Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kereken tízmillió forintról startol Valkenborch követőjének 1620 körül festett őszallegóriája, ennek alig több mint feléért lehet megpályázni a Canaletto stílusában készült velencei Canale Grande-részletet a XVIII. század második feléből.
Magnasco követőjének tájképe (alakokkal) 4,6 milliós, Waldmüller 1831-es vízpartja ősfákkal 4,4 milliós, míg egy ismeretlen német mester 1700 körüli mitológiai kompozíciója Adonisz haláláról kereken négymillió forintos áron szerepel a katalógusban. A magyar alkotók művei közül még a felsoroltaknál is magasabb – 11 milliós – összeget várnak Tihanyi 1912-es színgazdag parkrészletéért.
Nemes Lampérth ezzel egyidős akvarellinterieurje hétmillió, akárcsak Ferenczy Károly valamivel korábbi domboldala. Két elvontan elegáns Mattis-Teutsch-olajkép egyaránt 7,5-7,5 millió forint. Még mindig keresettek Rippl-Rónai női pasztellarcképei, most egy hölgy virágos kalapban 4,8 milliót kóstál, míg Szinyei korai zöldséges csendéletéért 4,4 milliót kérnek.
Alacsony árfekvésben is akadnak festmények, de főleg grafikák, illetve 1830–1860 közötti akvarellek az osztrák Anton Siegeltől, a 130–150 ezres sávban, a német Prestelltől 1775-ös zsánerjelenetek rézkarcban egyenként 60 ezerért, egy biblikus témájú Mulinari-rézmetszet kikiáltási ára pedig 40 ezer forint.
A Nagyházi-árverés tételei között egy nem túl gyakori példány is szerepel: az angol John Senex színes rézmetszete a korabeli Magyarországot ábrázolja. Az 1725-ben készült térkép kikiáltási ára 240 ezer forint.
A Bécsben szintén most tetőző szezon lehetővé teszi a párhuzamos elemzést, vagyis a budapesti és az osztrák árak összehasonlítását. Így például Berkes Antal szokatlanul színvonalas, viszonylag nagy méretű vászna (75x100 cm) egy mozgalmas metropolisról 260 ezer forint Nagyházinál, míg a Dorotheum november végi kínálatában egy jóval kisebb igényű és méretű, de hasonló jellegű téli utcakép alsó árhatára hasonló ehhez, vagyis 14–18 ezer schilling (1 schilling=18,33 forint).
Neogrády Antaltól öt, fiától, Lászlótól két tétel szerepel most Budapesten. Egy Parkrészletért (74x100 cm) 300 ezer forintot kérnek Nagyháziék, az osztrák fővárosban az azonos méretű, de felszínesebb, virágos réten sétáló leány előzetesen becsült értéksávja viszont 40–50 ezer schilling volt, ami többszörös árat jelent (igaz, vissza is maradt Bécsben, szeptember végén). Neogrády Lászlótól a Tél a Tátrában és az azonos méretű (60x80 cm-es) Vízparti fa minimum 95 ezer, illetve nyolcvanezer forintba kerül nálunk, míg a Dorotheumban október végén a nagyságra hasonló Libapásztor lány a falu szélén a 18–20 ezer schillinges sáv alján kelt el.
A vegyes műtárgyak között a Wiener Kunst Auktionen szeptember végi szecessziós aukciója lehet összehasonlítási alap. Itt egy 34 darabból álló Zsolnay-kollekcióból például egy 1914-ben tervezett és 1932-ben kivitelezett papagájos kaspó (16 centiméter magas és 38,5 centi széles) minimálára kereken 10 ezer schilling volt, míg nálunk most egy korábbi és nagyobb (23 cm magas) példány baglyokkal 600 ezerről startol.
A Goldscheider-manufaktúra Josef Lorenzl által szignált, harmincas évekből való, 30 centis kerámia táncosnőjét 25–45 ezer schilling között kínálták, míg Nagyházinál most egy hasonló példány 55 ezer forint. Egyelőre tehát megéri az osztrák galériásoknak és privát gyűjtőknek átrándulni Budapestre, de egyre több konkrét példa akad arra is, hogy magyarok is csinálhatnak előnyös vásárt Ausztriában.
Wagner István
