Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gazdasági tárca adatai szerint az ipar szerkezetén belül évek óta jelentős eltolódás figyelhető meg a magasabb hozzáadott értékű termékek irányába. A kilencvenes évekre jellemző bérmunka jellegű termelés 2005-re jelentősen visszaesett, az ipar legdinamikusabban fejlődő alágazataivá pedig a villamosgép-, műszergyártás, valamint járműgyártás vált. A feldolgozóipari beruházások alakulása és az állami támogatáspolitika is e tendencia folytatását vetíti előre. (Az előző két évben egyedi kormánytámogatáshoz jutó beruházások zöme is a fejlett ipari kultúra megteremtését, a magas hozzáadott értékű termékek további térnyerését szolgálja.) A legfontosabb ipari ágazatok ma egyértelműen a dinamikusan növekvő gépipari területek: a villamosgép- és műszergyártás súlya a bruttó termelésből 2001 és 2005 között 3,31 százalékponttal, 28,2 százalékra, míg a járműgyártásé 0,65 százalékponttal, 13,64 százalékra a gép- és berendezésgyártás pedig 0,88 százalékponttal, 4,77 százalékra emelkedett. Ebben az időszakban a nyertesek közé tartozott még a kőolaj-feldolgozás és a vegyipar.
A könnyűipari ágazatok helyzete azonban évek óta nehéz és egyelőre nem is várható érdemi javulás. E területeken mindenütt komoly problémát okoz a gyorsan növekvő bérköltség, az erőteljes – elsősorban távol-keleti eredetű – verseny, valamint az eltérő környezetvédelmi költségek.
A legnagyobb visszaesést – kivételesen nem az ázsiai konkurencia miatt – a hagyományosan erős élelmiszeripar szenvedte el, az ágazat relatív súlya 2005-re 3,37 százalékponttal lett kisebb. A visszaesés miatt a szegmens ma már csak a harmadik legfontosabb feldolgozóipari szektor. A bérmunka fokozatos megszűnése sokat rontott a textilgyártáson, valamint a bőr- és cipőgyártás helyzetén. Emellett nem teljesített jól a papíripar sem, amely egyre kevésbé bírja a versenyfutást az erősödő importtal.
Mindennek ellenére Magyarországon az ipar – a bruttó hozzáadott értékhez való mintegy negyedrésznyi hozzájárulása alapján – a bányászat, a feldolgozóipar és a villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás együtteseként a nemzetgazdaság egyik legjelentősebb ágának számít. Súlya az elmúlt öt évben alig változott, stabilan 24–26 százalék között mozgott. Az ágazat termelésének értéke 2005-ben folyó áron 17 161 milliárd forintra nőtt, ez összehasonlító áron számítva 7,3 százalékos termelésbővülést jelent. A nemzeti össztermék (GDP) ütemét felülmúló fejlődés húzóereje az export, amely 11,1 százalékos emelkedést mutatott – a termelés növekménye nagyrészt ennek köszönhető. Az ágazat számára kedvező volt a belföldi értékesítés többéves stagnálást követő, 4,4 százalékos gyarapodása is.
A magyar ipar mintegy 90 százalékát a feldolgozóipar adja. A magyar gazdaság uniós felzárkózásának egyik fontos hajtóereje az ipar gyors, az átlagot meghaladó fejlődése volt, emellett az ágazat az előző bő egy évtizedben jelentős alkalmazkodási képességről is tanúbizonyságot tett, csakhogy mára e fejlődési pályának a sebezhetősége is megmutatkozik. Az ipari fejlődés ugyanis igen koncentráltan ment végbe, alapvetően néhány iparágra – ezek a villamosgép-, műszer-, járműgyártás, híradástechnika, kisebb mértékben gumi- és műanyag termékek gyártása – korlátozódott a gazdasági fejlődést dinamizáló iparágak köre.
Így viszont egyre jobban e húzóágazatok termelésének alakulásától függ az ágazat egészének teljesítménye. Ezzel párhuzamosan a kivitel is koncentrálódott: mind a termékszerkezet, mind a célországok alapján. Minden elemzés szerint hosszabb távon az ipar gazdasági növekedésre gyakorolt hatása, a posztindusztriális fejlődés miatt, várhatóan tovább gyengül.
