Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Cserje Zsuzsa rendező a most színre vitt művet három nagy színészre alapozta, s a siker ennek is köszönhető. Ez az eredetileg kibuc-színházban hat éve bemutatott opusz a társadalom számkivetettjeiről mesél abban a költőien ordenáré, utánozhatatlan stílusban, amelynek mágusává lett az író. Öreg és toprongyos koldus akarja magát meglepni 70. születésnapján egy kis dugással; ami pénze van, ebbe fektetné - a szó minden értelmében. A szakadt prosti viszont kőkemény, "bazárbeli" alkudozás után hiába kínálja fel kiábrándító körülmények között, unottan "munkaeszközét" a félárra levitt aktushoz, a vénember legféltettebb testrésze becsődöl. Anyagias és szellemi magasságokat egyaránt érintő, lírai és nagyon is testi vágyakat fogalmaznak meg a monológok; hiszen mindhárman álmodni akarnak, és ha már nem nagyon sikerül együtt, akkor legalább egymás mellett. Fordulatos és megható a történet ebben a züllött és kilátástalan közegben, ócskaságok és szakadt életek törmelékén.
Rajhona Ádám az öreg csavargót hozza testközelbe (senki sem alakít, hanem tesi-lelki valójával hitelesít itt minden hangot), akiben van még poézis, vágyakozás és remény. Kis kemény kufferjával, amiben koszlott sorsa rejtőzik, emlékeztet Miller halni készülő ügynökére. Neki sincs igazából szerető fia, csak halála pillanata hozza őket közel egymáshoz. Ez a fiatalember - síkkopasz fején a rituális sábeszdeklivel - Méhes László. Sunyin számító, pénzzel álmodó, Istent is csak felhasználó lelketlensége az elmúlás fenyegetettségében lehullik róla. Szerető fiú lesz, apja gyámola. A harmadik ebben a keserű játszmában a NŐ. Öregecske, kripli, de mégis a csoda birtokosa: boldoggá tudja tenni a férfiakat. Kútvölgyi Erzsébet már állt ilyen kietlen arccal vagy húsz évvel ezelőtt a Vígszínházban Kornis Mihály Körmagyarjában az utcasarkon… Akkor is és most is mindent tudott ennek a szörnyű életnek a drámájából. Elidegeníti magától áruba dobott testét - sokkoló az a pillanat, ahogy Cserje ezt megfogalmaztatja vele -, de szívével még akarna valamit kezdeni… Díszlet semmi, csak egy baba- és tolókocsikeverék, rajta a koldusgúnyával: Rózsa Istvánt dicséri. Komoróczy Szonja Ráchel fordítása közel hozza a mi világunkhoz is ezt a hármójuk közt zajló, nevetésbe fúló haláltáncot. Melodrámázás helyett őszinte és tiszta művészet tanúi lehetünk.
Szász Judit
