Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ukrajna azt mondja, közelebb akar kerülni az Európai Unióhoz. Ha közelebb akar kerülni, akkor nem kellene nehézséget támasztania az oda érkező gázzal kapcsolatban - szögezte le Brüsszel álláspontját az Európai Bizottság (EB) elnöke, José Manuel Barroso nem sokkal azután, hogy Oroszország közölte: az Ukrajnának szánt gázszállítások újévi leállítása után megszűnik az Európába irányuló tranzit is. Moszkva szerint Ukrajnában kapcsolták le a tranzitot szolgáló kompresszorállomásokat, Kijev szerint az oroszok egyszerűen elzárták a gázt, majd nyilatkozat követett ellennyilatkozatot. Lényegüket megint csak Barroso foglalta össze: ha az oroszok és az ukránok úgy viselkednének, ahogy mondják - idézte az EUobserver a bizottság elnökét -, akkor nem lenne semmiféle probléma.
Az kezdettől fogva látszott, hogy az ukrán gázadósság ürügyén előállt szituációból mindkét ország politikai hasznot akar húzni - ezért is terjesztették ki a krízist tucatnál is több európai országra és ezért fogadták el, hogy az EU tevékenyen részt vegyen vitájuk rendezésében.
Oroszország helyzete politikailag annyiban egyszerűbb, hogy neki csak kifelé kell megmutatnia, ki az úr a háznál, illetve ki a jó fiú, Ukrajna azonban többfrontos harcot vív: neki is meg kell győzni a külföldet saját ártatlanságáról, miközben meg kell mutatnia Moszkvának, hogy már nem dirigálhat - ugyanakkor az egész gázcsata annak az évek óta tartó belháborúnak is az egyik frontja, amelyet most éppen az egykori szövetségesek, Julia Timosenko kormányfő és Viktor Juscsenko elnök vívnak egymással. A háborúba már beszállt egykori közös ellenfelük, Viktor Janukovics is: a most ellenzékben levő oroszbarát volt államfő a héten lemondásra szólította fel a kormányt és impeachment-eljárás megindítását helyezte kilátásba Juscsenko ellen, amiért gázellátás nélkül hagyta Ukrajnát.
A gázcsapok keddre bejelentett megnyitása semmit sem javított a helyzeten. Miután a bejelentés után sem indult el érdemben a gáz Európába, ismét megkezdődött az egymásra mutogatás: az ukránok szerint az oroszok nem pumpáltak be elég gázt a vezetékbe ahhoz, hogy meglegyen a szükséges nyomás, az oroszok viszont részben azt mondták, ha többletgáz kell az újraindításhoz, az annak bizonyítéka, hogy Ukrajna elvett a csövekben levő gázból, részben az ukrán rendszer műszaki hiányosságait hánytorgatták fel. Utóbbit azért is érdemesnek találhatták szóba hozni, mert Vlagyimir Putyin orosz kormányfő megjegyezte, hogy úgy lehetne biztosítani a zökkenőmentes ukrán tranzitot, ha a vezetékrendszert bérbe venné egy orosz-ukrán-német konzorcium, sőt az orosz fél egymaga is szívesen jelentkezne bérlőnek. (A Fehéroroszországon át Lengyelországba menő Jamal vezetékkel kapcsolatos viták is hasonlóan oldódtak meg.) Erről azonban Ukrajna hallani sem akar, amíg ekkora adu van a kezében - ezért is sürgette Moszkva a nyomásgyakorlás részeként az Ukrajnát elkerülő Északi, illetve Déli áramlat vezetékek kiépítésének felgyorsítását.
A Balti-tenger alatt Németországig futó Északi áramlat megépítéséhez már csak a balti országok környezetvédelmi engedélye hiányzik - egy a The Moscow Timesnak nyilatkozó elemző azonban emlékeztetett rá, hogy annak idején azt nem a meglevő vezetékek kiváltására tervezték, hanem azért, hogy ki tudják elégíteni a növekvő európai gázigényt. A mostani recessziós időkben viszont nem növekszik, hanem csökken a gáz iránti kereslet, az orosz gáz iránti pedig különösen, mert a nyugat-európai vevők diverzifikálni tudták szállításaikat (beleértve a cseppfolyósított földgáz fogadására alkalmas kikötői kapacitások fejlesztését is). Ezzel pedig az ár is esik - figyelmeztetnek a Bloomberg által megkérdezett elemzők -, sőt, elég csak arra gondolni, hogy az olaj ára közel 75 százalékkal zuhant tavaly júliusi csúcsa óta, márpedig a gázár Európában ezt követi. Ez az, amiről Oroszország szavakban nem akar tudomást venni, sőt Putyin épp az ellenkezőjét hangoztatta az ukránokkal folytatott vitában, mondván, "vége az olcsó gáz korszakának".
Az orosz kormányfő január 8-án még rendkívül kedvezőnek nevezte az ukránoknak megajánlott 250 dollár/ezer köbméteres árat - Kijev 201 dollárt tartott volna elfogadhatónak -, de szakmai vélemények szerint ez sem lenne sokáig tartható. Hogy mennyivel fog visszaesni az orosz-ukrán vita lecsillapulása után a gáz ára Európában, arra elég eltérőek a becslések - van, aki annyit mondott, hogy zuhanni fog, mint a kő -, ám az oroszok által ma piacinak nevezett, 450 dollárig is elmenő árat Kijevvel szemben aligha lehet majd érvényesíteni. Ám az alkuban mindkét félnek ki kell tartania: a fellendülését az olaj- és gázbevételekre alapozó Oroszországnak minden cent bevételre szüksége van, Ukrajnának viszont minden cent kiadást meg kell fognia, mert jövőre mintegy 30 milliárd dollárnyi adóssága jár le. Kérdés, milyen eszközökkel puhítják meg őket a gázvitában szenvedő alanyként szereplő uniós országok, illetve hogy mennyire hatódnak meg Barroso azon kijelentésétől, hogy sem Oroszországot, sem Ukrajnát nem tudják majd megbízható energiaszállítónak tekinteni, ha nem tartják be a hármasban összehozott megállapodást.
