Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vállalatok jelentős erőfeszítéseket tesznek a vállalatirányítás, a pénzügyi gazdálkodás, a termelésszervezés, és a termelésirányítás átalakítására, javítására. Eközben nagyon sok cég a megalakulásától kezdve, de különösen a kezdeti években lényegében nem foglalkozik egy fontos lehetőséggel, a facility managementtel (FM). Ott, ahol mégis alkalmazzák ezt a módszert, kevéssé tudatosan, sokkal inkább az évtizedek berögződött gyakorlatának folytatásaként veszik igénybe.
Annak, hogy a cégek nem képesek megszabadulni ettől a rájuk nézve káros gyakorlattól, több oka van. A legfontosabb, hogy ha egy vállalat a létéért küzd, nem marad másra energiája, mint hogy a fennmaradással foglalkozzon. Hiába lehetne előnyöket szerezni az FM terület optimalizálása során, annak a tapasztalatok szerint csak évek múlva lesz hatása, vagyis a módszer elveinek alkalmazásával főként a virágzó vagy legalább fejlődő vállalatoknál lehet eredményeket elérni.
Mindehhez társult az a szemlélet, amelyet ma is világszerte sok üzleti iskolában tanítanak, hogy csak az „üzleti mag”, az alaptevékenység a fontos, mivel abból él a vállalat. Ehhez társul sok esetben egy tisztán pénzügyi alapú kontrollingszemlélet, amely a vállalatok eltérő sajátosságait nem vagy csak alig veszi figyelembe, és azt hirdeti, hogy nincs szükség részletes adatokra, sokkal fontosabb a vállalat dinamizmusa és ügyfélközpontúsága, minden más csak ettől vonja el az energiákat.
Ennek az lett a következménye, hogy a cégek a pénzügyi gazdálkodással és a termelésirányítással foglalkoztak, ami persze természetes, de eközben a termelő berendezésekkel már kevésbé törődtek, a kiszolgáló infrastruktúrával pedig egyáltalán nem. A pénz a legtöbb esetben nem hiányzott, mégsem alakult ki ügyviteli, kontírozási kapcsolat a műszaki és az erre alapuló belső szolgáltatási kör és a pénzügyi gazdálkodás között. Az FM pénzügyi alapja pont ez a kapcsolat, egy kiterjesztett kontírozási rendszer, az objektumkontírozás.
(NAPI)
