Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tíznél több foglalkoztatottat alkalmazó lett és svéd cégek 65 százaléka lehetőséget ad részmunkaidős munkavállalásra, ami a legmagasabb ilyen mutató az európai uniós tagállamok között – derül ki egy uniós tanulmányból, amely 21 ország 21 ezer vállalatát vizsgálta. Jelentős a részmunkaidő aránya Finnországban is (62 százalék), a nagy európai uniós gazdaságok közül pedig kiemelkedik az Egyesült Királyság (56 százalék). A nagy kontinentális országok közül Németországban minden második munkavállaló ajánlja fel munkásainak a munkaidő rugalmas meghatározásának lehetőségét, a sor végén pedig a 17 százalékos rátát mutató Ciprus áll, nem sokkal megelőzve Portugáliát és Görögországot. A felmérést végző alapítvány elnöke, Jorma Karpinnen elmondta, hogy a rugalmas foglalkoztatás jót tesz a munkahelyteremtésnek, ugyanis vonzóbbá teszi a munkavállalást az idősebbek és a nők számára. A tanulmány rámutat, hogy a rugalmas munkaidő melletti foglalkoztatás lehetővé teszi a drága túlóradíjak megtakarítását, a munkahelyi hiányzások csökkentését és a munkavállalók elégedettségének növelését. A teljes munkaidőben, illetve a részmunkaidőben való foglalkoztatás közötti váltás az Egyesült Királyságban a legegyszerűbb. Nem ilyen kedvező a munkavállalói oldal szempontjából, hogy a brit cégek mindössze 10 százaléka ad arra lehetőséget, hogy a pluszban ledolgozott munkaórákat a munkások felhalmozzák, és annak terhére később szabadságot vegyenek ki. Ezzel szemben Ausztriában, Dániában, Finnországban és Németországban több mint 20 százalék ez az arány.
Kevés még a magyar részmunkás
Nemzetközi összehasonlításban a részmunkaidős foglalkoztatás Magyarországon alacsonynak számít: a KSH munkaerő-felmérési adatai szerint 2005-ben a foglalkoztatottak csupán 4,1 százaléka dolgozott így. A nagy különbség összefügg a rendszerváltás után kialakult magyarországi viszonyokkal, a gazdaság munkaerőigényével, a foglalkoztatottság és a munkanélkülisé2g színvonalával. A változások során a foglalkoztatásban nálunk nem honosodott meg a részmunkaidő. A múlt év utolsó negyedévében a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma 155 ezer fő volt, ennek 65 százaléka nő. A részmunka elterjedésének egyaránt akadálya a négy- vagy hatórás munkaidőben elérhető viszonylag alacsony bér, valamint az alacsony munkaadói érdeklődés az ilyen megoldások iránt. Ezenkívül a kormányzati munkaerő-piaci programok sem igazán célozzák meg ezt a megoldást. A száz lépés részeként tavaly meghirdetett 22 munkaügyi intézkedés közül csupán az egyik szól arról, hogy a sajátos élethelyzetben lévők – így a sokgyermekes szülők, gyermeküket egyedül nevelők, megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők – részmunkaidőben dolgozhassanak a köz-, valamint a magánszférában.
A statisztikai adatok szerint egyelőre kevés az esély arra, hogy érdemben növekedjen a részmunkaidős dolgozók száma. A KSH elemzése ugyanis úgy találta, hogy munkanélküliek túlnyomórészt (51 százalékban) csak teljes munkaidős állásokat keresnek, míg a megkérdezettek 36 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jobb híján részmunkaidőst is elvállalna és csupán négy százalékuk (12 ezer fő, ebből kilencezer nő) keres kimondottan részmunkaidős munkahelyet. A választási ígéretek között a két nagy párt terveiben egyaránt szerepel ez a terület: az MSZP főként támogatásokkal, míg a Fidesz járulékcsökkentéssel erősítené ezt a nálunk atipikus foglalkoztatási formát.
