Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amint arról már többször írtunk, a legfontosabb devizaárfolyamok szinte példátlanul alacsony volatilitást (vagy pozitívabb megfogalmazásban figyelemre méltó stabilitást) mutattak az idén, hiszen gyakorlatilag egy éve nem mozdultak ki egy körülbelül plusz-mínusz 5 százalékos sávból. A jen viszont most kitört a saját sávjából, az elmúlt másfél hónap alatt mintegy nyolc százalékot vesztett értékéből a dollár, és közel 10 százalékot az euró ellenében.
Ami a jen gyengülését illeti, fundamentális alapon ez soha nem is lehetett kérdéses. A szigetország gazdasága deflációval küszködik, és az IMF legfrissebb előrejelzése szerint a második világháború után most először fordul majd elő, hogy két egymást követő évben zsugorodik a gazdaság, az idén 0,4, jövőre pedig egy százalékkal. A hagyományos gazdaságélénkítő politikák csődje már szintén mindenki előtt világos. A konszolidált államháztartási hiány tartósan a GDP 10 százaléka körül van, az államadósság a bruttó hazai termék 130 százalékára rúg. Az OECD számításai szerint ha Japán például 150 százalékon szeretné stabilizálni az adósságot, akkor az kezdetben a GDP 10 százalékának megfelelő fiskális szigorítást követelne meg, ami nyilván elképzelhetetlen.
A monetáris politika már évekkel ezelőtt beleütközött a nominális kamatok alsó határába, vagyis a zéró kamatlábba, s így a megszokott úton-módon szintén nem tud mit kezdeni a recesszióval. A defláció miatt még mindig magas reálkamatokat nem tudja tovább csökkenteni.
Ezért már egy ideje az úgynevezett kvantitatív lazítás eszközét használja a Bank of Japan (BoJ), vagyis pénzpiaci műveletekkel növeli a kereskedelmi bankok jegybanknál vezetett számláin lévő pénzmennyiséget. Ezzel párhuzamosan az úgynevezett rinban műveletek keretében egyre nagyobb mennyiségben vásárol a másodlagos piacon japán államkötényeket, ezzel szintén a pénzmennyiséget bővítve. Legújabban pedig vállalati adósságpapírokat is elfogad pénzpiaci tranzakciói során, vagyis gyakorlatilag közvetlenül finanszírozza a vállalati szektort.
Múlt heti ülésén a BoJ a várakozásoknak megfelelően semmi újjal nem állt elő, mindössze a fenti eszközök agresszívabb alkalmazásáról döntött. A bankok jegybanki számlapénzét az eddigi 6 ezer milliárd jenről 10-15 ezer milliárdra, a havi állampapír-vásárlások összegét pedig 660-ról 800 milliárd jenre növeli. Ezen túlmenően a jegybank kiszélesítette az általa elfogadott vállalati értékpapírok körét is.
A probléma azonban ezekkel a pénzmennyiség bővítésére irányuló lépésekkel az, hogy gyakorlatilag hatástalanok, mivel a monetáris transzmissziós csatornák jórészt bedugultak. A hatalmas kétes adósságállománnyal küszködő bankrendszer likviditását hiába növeli a jegybank, ha az nem hajlandó hitelezési tevékenységét élénkíteni. A legfrissebb adatok szerint a monetáris bázis év/év alapon 15,5 százalékkal bővül, a hitelezés ugyanakkor 4,3 százalékkal csökken. Az államkötvények eladói jórészt szintén a bankok, s a folyamatos jegybanki kötvényvásárlás torzítja a piaci mechanizmust is. A vállalati szektor finanszírozásának egyik perverz következménye pedig az, hogy a jegybank akaratlanul is életben tart olyan vállalkozásokat, amelyeknek a rendszer megtisztulása érdekében el kellene tűnniük.
Közgazdászi és befektetői körökben már régóta elfogadott vélemény, hogy az egyetlen működőképes transzmissziós mechanizmusnak a devizaárfolyam tűnik, vagyis a hatóságoknak törekedniük kell a jen leértékelődésére. Erre azonban eddig különösebb hajlandóságot nem mutattak, csak a jen erősödése ellen tettek lépéseket, például a szeptember 11-ei támadás utáni napokban. A gondolatmenet lényege az, hogy egy erős leértékelődés egyrészt az importárakon keresztül generálna inflációs hatást, másrészt pedig a reálárfolyam egyensúlyi szint alá kerülése esetén a gazdaság szereplői annak emelkedésére számítanának. Ez pedig a nominális árfolyam mesterséges leszorítása révén csak az árak emelkedésén keresztül valósulhat meg. Másképp fogalmazva, a cél inflációs várakozások gerjesztése.
A japán hatóságok a jelek szerint elszánták magukat erre a lépésre, de szeretnék, ha a jen gyengülését a piac vinné végbe, intervenció nélkül. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai adminisztráció is támogatja a gyengébb jent, sőt, e támogatás meglétének kiszivárgása vezetett a japán deviza mostani rohamos értékvesztéséhez. Az USA jóváhagyása annyiban lényeges (és meglepő), mivel a szintén recesszióban lévő amerikai gazdaságnak, s főleg ipari szektorának inkább egy gyengülő dollárra lenne szüksége. A japán versenyképességet növelő leértékelődés eddig még semmilyen erősebb reakciót nem váltott ki Kínából vagy Délkelet-Ázsiából, de feltehetőleg ami késik, nem múlik.
Ami a jen rövid távú kilátásait illeti, a technikai tényezők és a pozicionálás is a további gyengülés mellett szólnak. A 128-129-es szinten állítólag számos stop-loss megbízás aktivizálódott. A múlt heti IMM-felmérés szerint a kereskedők ugyan nettó short (eladói) jenpozícióban vannak, de közel sem szélsőséges mértékben, tehát van még hova menni. A Deutsche Bank-Russell Mellon körkérdése szerint az alapkezelők csak a legutóbbi két év átlagának megfelelő mértékben súlyozzák alul a jent. Vagyis részben ők is lemaradtak a vonatról, s most megpróbálhatnak felkapaszkodni rá (magyarul, sok jenpozíció fedezésre vár, ami eladási ajánlatokkal egyenértékű). Péntek délután a 130-as dollár/jen már csak napok vagy órák kérdésének látszott.
Gy. M.
