A viszkóz, a legfontosabb természetes (cellulóz) alapú mesterséges szál a hetvenes és nyolcvanas években volt a zenitjén. Azóta - bár a termelése stabilnak mondható - aránya fokozatosan csökken a világ összes (52-54 millió tonnára tehető) természetes- és szintetikusrost-, illetve -szál-felhasználásán belül.
Az európai viszkózgyártók helyzete különösen nehéz, mivel egyrészt az egyik legnagyobb felhasználónak számító textilipar más térségekbe - leginkább Ázsiába - települ át, másrészt az alapanyagul szolgáló cellulóz, marónátron s nem utolsósorban az energia is jelentősen megdrágult.
A viszkózfelhasználás csökkenése különösen a szövött textíliák terén szembetűnő, az egyéb ipari szektorokból mutatkozó kereslet - amely a teljes kínálat mintegy felét veszi fel - viszont változatlanul növekszik. Ennek ellenére számottevő túlkínálat alakult ki: a 350 ezer tonna/év kapacitással szemben csupán 260 ezer tonnára becsülhető a fogyasztás. A jövedelmezőség csökkenése miatt néhány üzemet már le is állítottak. Ennek következtében - bár a korábbinál valamivel alacsonyabb szinten - kezd helyreállni a piaci egyensúly.
(NAPI)
Potori Károly