Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Abu-Dzabi nem várja meg, hogy elfogyjanak olajkészletei s ennek nyomán elveszítse gazdagsága nagy részét, hanem olajbevételeit a jövő energiaforrásának kiaknázására fordítja. A Masdar, az emírség 15 milliárd dollárt kezelő zöldenergia-alapja és a spanyol Sener high-tech vállalat 60-40 százalékos tulajdoni hányaddal létrehozta a Torresol Energy vállalkozást, amely naperőműveket fog építeni Ausztráliában, Európában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és az Egyesült Államokban. Azt nem közölték, hogy összesen mekkora összeget szánnak a fejlesztésekre.
Első lépésként 1,2 milliárd dollárból Spanyolországban építenek erőműveket, de fő terjeszkedési irányuk a föld napsütötte övének teletűzdelése napenergia-termelő egységekkel. Kiemelten kezelik az USA-ban megnyílt lehetőségeket, ugyanis az ország délnyugati részén egész sor hasonló vállalat - az Ausra, a BrightSource, a Solel, az Abengoa - kötött már szerződéseket számos áramszolgáltatóval. A Torresol jó eséllyel száll versenybe velük, ugyanis nagyon mély zsebből, önállóan finanszírozhatja projektjeit.
A közös vállalkozás ugyanakkor csak egy Abu-Dzabi azon programjai közül, amelyek a zöld energiatermelés gazdasági értékteremtő láncának minden elemét igyekeznek kihasználni. A miniország befektetői részt vesznek a napelemek fejlesztésétől és gyártásától kezdve a nagy technológiai beruházásokig sok mindenben, amiből a jövőben nagy pénzt lehet csinálni.
Az emírség energiapolitikája rávilágít egy ironikusnak nevezhető jelenségre: miközben a világ egyik vezető olajtermelője dollármilliárdokból fejleszti az olaj utáni gazdaság technológiáját, a legnagyobb fogyasztó, az USA továbbra is támogatja a nagy olajcégeket és minimális mértékben segíti a zöld technológiák fejlesztését.
Mindenki tudja már, aki nem teljesen ostoba, hogy a klímaváltozás és az olajkészletek kimerülése miatt elkerülhetetlen a jelenlegi energiatermelési technológiák történelmi léptékben gyors lecserélése, és csak az a kérdés, mely országok lesznek ennek haszonélvezői. Ennek tükrében azt kell látnia az amerikai polgárnak, hogy a közüzemi szintű napenergia-termelésre képes cégek többsége európai (spanyol), ausztrál, illetve közel-keleti (arab és izraeli).
