Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Forró téma lett az Európai Unió országaiban a felső szintű vállalatvezetők javadalmazása, mivel a hitelpiacról kiinduló válság, a romló európai gazdasági kilátásokról, a fogyasztás kényszerű visszafogásáról, a szigorodó bér- és munkaerő-piaci helyzetről szóló hírek közepette egyre botrányosabbnak tűnik, hogy olyan vállalatoknál is busásan megfizetik a főnököket, ahol az eredmények ezt egyáltalán nem indokolnák. A kérdést azután kapták fel az uniós illetékesek is, hogy a francia L'Expansion gazdasági hetilap a múlt hónapban közölte: az ország tőzsdén jegyzett 40 legnagyobb vállalatánál a vezetők jövedelme tavaly 58 százalékkal nőtt az előző évhez képest, összesítve elérte a 161 millió eurót. Christine Lagarde pénzügyminiszter (képünkön) így reagált erre a számra: az ilyen mértékű növekedés olyan vállalatoknál is, amelyek nincsenek valami jó állapotban, egyenesen botrányos. Azzal nincs semmi baj, ha sikeres embereket fizetnek meg - tette hozzá Lagarde -, ők csak keressenek egy csomó pénzt.
Az eurózóna pénzügyminisztereit összefogó Eurogroup vezetője, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő-pénzügyminiszter szociális istencsapásnak minősítette a vállalatvezetői jövedelmek megugrását - igaz, mint a Reuters emlékeztetett rá, amikor országa nevében lép fel, akkor ő maga megvétózza a luxemburgi banktitok oldását célzó uniós törekvéseket. Márpedig a nagyhercegség pénzügyi szabályait különös előszeretettel használják ki egyebek közt a vállalati "kövér macskák" is, csakúgy, mint Liechtensteinét, ahol legutóbb épp német cégvezetők eldugott pénzei miatt robbant ki botrány (Napi, 2008. február 28.).
Egyes országok maguk is megpróbálnak tenni valamit azért, hogy ne sok eldugni való pénzük maradjon a csúcsmenedzsereknek. Franciaországban tavaly fogadtak el egy olyan törvényt, amely átláthatóbbá teszi a javadalmazások rendszerét, különös tekintettel a végkielégítésekre - ámbár ebben is maradtak kedvezmények, például azoknak, akik Franciaország tengerentúli területein fektetnek be ingatlanba -, emellett a vállalati teljesítménytől teszi függővé a végkielégítéseket. A holland kormány speciális munkacsoportja most júniusban tett le az asztalra egy javaslatot arra, hogy az igazgatóságok ellenőrizzék szigorúbban a vezetői jövedelmeket, biztosítsák a transzparenciát és tegyék szorosabbá a teljesítmény és a bérezés közti kapcsolatot. A munkacsoportot azután állították fel, miután nagy vihart kavart, hogy az ABN Amro bank vezérigazgatója, Rijkman Groenink 32 millió eurót tett zsebre, miközben a megroggyant pénzintézetet tavaly felvásárolta, majd feldarabolta egy nemzetközi konzorcium. A pénzügyminiszter, Wouter Bos már konkrét törvényjavaslatot is kidolgozott: e szerint 30 százalékos különadót vetnének ki az 500 ezer eurót meghaladó vállalati végkielégítésekre és ugyancsak extra adóval sújtanák azok nyugdíját, akik évi 500 ezer eurónál többet kerestek. A javaslatot heves tiltakozással fogadták a hollandiai nagyvállalatok, arra hivatkozva, hogy ez rontaná a versenyképességüket; a brit/holland Royal Dutch Shell már azt is kilátásba helyezte - értesült a brit Independent -, hogy máshová teszi át a székhelyét.
Más európai országokban a részvényesek bevonásában látják a megoldást: a "say on pay" szlogent nem az USA elnökjelölti kampányában ezt is bevető Barack Obama találta ki, Nagy-Britanniában már 2004 óta arra törekszenek a szabályozó hatóságok, hogy a részvényesek jobban beleláthassanak a kártyákba, szavazhatnak is a javadalmazási csomagokról - voksuk azonban nem ügydöntő. Nem úgy, mint Svédországban vagy Norvégiában, ahol a részvényesek, híven az egalitárius skandináv szellemhez, érdemben is beleszólhatnak abba, mennyit keressenek az adott vállalat vezetői - alacsonyabbak is itt a fizetések, mint a francia, a német vagy éppen a brit vállalatoknál. A skandináv cégek főnökei legfeljebb azzal vigasztalódhatnak, hogy még a legjobban honorált európaiak fizetését sem lehet egy napon említeni az egyesült államokbeliekkel: a Hay Group felmérése szerint ugyanis az átlagos európai vállalatvezető jövedelme csak a 40 százaléka annak, amit tengerentúli kollégái keresnek.
