéria Jackson Pollock 1946-os Bűvös lángjára talált vevőt, meg nem erősített hírek szerint 8 millió dollárért. Akár a befektetési paletták szélesítésének jeleként is felfogható, hogy a svájci Herbert Tenschertnél 5 millió euróért talált gazdára egy XVI. századi, gyönyörű miniatúrákkal illusztrált németalföldi hóráskönyv - a régiségkereskedő elmondása szerint olyan gyűjtő vette meg, aki kortárs művészetet is vásárol. Hasonló tapasztalatokról számoltak be régi festményekre szakosodott galériások is, sőt a TEFAF egy illetékese azt is közzétette, hogy a nagy kortárs sztár, Cy Twombly is megjelent Maastrichtban, és antik görög műtárgyakat vásárolt.
A klasszikus maastrichti profilba illő képek közül az eddig ismert adatok szerint a holland Jan Steen 1671-ben festett, Iphigeneia feláldozása című műve érte el a legmagasabb árat. A festmény provenienciája is tanulságos, mert egyike volt azoknak, amelyet a német megszállók elraboltak Jacques Goudstikker zsidó műkereskedőtől, majd a háború után az amszterdami Rijksmuseumban volt látható, amíg az örökösök nemrég vissza nem szerezték - most 8 millió euróért vette meg valaki a londoni Dickinson galéria standján. Ugyanott kerestek vevőt az egész vásár legdrágább művére, egy 30 millió dollárra tartott Van Goghra; a legutolsó hírek szerint a Gyermek naranccsal című kép - a művész egyik utolsó alkotása - nem talált gazdára, bár a Dickinson közlése szerint még nem zárultak le a tárgyalások.
