Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A brit bulvársajtó sohasem arról volt nevezetes, hogy lelkesen buzdította volna olvasóit az Európai Unió támogatására. A Corriere della Sera című olasz lap szerint a helyzet az elmúlt hat évben tovább romlott, és ez valószínűleg még mind semmi az előttünk álló évben várható támadásokhoz képest.
Nagy-Britanniában ugyanis népszavazást fognak tartani az EU alkotmányáról (előreláthatóan 2006 tavaszán), és ez elég ahhoz, hogy a milliós olvasottságú sajtótermékek ismét célkeresztbe állítsák az uniós bürokráciát.
A kedvenc téma továbbra is az, hogy miként teszi lehetetlenné a mindennapi életet a brüsszeli szabályozási mánia. A Daily Mirror karácsony tájékán például arra döbbentette rá olvasóit, hogy a Brit-szigeteken már nem lehet kapni az ünnepi menühöz elengedhetetlen brazil mogyorót, mert az Európai Bizottság megtiltotta a bevitelét. Brüsszelből hiába pontosítottak, hogy csak egyfajta héjas mogyoró importját állították le – mégpedig azért, mert túl sok mérgező anyagot találtak benne –, az euromitológia újabb negatív példával gyarapodott. De van cifrább is: emlékezetes marad a Sun tavalyi szenzációja, amikor azt leplezték le, hogy a hölgyeknek közvetlenül egy európai hivatalnoknál kell majd leadniuk esetleg megunt szexuális segédeszközeiket. Tette mindezt arra a direktívára hivatkozva, amelynek értelmében arra kellene ösztönzőket találniuk a tagállamoknak, hogy ne dobják egyszerűen a szemétbe megunt vagy működésképtelenné vált elektronikus berendezéseiket.
Kétségtelen, hogy olykor Brüsszel is a kezükre játszik az euroszkeptikusoknak: nemcsak a bulvárlapok, de komoly újságok – mint a Times – is elcsámcsogtak azon, hogy a sertéstenyésztőknek játékot kell rakniuk az ólakba állataik jobb kedvre hangolása érdekében. Az előírás szó szerint nem játékról, hanem akként használható anyagról beszél (ilyen lehet akár a szalma is), és a cél az volt, hogy a disznók ne harapják meg egymást, de ettől még nincs kevésbé igazuk azoknak, akik a kötelező előírást túlzásnak tartják.
Az is tagadhatatlan, hogy az európai bürokraták olykor nem csak az állatok magánéletébe avatkoznának be, amikor extrém szabályokat hoznak. Születtek már olyan jogszabályok, amelyek értelmét nehéz egy egyszerű európai polgárnak elmagyarázni: ilyen a ruhaméretek egységesítése, vagy az, hogy a hentesek – egyébként talán jogos állat-egészségügyi okokból – nem tehetnek hozzá kedves vevőik csomagjához egy kis csontot–nyesedéket a kutyának.
Az EU nagy-britanniai képviseletének honlapján külön sajtófigyelő szemezget az újságok által több-kevesebb joggal kipécézett regulákból. A legújabb gyöngyszemek közé sorolják, hogy az otthon készült süteményekre is rá kellene rakni az összetevőiket tartalmazó címkét, például ha egy iskolai ünnepségre vagy egyházi rendezvényre viszik, hogy bukósisakot kellene viselniük a cirkuszi akrobatáknak, esetleg hogy sebességkorlátozást szabnak meg a lábbal hajtható gyerekautók számára. A brit lapok által érthető felháborodással emlegetett csúcsteljesítmény azonban az a javaslat, amelynek alapján meg kellene változtatni a londoni Trafalgar tér és a Waterloo pályaudvar nevét – merthogy ezek sértik a franciákat.
