A 2007-es évet a magyar műkereskedelemben az új utak fémjelezték: a piac két főszereplője, a Kieselbach Galéria és a tavasz óta az alapító tulajdonos, Virág Judit nevét viselő galéria - korábban Mű-Terem - egyaránt nyitott a fotóművészet, illetve a kortársak irányába. A BÁV új helyszínt is választott a megújuláshoz és pozíciót nyert eddig gyengébb területein is.
Virág Judit galériája tavasszal ünnepelte tízéves fennállását, akkor jelentették be a névváltoztatást és azt, hogy kortársak értékesítésével is foglalkoznak majd. Ezt fölvezetendő márciusban Független festmény címen nyitottak kiállítást, jelezve, hogy kiket, illetve milyen irányzatokat vállalnak fel, de akkor még óvatosan nyilatkoztak az kortársak önálló festményaukciója lehetőségéről. Az események azonban felgyorsultak, s novemberben már 63 tételből álló ilyen árverést tartottak, ahol Csernus Tibor 1987-es, Absolom című festménye 10 millió forintért kelt el (ennyi pénzt hazai aukción kortárs műtárgyért még nem adtak). Nádler István 1968-as Avar Motívum, Schwarz című munkájánál a kikiáltási ár csaknem háromszorosán, 9 és fél millió forinton állt meg a licit - ez is visszaigazolta Virág Judit többszöri kijelentését, miszerint a kortársak piaca árrobbanás előtt áll.
Sikeresen vitte tovább a ház a hagyományos profilját is. A tavaszi Virág-aukció, a ház 25. árverése életműrekordot hozott Gulácsy Lajos számára, amikor 120 millió forintért kelt el egy képe - A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek -, de az eseményt az is különlegessé tette, hogy néhány külföldi alkotásra is lehetett licitálni. Gustav Klimt rajza, Demetre Chiparus szobra, Armand Guillaumin festménye mind azt a célt szolgálta, hogy a magyar gyűjtők itthon is hozzájuthassanak nemzetközi műalkotásokhoz. A galéria új profiljába illeszkedő kortárs műveket is várakozáson felül értékelte a piac, Kondor Béla 1967-es, Erzsi című képe például 24 millió forintos leütési árat ért el. Virágék őszi árverésén egy Rippl-Rónai-pasztell, egy ritka szép női portré kelt el a legdrágábban, 50 millió forintért, a legnagyobb sikert azonban a téli aukció hozta, nemcsak az igen magas összleütés miatt, hanem azért is, mert nagyon színvonalas anyagot - sokak szerint az elmúlt tíz esztendő legjobbját - sikerült összegyűjteni. A 247 tételből álló kollekció 750 millió forint kikiáltási értékről indult, és jutalék nélkül 1,3 milliárd forint összforgalmat ért el, ami a hazai aukciók történetének eddigi legmagasabb eredménye. Ez alkalomból két Munkácsy-alkotás is kalapács alá került, közülük különösen Az alvó nagypapa című, 50 millióról induló festményért folyt ádáz verseny. A művész szalonzsáner-sorozatának egyik utolsó darabja végül 180 millió forintos áron kelt el, másik képe, a Teát öntő nő 40 millióról 90 millió forintig jutott. A Zsolnay-tárgyak körében is új rekord született: a Rippl-Rónai által tervezett tányér az Andrássyak ebédlőkészletéből 13 millió forintos leütésével ma a világ legdrágábban eladott Zsolnayja.
A Kieselbach Galéria életében két jelentős változás történt 2007-ben. Egyrészt Einspach Gábor személyében új munkatárssal bővültek, másrészt új tematikával szélesedett tevékenységi körük, a fotóárverésekkel. Kieselbach elkötelezetten dolgozik azon, hogy a magyar képzőművészet méltóbb helyre kerüljön a nagyvilágban, s ugyanezzel a szándékkal szeretne nemcsak a "XIX. század vége-XX. század eleje" korszakkal foglalkozni, hanem a magyar kortársakkal, illetve a fotóművészettel is, ezért az együttműködés Einspach Gáborral.
A galéria májusban tartotta első 2007-es aukcióját, amelyen 723 milliós összforgalmat ért el, a legmagasabb árat Kmetty János csendélete érte el, 50 millió forinttal. Ebben a hónapban rendeztek először fotóaukciót, ahol a csaknem 9 milliós összesített kikiáltási ár 18,5 milliós leütési árig emelkedett. André Kertész 1931-es fotójáért 3 millió forintot fizettek, két Brassai-fotó pedig 1,2, illetve 1 millió forintig jutott, 120 és 140 ezer forintos kezdés után. A második, novemberi fotóárverésen a 12 milliós összesített kikiáltási ár 28 millió körüli leütésire hízott, és ismét volt egy Kertész-mű, amelyet 1,6 milliós kezdés után 4,4 millió forinton ütöttek le. A fotó műfajában született a téli Kieselbach-aukció egyik szenzációja is, amikor is alig 350 ezres indítás után 7,5 millió forintért vitte el valaki egy fiatal orosz kortárs fotós (Oleg Dou) alkotását. A téli aukció legdrágább képe egyébként a Tihanyi csendélet lett 44 millió forintért, az árverés összleütése 795 millió forint volt.
A kortárs művek iránti kereslet Kieselbach árverésein is érződött, az 1945 utáni magyar festészet ára nála is markánsan emelkedett. Az őszi árverésen Bálint Endre Variációk a groteszk temetésre, 1975 című képének leütési ára 15 millió forint indítási árról 28 millió forintra nőtt, Gedő Ilka egy 1977-es művével elérte a 10 millió forintos leütést, 2,8 millió forintos kezdés után. A legmagasabb leütési árat ősszel Patkó Károly Olasz halászok című 1929-es alkotása érte el, 32 millió forinttal, ez egyben a művész életműrekordja is.
A BÁV, a magyar műtárgypiac legrégebbi szereplője tavasszal tartotta 50., jubileumi művészeti aukcióját, új helyszínen (a Bécsi utcában), új árverésvezetőkkel. A költözéskor megfogalmazták, hogy bár a ház a műtárgyak és az ékszerek területén piacvezető, nem kívánják elengedni a festményágazatot sem, meg akarják találni a maguk stabil helyét ezen a területen. A tavaszi aukción meg is tapasztalhatták, hogy nemcsak a pár százezres képeket tudják eladni, ha van kvalitásosabb mű, az a BÁV-nál ugyanúgy vevőre talál: Paál László erdei részletének ára 24 millióról 34 millióra módosult a licit végére. A húzóágazatot azonban továbbra is a műtárgyak jelentik, ezen belül több értékes és különleges Zsolnayt is árvereztek, a legdrágább egy váza lett 3,8 millió forintért. A Zsolnay-tárgyak iránt egyébként is megélénkült az érdeklődés: a Polgár Galéria attrakciója egy tematikus Zsolnay-aukció volt. Egy olyan gyűjteményt árvereztek el, amelyből kiemelkedő tárgyak mellett - ilyen volt a 4,4 millióért gazdára találó papagájos váza - eredeti, a pécsi gyárból származó dekorterveket is megszerezhettek a vevők.
