Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felperes 2000. I. negyedévében 10 millió forint vételáron ingatlant vásárolt az M. Kft.-től. Az értékesítésről kiállított számlán a telek értékeként 2 millió forint, a felépítmény értékeként pedig 6 millió 400 ezer forint nettó ár, valamint 1 millió 600 ezer forint általános forgalmi adót szerepeltetett az eladó társaság.
A felperes a számlában előzetesen felszámított 1 millió 600 ezer forint általános forgalmi adót a 2000. I. negyedéves bevallásában levonásba helyezte.
Az első fokú adóhatóság a felperesnél 2000. I. negyedévre vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett. A vizsgálati jegyzőkönyv megállapításai alapján az első fokú határozat a felperes terhére 1 millió 600 ezer forint jogosulatlan igénylést és 800 ezer forint adóbírságot állapított meg.
A felperes az első fokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte az általános forgalmi adó kiutalását és az adóbírság eltörlését.
Az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta.
A jogerős határozat indokolása szerint a felperes az M. Kft. számlájában felszámított 1 millió 600 ezer forint általános forgalmi adót jogosulatlanul helyezte levonásba. A számlán ugyanis feltüntetésre került, hogy árverési jegyzőkönyv alapján készült.
Mivel az ingatlan tulajdonjogát a felperes árverés útján szerezte meg, az adóztathatóság tényleges érvényre jutása attól függ, hogy az árverési vevővel szemben tulajdonosként való rendelkezésre jogosultként (azaz eladóként) fellépő fél áfa fizetésére kötelezett adóalanynak minősül-e vagy sem.
Mivel az ingatlant végrehajtás alá vonták, értékesítése árverési végrehajtás során történt, így a felperessel szemben tulajdonosként való rendelkezésre jogosult félként közvetlenül nem az M. Kft. lépett fel. Ezen ingatlan vonatkozásában a tulajdonos nem gyakorolhatta a végrehajtás során szabadon rendelkezési jogát, mert az adott esetben az ingatlan elidegenítése, megterhelése sértené a végrehajtást kérő jogait és meghiúsítaná a végrehajtás célját.
Az ingatlan árverési vételára 10 millió forint volt. A végrehajtást kérő követelésének összege az adóssal szemben 9 millió forintot tett ki.
A helyes eljárás az lett volna, ha az M. Kft. olyan számlát állít ki, amelyen a vételárfelesleget – mint az áthárított adót is tartalmazó végösszeget – tünteti fel, hiszen 9 millió forint erejéig tartozása állt fenn. A tartozás vonatkozásában az M. Kft.-t nem is terheli áfafizetési kötelezettség.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok megváltoztatását kérte, annak kimondásával, hogy a társaság jogosult az általános forgalmi adó visszaigénylésére, egyben kötelezze a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül utalja vissza ezen összeget a felperes számlájára, és törölje el az adóbírságot.
Álláspontja szerint tévedett az alperes, amikor azt állapította meg, hogy a telekkönyvbe is bejegyzett adós nem rendelkezett tulajdonosi jogosultságokkal.
A felperes hivatkozott a Ptk. 117. § (1) bekezdésére, mely szerint a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
A Ptk. 120. § (1) bekezdése szerint „aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik”. Ebből a felperes azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben az árverés ingatlanra vonatkozik, csak a tulajdonostól lehet tulajdont szerezni. Számlát is tehát csupán az ingatlan tulajdonosa volt jogosult kibocsátani, 10 millió forintról, mivel ezen összeg volt az ingatlan vételára, nem pedig 1 millió forint.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, a határozatban foglalt indokok alapján.
A bíróság felperes keresetét elutasította.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatv.) 6. § (3) bekezdése szerint nincs befolyással a törvény alkalmazására az a körülmény, hogy a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás milyen feltételek között és milyen módon megy végbe. Közömbös, hogy az árverési vétel önkéntes vagy végrehajtási árverés keretében történik. Jelen esetben árverési végrehajtás történt.
Az árverési vevő a tulajdonjogot ellenérték fizetése fejében szerzi meg, mely ügylet az áfatv. 6. §-a szerint adóztatható [a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. 127. § (1) bekezdése]. Az adós azonban az áfatv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján áfafizetésre nem kötelezhető.
Az áfatv. 35. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla (egyszerűsített számla) és a számlát helyettesítő okmány.
Mivel az adós, azaz a számla kibocsátója a 9 millió forint követelése erejéig áfafizetésre nem köteles, helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a számlában csupán a vételárfelesleget, azaz 1 millió forintot, mint az áthárított adót is tartalmazó végösszeget kellett volna feltüntetni.
Az árverési vevőnél a felszámított, általa levonható adó összegét kizárólag ezen okirat igazolhatja.
Mindezek alapján nem sértett jogszabályt az alperes, amikor megállapította, hogy 1 millió 600 ezer forintot jogosulatlanul igényelt vissza a felperes. Ezért a bíróság a felperes közigazgatási határozatokat támadó keresetét elutasította.
(Heves Megyei Bíróság P.20.002/2001/7. számú ítélete)
Dr. Vass Ágnes
APEH Hatósági Főosztály
