Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tőlünk nyugatabbra született jogszabályokkal a magyar rendelkezések harmonizálásra szorulnak. Ennek folyamata készülődik, zajlik. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. alapelvei közt találjuk a gyártói felelősség és a megosztott felelősség elveit, melyek kimondják, hogy a gyártó felel az általa előállított termék környezetbarát jellemzőiért hulladékjogi szempontból, illetve a termék és annak hulladéka teljes életciklusában minden résztvevő felelős a környezetbarát eljárásért. Hollandiában például 1995 eleje óta az Auto & Recycling Alapítvány keretei közt lehetőség van arra, hogy egy gépkocsi utolsó tulajdonosa kiszárításra és szétszerelésre leadja az autóját, amennyiben meg akar attól szabadulni. Minden személygépkocsi első tulajdonosa, illetve az, aki Hollandiában engedélyeztetni kívánja autóját, hulladékkezelési illetéket köteles fizetni, azonban az, aki leadja az autóját az Auto Recycling Nederland társaság hasznosító partnerének, nem fizet semmit. Ezt a rendszert tervezik Németországban is bevezetni. (Forrás: Műszaki Információ 2000/10, OMIKK, Hulladékok és másodnyersanyagok hasznosítása, 17–18. o.) Az 1997 augusztusában az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott irányelvtervezetben azt olvashattuk, hogy 2005-ig a roncsautók 85 százalékát, 2015-ig 95 százalékát kell újrahasznosítani vagy visszanyerni. (Forrás: i. m. 25. o.)
A BAT (Best Available Technology) fogalma kiterjed a környezetkímélő hulladéktechnológiák kifejlesztésére és alkalmazására is.
A 44/1998. (III.1.) Korm. sz. rendelet – összhangban a 85/577EGK irányelvvel – megtiltja, hogy veszélyes hulladékkal házaljanak. Ilyen esetben az ÁNTSz jár el. Amennyiben azonban veszélyeshulladék-bírságot kell kiszabni, a környezetvédelmi felügyelőség, illetve környezetvédelmi vagy természetvédelmi szabálysértés esetén a szabálysértési hatóság jár el.
A 2002. március 15-én kelt 473/2002 EU bizottsági rendelet eklatáns példa a vegyi anyag emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásának modellértékű szabályozására [preambulum (5) bek., (10) bek., Annex 1.2.a]. A C–29/2001. esetben az EU Bizottság állt szemben Spanyolországgal, amikor az EU Bírósága megállapította, hogy Madrid az előírt határidőn belül nem tett eleget annak az EU-tagságából fakadó kötelezettségének, hogy az 1996. szeptember 24-én kelt 96/61. EU tanácsi direktívát beültesse a jogrendjébe. E direktíva előírja az integrált hulladékcsökkentés és -megelőzés elvét, amely fogyasztóvédelmi és környezetjogi aspektusból is releváns. Ilyen elmarasztaló ítéletekre (melyek végén a költségeket is az elmarasztalt fél nyakába róják) Magyarország is számíthat, amennyiben elmarad az EU-jogharmonizációban.
Szintén mindkét jogterület szempontjából érdekes vita folyt a DaimlerChrysler és a Baden-Württemberg-i Land között, amely az EU Bíróság elé került C–324/99 számon. A DaimlerChrysler mint nagyvállalat azt sérelmezte, hogy a német szabályok értelmében Hamburgba kellett szállítania megsemmisítendő hulladékát, s nem vehette igénybe az olcsóbb belgiumi lehetőséget. Ez óriási többletköltséget rótt a nagyvállalatra. Itt a 75/442. hulladék-keretdirektíva 3., 4., és 5. cikkelyeit hívták fel, miszerint nem csak megelőzni, csökkenteni, újrahasználni vagy újrahasznosítani kell a hulladékot, hanem a hulladékkezelés során figyelemmel kell lenni az emberi egészség és a környezet védelmére is. A bíróság kimondta, hogy ha egy nemzeti jogszabály a közelség elve (principe de proximité) alapján tiltja meg a megsemmisítésre váró hulladék exportját, annak a nemzeti jogszabálynak nem kell harmonizálnia a Római Szerződés 34. és 36. cikkelyeivel. Utalok a hatályos fogyasztóvédelmi törvényünkre (1997. évi CLV. tv.), amely a címkézés kapcsán előírja, hogy a termék környezet- és természetkímélő jellegét tüntessék fel látható helyen. Továbbá a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. tv.) és a fogyasztóvédelmi törvény értelmében kötelező feltüntetni a termékdíjköteles és a környezetterhelési díj fizetése alá vont termékek esetében a környezetterhelés jellegét. Ez az információszolgáltatási kötelezettség már lépést tart az EU vonatkozó szabályaival.
Magának a csomagolásnak is meg kell felelnie a környezetbarát jelzőnek. Természetesen cél, hogy a re-use, recycling, deposit or burning (újrafelhasználás, reciklálás, elégetés vagy lerakókban történő elhelyezés) sorrendjében a csomagolóanyag minél előkelőbb helyet foglaljon el. Az 1995. évi LVI. tv. 2. § (3) bek. d) pontja értelmében termékdíjköteles a csomagolóeszköz is. Ennek okát a törvényhozó abban látja, hogy (többek között) a környezetkárosítás megelőzéséhez, a kár megtérítéséhez, valamint a környezetszennyezés megelőzéséhez és csökkentéséhez a csomagolóeszközöket is környezetvédelmi termékdíjjal kell sújtani (tv. 1. §). Azonban a termékdíjnak csak 75 százalékát kell megfizetni olyan környezetbarát csomagolóeszköz esetén, amely környezetkímélő megkülönböztető jelzés használatára jogosult. Továbbá a csomagolóeszköz termékdíja kivételével nem kell termékdíjat fizetni a raktározási vámszabad területre külföldről történő betároláskor. Azonban a csomagolóeszköz termékdíját sem kell megfizetni abban az esetben, ha a termék nem kerül átcsomagolásra. A csomagolóeszközök környezetvédelmi termékdíját Ft/kg mértékegységben határozza meg a törvény. A csomagolóeszközökkel kapcsolatban a környezetvédelmi termékdíj megfizetése alóli mentességet a Központi Környezetvédelmi Alap kezelője engedélyezi. A mentességi engedélyt azonban vissza kell vonni, ha a feltételek már nem állnak fenn, vagy a mentességre vonatkozó rendelkezéseket, illetve az engedélyben foglaltakat megsértik. A mentesség iránti kérelmet a Magyarország területén működő tizenkét környezetvédelmi felügyelőség közül ahhoz kell benyújtani, amely a székhelyelv szerint illetékes. A Csomagolóeszközök Környezetvédelmi Termékdíja Tanácsadó Testület javaslatot tesz a csomagolási hulladékról szóló törvény előkészítése során a kötelező hasznosítási arányokra.
Biacs Tamásné dr., a Környezetvédelmi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Környezettechnológiai főosztályának vezetője nyilatkozta Szegeden, a Környezetvédelem országhatárok nélkül c. konferencián, hogy számos fontos környezetvédelmi jogszabály előkészítése folyik, például a selejt gépkocsik visszavételével, illetve a csomagolóanyagok termékdíjainak továbbfejlesztésével kapcsolatban. A környezetvédelmi és természetvédelmi biztosítékadási kötelezettség szabályairól szóló kormányrendelet-tervezet 1. számú mellékletében olvashatjuk (27–29. pont), hogy a gyártó a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. 7. §-a alapján köteles tájékoztatni a termék forgalmazóját és a fogyasztót a termék és csomagolása hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, annak elhasználódása vagy hulladékká válása esetén A kezelésének lehetőségeiről. Ebben az esetben a gazdasági szabályozás alapja a tájékoztatás költsége. Kis volumenű költségről lenne szó, havi-éves gyakorisággal. A gyártó köteles a külön jogszabályban meghatározott termékcsoportból származó hulladékok – a jogszabályban meghatározott arányban történő – visszavételéről és újrahasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni (a 2000. évi XLIII. tv., a Ktv., ill. a veszélyes hulladékokról szóló kormányrendelet alapján). Itt a gazdasági szabályozás alapját a hulladékbegyűjtés és újrahasznosítás, illetve -ártalmatlanítás költségei jelentik (ez a költség a veszélyes anyagoknál a legjelentősebb). Közepes (nagy) volumenű, éven túli költségekről beszélhetünk. A 2000. évi XLIII. tv. és a Ktv. alapján ha a gyártó (hulladéktermelő) a termék forgalmazását betétdíjhoz köti, akkor köteles a betétdíjas vagy a letéti díjas terméket vagy annak hulladékát a forgalmazótól visszavenni vagy a letéti díjat megfizetni. Ebben az esetben a gazdasági szabályozás alapja a hulladékbegyűjtés költsége, és a betétdíj vagy letéti díj összege. Közepes-nagy volumenű, éven túli költségről van szó.
Magyarországon a külföldről importált áruk esetén CE (Certificate Europe) jelölést kell feltüntetni a hatóság vagy a vásárló kérésére. Ez a megfelelőségi nyilatkozat bármikor kérhető abban az időintervallumban, amíg a terméket gyártják, forgalmazzák. A magyar minőségi tanúsítvány intézményére rímel, azonban némileg eltérő tartalommal. A minőségtanúsítási kötelezettség megszegése szabálysértés [218/1999. (XII.28.) korm. sz. rend.], melynek minősített esete, ha valaki építési termékkel (építési anyag, szerkezet, berendezés) követi el. Az Európai Unióban is – írja Bándi Gyula – nagy súlyt fektetnek az építőipari gépek zajvédelmi megfelelőségi tanúsítványára (forrás: Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó, Bp., 2000., 460. o.). Mind a megfelelőségi nyilatkozat, mind a minőségi tanúsítvány tartalmaz olyan adatokat, amelyek jelentős mértékben a környezetvédelmi előírások területéhez tartoznak. CE megfelelőségi nyilatkozatot – azaz arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a termék megfelel az EU-előírásoknak – a világ bármely országából importált termékek esetén kötelező kiadni.
Környezetvédelmi szempontból érzékeny vegyi anyagok (például spray-k) gyártásának megkezdése előtt, teljesen új anyag esetén az Országos Kémiai Biztonsági Intézethez, egyéb esetben a városi ÁNTSz-hez kell bejelenteni a megkezdeni kívánt tevékenységet. A 44/2000. EüM rendelet értelmében az új vegyi anyagok törzskönyvezését az OKBI végzi. Ezt követően a helyi ÁNTSz az országos építésügyi törvény és a kémiai biztonságról szóló törvény, valamint annak végrehajtási jogszabályai alapján vizsgálja a tárgyi és a személyi feltételeket, s ezután kerülhet sor a gyártási engedély megadására, illetve a kérelem elutasítására.
A reklámtörvény (1997. évi LVIII. tv.) 4. §-a értelmében semmiképpen sem szabad közzétenni olyan reklámot, amely környezet- vagy természetkárosító magatartásra ösztönöz. Mindennek fogyasztóvédelmi bírság lehet a vonzata, s ha valaki felbujtást vagy pszichikai bűnsegélyt is realizál, természetkárosítás, környezetkárosítás, vagy a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése kerülhet megállapításra (illetve természet- vagy környezetvédelmi szabálysértés). A gyakorlatban alkohol- és dohánytermékek reklámozása miatt került már sor fogyasztóvédelmi bírság kiszabására, azonban kifejezetten környezet- vagy természetkárosító magatartásra ösztönző reklám még nem volt a fogyasztóvédelmi felügyelőségek asztalán. Ez a reklámszabály is harmonizál az EU értékrendjével: a hirdetési tevékenység kapcsán az EU megfogalmazza az egészséges környezethez való jog Magyarországon is alkotmányos (1949. évi XX. tv. 18. §) alapelvét.
Végezetül fontosnak tartom megemlíteni a környezetvédelmi törvényben megjelenő actio popularis intézményét, melynek 99. §-a értelmében az ügyész, valamint környezetvédelemmel foglalkozó egyesületek és társadalmi szervezetek jogosultak közérdekű keresettel fellépni a bíróságon mint ügyfelek környezetveszélyeztetés, -károsítás, -szennyezés esetén. Mindez történhet a környezet védelme érdekében. Követeléseik lehetnek: a jogsértés bírói megállapítása, eltiltás, kártérítésre kötelezés. Természetesen az emberi környezetet veszélyeztető magatartással másnak okozott kár esetén a Ptk. 345–346. §-ai is belépnek (három év elteltével pedig az általános polgári felelősségi szabályok). Ilyen esetben azonban – az új Ptk.-tervezet értelmében – alkalmazni lehet a nemo turpitudinem suam allegans auditur római alapelvet. A bírói joggyakorlat természetesen elhatárolja mindezektől az egyszerű (vagy nem is olyan egyszerű), szomszédjogi tényállásokat (átszűrődő zongoraszó, lábdobogás stb.). Megfontolandó a Luganói Egyezmény (1993 júniusa) kárfogalmának beemelése a Ptk. bástyái mögé, esetleg egy külön jogszabályban.
Julesz Máté
