Ki gondolta volna húsz évvel ezelőtt, amikor az Apple és az IBM bemutatta első hatkilós, otromba laptopjait, hogy eljön az az idő, amikor ezek utódai leváltják az asztali pc-k legnagyobb részét. Még néhány évvel ezelőtt is sokkal drágábbak és nehézkesebben használhatók voltak a hagyományos számítógépeknél, ám mára kiegyenlítődött a két termékfajta ára, teljes értékűvé vált a hordozható gépek funkcionalitása és a világ komputereladásaiban a laptopok fölénybe kerültek a pc-kkel szemben. Szakértők azonban már annak lehetőségeit kutatják, mi válthatja le a hordozható komputereket a mindennapi számítógép-használatban.
Első megközelítésben lehetetlennek látszik, hogy valami még náluk is kisebb, akár egy mobiltelefon méretére zsugorodott eszköz töltse be azt a szerepet, amit a mai laptopok, ám lényegében már készen vannak azok az újítások amelyek áthidalják az akadályokat. Az egyik gond a billentyűzet. Még a nagyobb kalkulátorokon is nehéz bepötyögni a felhasználó mondanivalóját a gépekbe, nemhogy a mobilok néhány gombjával. Csakhogy már létezik a virtuális billentyűzet, mármint a klaviatúrát kivetítő, az azon végzett műveleteket érzékelő berendezés. A lapos felületen történő billentyűzést optikai értékelők olvassák le, adott esetben még apró kattanást is hallatnak egy-egy virtuális gomb megnyomásakor, hogy még ezt se hiányolja a felhasználó. Kiegészítőként 200 dollárnál alacsonyabb áron már kaphatók ilyen projektorok, amelyek akkorák, mint egy mobiltelefon, és csatlakoztathatók internetezésre alkalmas mobiltelefonokhoz vagy személyi szervezőkhöz (pda).
További lehetőség az input információ bevitelére a hangfelismerés. E technológia fejlesztése is jól halad, éveken belül a boltokba kerülhetnek az első beszédfelismerő szoftverek. A NASA-nál még ennél is futurisztikusabb megoldáson dolgoznak, amelyet hangképzés előtti beszédfelismerésnek neveznek. A felhasználó gégéjére elektródák kerülnek, ezek már akkor érzékelik a mondanivalót, amikor az agy elküldi az azt tartalmazó ingerületet a gégéhez. Így már akkor leveszik az információt, amikor azt még csak gondolja a felhasználó. Ez a technológia ugyanakkor még jó évtizednyire van a piacérettségtől.
A pici kijelző képernyővé növesztésének problémájára ugyanaz a megoldás, mint a billentyűzetére: a projektor. A feladat a hagyományos videoprojektorok miniatürizálása akkorára, mint a mai telefonokba épített fényképezőgépek lencséje. Ez lényegében megoldottnak tekinthető, ilyesmit már ma is lehet kapni a boltokban. További lehetőség a képernyőprobléma megoldására a kijelzők beépítése egy speciális szemüvegbe - így a teljes képernyő illúzióját kelthetik. Ilyen eszközt is lehet ma már vásárolni, igaz, igen borsos, 500 dolláros áron, de az ezt kipróbálók közül sokan tengeri betegek lettek az orruk előtt futó képektől.
Végül még egy nagy kihívás a laptopok kicsinyítése előtt: az egy akkumulátortöltéssel elérhető használati idő. A mobiltelefonok apró akkui sokszor ma is küszködnek, hogy lépést tartsanak az okos telefonok energiaigényével, ráadásul például a virtuális billentyűzetek fejlesztésével foglalkozó egyik cég szerint eszköze 10 százalékkal növeli majd a fogyasztást. Ezért kíséri egyre nagyobb figyelem az utóbbi időben a mini üzemanyagcellák fejlesztését. Ezeket egy metanolt tartalmazó patron cseréjével fel lehet tölteni, ebből pedig szükség szerint tarthat magánál tartalékot a jövő komputerhasználója.
