Az árverési anyag főként a Római és az Európai Iskola művészeinek munkáiból állt, másrészt kalapács alá kerültek kortárs modern művek is. Barabás Márton, Wahorn András és ef. Zámbó István képeire azonban nem akadt érdeklődő.
A legmagasabb kikiáltási árú festmény 2,6 millióval Korniss Dezső Fekete-vörös kalligráfiája volt 1959-ből – a kép Zádor Imrének, az Európai Iskola alapító tagjának gyűjteményéből származik –, ám a mű nem talált vevőre. Ugyanez történt Márffy Ödön 1,8 millió forintért kínált Kertrészletével és Gyarmathy Tihamér 800 ezer forintos kikiáltási árú vásznával. Így a legdrágább festmény Kontuly Gyula egy korai, 1935-ből származó, gladióluszokat ábrázoló csendélete lett 950 ezer forintért. Ez a leütési ár egyébként megegyezik az indítóárral, akárcsak Rozgonyi László Kinn és benn című temperájának esetében, amely 650 ezer forintért kelt el.
Gábor Jenő derűs hangulatú képe, az 1927-ben Harkányfürdőn készült Reggeli a teraszon 480 ezer forintról 800 ezerre emelkedett. Kádár Béla piros gyöngysoros nőt ábrázoló vásznának ára 550 ezerről 800 ezerre, Járitz Józsa női portréja 90 ezerről 220 ezerre szökött fel, és ezzel ez a kép érte el a legnagyobb arányú áremelkedést.
Istókovits Kálmán művei egy kivételével elkeltek, néhány licitlépcsős emelkedés után, viszont Molnár C. Pál alkotásai visszamaradtak, egyedül egy teniszező nőt ábrázoló fametszet talált vevőre, 26 ezer forintról 40 ezerre nőtt áron.
Talán még nem kezdődött el igazán a karácsonyi bevásárlások szezonja, vagy a kicsit magas kikiáltási árak okozták, mindenesetre a kalapács alá kerülő 170 tételnek csupán negyven százaléka talált új gazdára.
J. J.
