Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Ön 1995–2001 között az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának jogi tanácsadója volt, most pedig amellett, hogy három egyetemen tanít, az EU-jogra szakosodott ügyvéd. Tavaly ősszel lapunknak a gyatra hazai fogyasztóvédelmi jogharmonizációról beszélt, most pedig a jogharmonizációs konferencián általános lemaradásról e vonatkozásban. Mire alapozza véleményét?
– Kezdjük egy, néhány nagy félreértést is eloszlató, röpke áttekintéssel! – mondja Czuczai Jenő. – A jogközelítési folyamatunk ugyan nem ma kezdődött – hiszen már egy 1988-as kormányhatározat utalt az akkori európai közösségi jog figyelembe vételére a hazai jogalkotásnál, az 1993-as termékfelelősségi törvény pedig mintegy 80%-ig átvette a vonatkozó közösségi irányelvet –, ám a rákövetkező év februárjától hatályos Társulási Megállapodásunk még döntően a szabad kereskedelemről szólt, s a szerződő felek közös célkitűzéseként nem vették célba a magyar EK tagságot. Ez a cél később 1993-ban Kopenhágától jelentkezik csak közös célkitűzésként. Az Európai Bizottság 1995-ös, az EK belső piaci szabályozásával foglalkozó fehér könyvét alapulvéve 1997-ben a kormány illetékese büszkén nyilatkozta pl. , hogy kb. kétharmad részt felkészültünk már – a jogközelítés területén – az EU csatlakozásra. Nem tagadom, teljesen elképedtem: e fehér könyv a maga mintegy 900 közösségi jogszabályával akkor nem volt több ugyanis, mint a teljes EU-joganyag 5–7%-a! Amikor pedig 1998 első félévében az uniós elnökség nevében Cook brit külügyminiszter lényegében és gyakorlatilag egyoldalúan átfogalmazta a Társulási Megállapodásunk jogközelítést érintő szövegét, a magyar és más tagjelölt országbeli politikusok meggondolatlanul tapsoltak ehhez. Ugyanis ebből – a mindmáig az EU–magyar Társulási Megállapodáson át nem vezetett – átfogalmazásból, azaz gyakorlatilag kiterjesztésből következik az EU teljes joganyagának (szaknyelven acquis-jának) az átvételi kötelezettsége.
– Mekkora joganyagról van szó?
– Összesen mintegy 130-140 ezer oldalról! Ezen belül több mint 300, az EK által kötött nemzetközi szerződésről, bő 9 ezer bírósági döntvényről, kb. 11 ezer műszaki-technikai szabványról kell szólni. Ráadásul – minden ismétlődő deregulációs törekvés mellett vagy ellenére is – folyamatos a jogi szaporulat az EU-ban: évi kb. 800 új közösségi rendelet, irányelv születik. Ergo, nő a lemaradásunk! A fogyasztóvédelemben például Magyarországon az utóbbi másfél évben mintegy 20 jogszabályt kellett volna megalkotni, közöttük törvények módosítása is még a feladat. Egy sem jelent meg a 20-ból idáig. A leköszönő kormány az illetékes integrációs helyettes államtitkár minapi nyilatkozata szerint cc. 650 jogszabályt érint még csatlakozásunk. Ezen belül számitásaim szerint cc. 50 törvényt és mintegy 220 kormányrendelet megalkotását vagy módosítását, valamint több száz miniszteri rendeleti jogalkotási restanciát hagy utódjára a távozó Kormány EU csatlakozásunkig tervezve, azaz csupán 19 hónapra. Hólabda-effektus érzékelhető: ahelyett, hogy csökkenne, egyre nő lemaradásunk. A leköszönő kormány különben sokak szerint saját jogalkotási programjához képest is nagy restanciával fejezi be a munkáját.
– Előadásában úgy fogalmazott, hogy nagy gond az "üres kagyló"-jogalkotás. Mit ért ezen?
– A pusztán kerettörvények születését. Ilyen volt mondjuk tavalyelőtt a hulladékgazdálkodási, tavaly a hírközlési törvény. Sorolhatnám még a hasonlókat, mert az utóbbi 3 évben több mint 10 olyan (keret)törvény született, amelyek mellől kb. 25–60 végrehajtási rendelet hiányzott hatályba lépésekor, vagy még ma is hiányzik akár túlnyomó részük. E törvények így egyszerűen életképtelenek. Márpedig az acquis communautaire (az EK ún. 'közösségi vívmányai', mely magába foglalja nemcsak a közösségi jogszabályokat, de pl. a birói gyakorlatot csakúgy mint a alkotmányossági vagy intézményi alapjait is az EU-nak stb. – a szerk.) 90–95%-ban az ilyen végrehajtási tipusú rendeletek megalkotásával kell megvalósitani de facto a jogközelítést! Különben ezzel a hatályos magyar jogalkotási törvény folyamatos megszegése is zajlik. A jogalkotási törvény szerint pl. a törvénytervezet Kormány elé terjesztésekor mellékelni kell a hozzátartozó rendeletek tervezetét is. Ez ma számos esetben nem igy van! Vagy szintén a jogalkotási törvény mondja ki, hogy a jogszabályt végrehajtási jogszabályaival együtt kell hatályba léptetni. Hol vagyunk mi ettől? Emellett elméletinek látszó másik probléma, holott a bírói praxist is érinti ma már, hogy a jogközelítéssel érintett jogszabályainkban szövegezésüket tekintve a harmonizációra utaló ún. jogközelítési záradékok sokféleségét találjuk. Noha ezen, a törvényekbe/rendeletekbe épített záradékok egységes megszövegezésére hatályos igazságügyi miniszteri rendelet vonatkozik. 50-nél több variációja van ma már a jogközelítési záradéknak, ami egyáltalán nem jó. Vajmi kevéssé szerencsés az is, hogy szinte nem létezik az integrációs jogközelítés kommunikációja: meg kell(ene) magyarázni végre az embereknek, hogy mire miért van szükség és mik lesznek a gazdasági-társadalmi következményei a jogközelítésel kapcsolatban megalkotandó hazai jogszabályok százainak.
– Mi a vélemény alkotmányunk módosításáról?
– Már az idén el kellene fogadni az EU csatlakozásunkkal összefüggő alkotmánymódositást, hogy legyen idő az emberek tudatában is az alkotmánymódositással kacsolatos jogtudati újdonságok társadalmi befogadására. Az EU-klauzulán kívül számításom szerint – az EU csatlakozásunkkal kapcsolatban – még több mint egy tucat vonatkozásban kellene módosítani az Alkotmányt. Hirtelenjében csak két példával élve: az Alkotmányban a szociális biztonság most kizárólag a magyar állampolgárokat illeti meg, noha az Európai Közösséget létesítő Római Szerződés határozattan tiltja a tagállamok állampolgárai közötti az állampolgárságon alapuló bárminemű megkülönböztetést. Nem kompatibilis az Európai Alalvető Jogok Chartájával a hátrányos megkülönböztetés magyar tiltásának jelenlegi szövege sem a hatályos Alkotmányunkban. Azonban alapállásom nem a pesszimizmus: fel akarom hívni mindenki, különösen a folyamatot leginkább befolyásolni képesek figyelmét a valamennyiünk érdekében halaszthatatlan teendőkre. A jogközelítést érintően a hátralevő feladatok ugyanis még igen számosak.
