Évről évre változó ütemben növekszik Magyarországon a kiskereskedelmi forgalom volumene. Senki sem vitatja azt az alaphelyzetet, miszerint ez a szektor évtizedes távlatban is stabil növekedésre van ítélve. Az emellett szóló legfontosabb érv az, hogy 1990 óta a háztartások – közelebbről a magyar lakosság – körében komoly feszültség alakult ki, ugyanis a kilencvenes években – a mérsékelt jövedelemnövekedés miatt – sok elhalasztott kiadás halmozódott fel. A kiskereskedelem forgalma 1998 és 2005 között évente átlagosan hét százalékkal gyarapodott, ám az évenkénti értékek mégis kettő és tizenkettő százalék között változtak. A kilengésekért pedig alapvetően két dolog felelős: a kormányzati jövedelempolitika és a lakosság jövőképe.
A jövedelempolitika hatása a fogyasztásra legegyszerűbben a reálbérekben ragadható meg. Ebben a nyolc évben a reálbérek átlagosan öt százalékkal gyarapodtak. Az Orbán-kormány határozott gazdaságpolitikája az első két és fél évben nem engedte a jövedelmek „elszállását”, ennek megfelelően a reálbérek csak visszafogottan, négy százalék alatti ütemben gyarapodtak. Majd némi gyorsulás következett 2001-ben, ám az igazi ugrás a választási évben jött el. Az amúgy is bőkezű, választásokra készülő kabinet intézkedései a szocialista kormányzat kétszer száznapos vállalásainak megvalósításával „értek össze”. Mindezek eredményeként 2002-ben csaknem 14 százalékos volt a reálbér-dinamika. Az államháztartás számára innen egyenes volt az út a 2004-es megszorításhoz.
A kiskereskedelem számára a béralakulás mellett igen sokat nyom a latba a lakosság jövőképének változása: amikor az „átlagember” bizakodik a tartósan optimista anyagi helyzetével kapcsolatban – ráadásul ez kedvező hitellehetőségekkel is párosul –, akkor hajlandó akár a bevételeit meghaladó mértékben is költekezni. Az Orbán-kormány alatt a kiskereskedelem dinamikája tükrözte a választási költekezést: a leggyorsabban 1998-ban és 2002-ben emelkedett.
2002–2003-ban 9, majd 2004–2005-ben 6,6 százalék körüli volt a kiskereskedelem volumenbővülése. Az utóbbi másfél évben különösen sokat számítottak a várakozások (már csak azért is, mert a reálbéreket éppen „rángatta” a kormányzat): egyre többen meg voltak győződve ugyanis arról, hogy a béremelések továbbgyűrűznek, tartósan megmaradnak és az uniós csatlakozás nyomán mind gyorsabban érjük utol a tagállamok bérszintjét. Egyelőre csupán annyi biztos, hogy a következő négy-öt évben várhatóan átlagosan 3-4 százalékkal növekednek a reálbérek – vélik a mértékadó elemzők. A háztartások fogyasztásának növekedése a kiskereskedelmi piacon is tartósan növekedést generál. Már csak az a kérdés, hogy milyen kilengésekkel...
