Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Gaz de France és a Suez energiaszolgáltatók egyesülése szembe megy az Európai Bizottság azon szándékával, hogy liberalizálja az európai energiapiacot. A GdF-Suez Európa legnagyobb földgázvevője, -eladója és elosztója lesz, s mivel meghatározó tulajdoni hányada - közvetve és közvetlenül 40 százaléka - a francia állam kezébe kerül, megerősíti Franciaország szerepét a világ és Európa energiapiacán - elemzik az egyesülés következményeit az International Herald Tribune szakírói. A GdF-Suez ügylet rámutat arra, hogy megvalósíthatatlan a brüsszeli bizottság szándéka az európai energiaszolgáltatási piac felszabadítására, hiszen akaratával éppen ellenkező dolog történik: nő a szektor cégeinek koncentrációja.
Júliusban járt le az a határidő, ameddig az EU tagországainak le kellett volna bontaniuk minden korlátot az energiakereskedelem előtt, ám ez a szabadpiac erősödése helyett azzal járt, hogy gyors vállalati konszolidáció kezdődött, amelyben az egyes országok kormányainak hathatós támogatásával tovább nőttek az ágazat mamutcégei. Az európai gázszektor a francia GdF-Suez, az orosz Gazprom, a német E.On, az olasz Eni, a holland Gasuni és a norvég Horsk-Hydro kezében összpontosul. Ezek a cégek féltékenyen őrzik saját szolgáltatási területüket, akár titkos megállapodásokat is kötnek arról, hogy nem lépik át ezek határait.
A francia államelnök, Nicolas Sarkozy aktív beavatkozása a fúzió tető alá hozatala érdekében tovább erősíti azt a benyomást, hogy a politikai szempontból érzékeny energiaszektort a nemzeti kormányok akarják ellenőrizni. A francia miniszterelnök, Francois Fillon ki is jelentette: az új cég és az Electricité de France együtt lehetővé teszi országa számára, hogy befolyásolja az európai energiapiac szerkezetének alakulását. A londoni Guardian elemzése az előbbiekhez hasonló következtetésre jut: Sarkozy szembe megy a brüsszeli bizottsággal, amikor az energiapiac állami kontrollját erősíti abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az energiaágazatban nem működik a szabadpiac. Nagy-Britannia nem rendelkezik olyan óriáscégekkel, mint nagy európai partnerei, ami hátrányt jelenthet, ahogy az északi-tengeri energiaforrások csökkenésével egyre inkább rászorul az olaj- és gázimportra - teszi hozzá a lap.
Még tovább megy a következtetések levonásában a Wall Street Journal, amely szerint egyenesen az állami monopóliumok visszaállítása történik. A korábbi nemzeti energiaszolgáltatók egyeduralma, amely megtört az elmúlt években, helyreállhat az energiaellátási gondoktól félő kormányok hátszelével, sokszor tulajdonosi részvételükkel folyó vállalati konszolidáció nyomán - elemzi a lap a GdF-Suez fúzió következményeit.
