Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A bringásoknak két alapvető típusa van. Az egyikbe tartozók sportnak, szenvedélynek tekintik a kerékpározást, a másikba tartozók számára pusztán közlekedési eszköz a bicikli. Az előbbieknek fontos, milyen bringájuk van - s ez ugyanolyan vitákat kavar köztük, mint amilyeneket az autók keltenek az autósok között -, míg az utóbbiak nem sokat törődnek a drótszamárral, sokszor régi, itt-ott rozsdás kétkerekűvel járnak. Emellett az utóbbiak azok, akik kedvelik a kempingbringákat, főként ezek összecsukható változatait, amelyeket mintegy félbe lehet hajtani, s így be lehet hajítani az autó csomagtartójába vagy a szoba sarkába.
A legtöbb összecsukható kerékpár nagy hátránya azonban, hogy nehézkes, lassú a szét- és összeszerelésük, súlyosak és összecsukott állapotban kézben nehezen cipelhetők. Pedig amit az egekbe szökő benzinárak idején nyújthatnának, az nagyon ígéretes: elvileg lehetővé teszik, hogy használójuk felváltva rajtuk vagy a tömegközlekedési járműveken utazzon, a lehető legrugalmasabb, leginkább környezetkímélő, mégis gyors városi közlekedést megvalósítva.
Ezt ismerhette fel Mark Sanders brit mérnök, aki 16 éves munkával tökéletesítette Strida nevű összecsukható városi kerékpárját. A legújabb, 5.0 névre keresztelt változatot a Business Week online innovációs oldalának tesztelője is kipróbálta és a célnak csaknem tökéletesen megfelelőnek találta. Strida ötletének alapja az, hogy a háromszög forma a lehető legstabilabb szerkezetet adja akkor is, ha egy két keréken guruló járműről van szó, ugyanakkor három oldala könnyen egymás mellé hajtható. A bringás a háromszög egyik oldalán ül, a kormány az előtte lévő csúcson van, míg a két kerék a maradék két csúcsra került, s a köztük lévő oldalon van a pedál. A bicikli váza maximum 100 kilogramm terhelésre tervezett, erős alumíniumból készült, hajtásáról nem lánc, hanem a Harley-Davidson motorokon is megtalálható szíjhajtás gondoskodik, amelynek 60 ezer kilométer letekerését kell kibírnia. Az olajozást nem igénylő megoldással a biciklik leginkább koszolódó részét sikerült kiiktatni. Az összecsukás első lépéseként a háromszög váz vízszintes oldalát ki kell emelni a kormányt tartalmazó elülső oldalon lévő csatlakozójából - amely egyébként a kormányzáshoz szükséges egyik forgáspont is -, ez felhajtható az ülést tartalmazó oldal mellé, akárcsak a szilárd szerkezetből így kiszabadult kormány-első kerék oldal. A két kerék egymás mellé kerül, ebben a helyzetben egy mágnes rögzíti őket. Az első kerék szabadon gurulhat, így a kormánynál fogva úgy tolható az összecsukott Strida, mint egy golfütőket tartalmazó kocsi. A teszt során kiderült, hogy a bringát akár 180-190 centiméter magas emberek is használhatják, pedig a kempingbiciklik általában nekik túl kicsik. Ebben segít a meredek vázon elcsúsztatható ülés. A kerékpár gyengéjének bizonyult viszont viszonylag kicsi, 40 centiméter átmérőjű kereke, amely igen érzékeny a legkisebb úthibákra is, valamint 10 kilogrammos súlya, ami miatt nem látszik túl kényelmesnek a biciklihez kapható zsákban cipelni a Stridát. Kétséges, hogy ezen lehet változtatni, hiszen nagyobb kerékkel már túl sok helyet foglalna el a bringa ahhoz, hogy tömegközlekedési eszközön szállítsák, a súlycsökkentés pedig drága vázanyagok felhasználását feltételezné a már így is 130 ezer forintba kerülő kerékpárnál. Mindez nem csökkenti a egyszerűségét és ötletességét, ami minden igazi újítás lényege. Szerelmesei mindezek alapján már-már műalkotásnak tartják a Stridát.
