Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU-ban működő szakszervezeteknek joguk van fellépni a munkaadók ellen, ha azok más tagországokból érkező, olcsóbb munkaerőt akarnak foglalkoztatni - rendelkezett az Európai Bíróság. Ugyanakkor akcióikkal csak már meglévő munkahelyeket védhetnek meg, arra nem használhatják erejüket, hogy megakadályozzák az üzemek áttelepítését más országokba, akkor sem, ha azokban a munkaügyi szabályozás gyengébb védelmet nyújt a dolgozóknak, és olcsóbban adják a munkaerejüket.
A döntés egy 2003-as ügy nyomán született, amelynek az volt a kiindulópontja, hogy a Viking Line nevű finn komptársaság észt zászló alá vonta hajóit, hogy a balti országból toborozhasson személyzetet rájuk, akik a finneknél alacsonyabb bérrel is beérik. A lépés ellen tiltakozó finn matrózszakszervezet a Nagy-Britanniában működő International Transport Workers Federationhöz (ITF) fordult segítségért. Az ITF meg is adta ezt: szankciók terhe mellett arra szólította fel tagjait, hogy ne álljanak szóba a kompüzemeltető céggel. A Viking Line erre válaszul az Európai Bírósághoz fordult, hogy ítélje el az ITF akcióját. Ennek a keresetnek a nyomán született a kissé dodonai állásfoglalás, amely után az Európai Bíróság a brit fellebbviteli bíróság elé utalta az ügyet, hogy az állásfoglalás szellemének megfelelően az tegyen igazságot a kompcég és a szakszervezetek konkrét vitájában.
Az ITF üdvözölte a döntést, amely jogot ad a szakszervezeteknek akár a sztrájkra is, ha olcsó munkaerővel akarják kiszorítani helyükről tagjaikat, ám - teszik hozzá - az ördög a részletekben rejlik, immáron a brit bíróságon múlik, hogyan értelmezi az állásfoglalást, és ennek alapján milyen ítélet hoz a konkrét jogvitában. Az európai szakszervezetek általánosságban is fontosnak tartották, hogy a bíróság milyen álláspontra jut a kompcég és munkavállalói konfliktusában, mivel ez tipikus esete annak, amikor ütközik egymással az egységes belső piac működésének elve az EU polgárainak alapvető szociális jogaival.
