Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meglepő kép fogadja azokat, akik manapság Skócia olyan vidékein járnak, ahol whiskylepárlók működnek. Miközben minden iparágban visszafogják a termelést és elhalasztják a beruházásokat, a skót nemzeti ital előállítóinak az okozza a legnagyobb fejfájást, hogyan növelhetnék a kapacitásokat - derül ki a The Economist cikkéből. A whisky nagy exportboomja körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött. 1997-től 2007-ig 15 százalékkal, 318 millió literre nőtt az ital fogyasztása Nagy-Britannián kívül, értékben számolva pedig 18 százalékkal, 2,8 milliárd fontra (a két évvel ezelőtti árfolyamon számolva 5,6 milliárd dollár) emelkedett a hagyományos skót iparág bevétele. A többféle párlatból összerakott blended whiskyk forgalma ugyan csökkent 2008-ban, ám a drágább single maltoké tovább nőtt (utóbbiak meghatározott lepárlóüzemben készülnek, a helyre jellemző körülmények között).
A fellendülés annak köszönhető, hogy néhány nagy, korábban a whisky elől lényegében elzárt piac fogyasztói felfedezték maguknak a skótok nemzeti italát. Ezek egyike Kelet-Ázsia, azon belül elsősorban Kína, a másik pedig Moszkva. A Scotch Whisky Association adatai szerint az ágazat Kínából származó bevétele a 2001-es 1 millió fontról 70 millióra nőtt 2007-re. Miközben ezeken a területeken várhatóan tovább bővül a whisky iránti kereslet, a lepárlók kénytelenek korlátozni a kínálatot, ugyanis a jobb italokat csak legalább tízévnyi érlelés után viszik piacra. Sok készítő azért sem elégíti ki most az igényeket, mert a hosszabb ideig érlelt whisky ára ugrásszerűen nő: egy harmincéves palackért ma több mint ezer fontot is megadnak.
