Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Forintban mérve kiemelkedően sikeresnek látszik a műkereskedelmi piac tavalyi éve, legalábbis ami a bruttó számokat illeti, mindenekelőtt a két vezető aukciósház, a téli árverésén 1,3 milliárdos összesített leütési rekordot produkáló Virág Judit Galéria, illetve a Kieselbach Galéria esetében. Az őket nagy távolságra lemaradva követő többiek számára is érdekes lehet annak áttekintése, hogy milyen alkotások - mindenekelőtt festmények - szerepeltek a legjobban és mire lehet számítani a folytatást tekintve.
Az örök alapigazságok nem változtak: az ismert művészek atipikus képei, a múzeumi kvalitású alkotások, a többségében gyűjteményekbe bebetonozódott művészek képei mindig nagy érdeklődést váltanak ki, ha kikerülnek a piacra. Emellett azonban mindig van, ami divatba jön, ami mögött az esetek többségében persze komoly "árcsináló" munka is van. Mindkét nagy galéria rendszeresen tart kiállításokat, ad ki könyveket, és ezek hatása rendszerint érződik is a következő szezon leütési árain. Batthyány Gyula művészete 2006-ban jól érzékelhetően felértékelődött, nyilván nem véletlen, hogy a Kieselbach Galéria megjelentette (a Népszabadság kiadóval együttműködve) a művész életműalbumát 2007 decemberében - mint ahogy az sem, hogy a Virág Judit Galéria gondozásában Perlrott Csaba Vilmos és Bernáth Aurél monográfiája van előkészületben.
A Kieselbach Galéria tavalyi árveréseiből szemezgetve látszik, hogy jó ára van a Nyolcak festőinek - amelyek persze korábban se voltak olcsók, de talán a Magyar Vadak kiállítás is hozzátette a magáét -, Tihanyi Lajos csendéletének 44 milliós ára a téli aukción életműrekordot jelentett. A római iskola továbbra is népszerű, példa erre, hogy Duray Tibor újklasszicista műve, a Nővérek (1933) 19 millió forintos árat ért el. Rafael Győző Viktor Modern Ádám és Éva című művének 7 milliós leütése a művész eddigi műtárgypiaci áraihoz képest legalább nyolcszoros emelkedés. A szentendrei iskola népszerűsége is töretlen: Paizs-Goebel Jenő tájképe 30 millió forintos árával az iskola legdrágábban eladott képe, de Vajda Lajos 1935-ös szentendrei pasztellje is 19 millióért cserélt gazdát. A Gresham-körhöz tartozó Bernáth Aurél árai sem érték el korábban azt a szintet, mint amelyet 2007-ben sikerült, igaz, a Halászkikötő sirályokkal (képünkön), amelyért 40 millió forintot fizettek, az életmű kiemelkedő darabja.
A Kieselbach árain is látszik a második világháború utáni festészet felértékelődése, ezt mutatja Veszelszky Béla tájképének 22 millió forintos ára is. Bálint Endre 1975-ös műve 28 millió forintért kelt el (a művész az Erdész Galériánál is jól szerepelt, Csend világa című 1959-es festményéért 12 milliót adott valaki). Gedő Ilka képéért 10 milliót fizettek és Ország Lili, Anna Margit árai is kúsznak felfelé.
A kortársak piacán árrobbanás előtt állunk - jósolta Virág Judit 2007 tavaszán, és valóban, az év második felében Csernus Tibor 1987-es Absolomja 10 millióért, Gyarmathy Tihamér 1960-ban készült Repülő szerkezete pedig 11 millió forintért cserélt gazdát. Az Iparterv-csoport művészei iránti érdeklődés élénkülését tükrözi, hogy Nádler 1968-as avar motívumáért 9,5 millió forintot fizettek (ez annak is köszönhető, hogy Nádler e korszakának művei mára már elérhetetlenek, többnyire közgyűjteményekben vannak vagy olyan kollekciókban, ahonnan sokáig nem fognak kikerülni).
Összefoglalva: a régi mesterek művei nem nagyon érdeklik a mai gyűjtőket, az antik képek piacán pangás van, a XX. század első felének alkotásai üzembiztosan és jó árakon kelnek el, emellett nőtt az érdeklődés a második világháború utáni festészet iránt. A tavalyi aukciók legmagasabb leütési árai között azonban még csak egy reprezentálja ezt a korszakot, Kondor Béla 24 milliós Erzsije (Kondor árai már 2006-ban átlépték a 30 millió forintot). Az európai iskola, a klasszikus szentendreiek (Bálint Endre, Korniss Dezső, Vajda Lajos) árai magasak, illetve növekvőben vannak, csakúgy, mint a nyomukban járóké (Ország Lili, Anna Margit, Gedő Ilka, Vajda Júlia, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás).
A következő generáció tagjai, a hatvanas években indult ipartervesek most léptek be a piacra, a korai, hatvanas-hetvenes években készült műveik iránt látványos érdeklődés mutatkozik; esetükben sokat számít az is, ki az, aki külföldön is ismert, esetleg életműve egy részét kint alkotta.
