Vegyes várakozások kísérik a Nagy-Britanniában néhány héten belül megnyíló új energiatőzsde előkészületeit. Ezt az magyarázza, hogy míg Európában a nagyfogyasztói villamosáram-piac liberalizálása összességében eddig az árak csökkenését eredményezte, az Egyesült Államokban ennek az ellenkezője történt.
Szembeötlő példa erre Kalifornia állam, ahol spirálszerű áremelkedés következett be, amely csaknem csődbe sodorta a két legnagyobb áramszolgáltatót. Nagy-Britanniában már a villamosenergia-szektor 1990-ben történt privatizálása óta működik egy pool-rendszerű árampiac. (Az erőművek naponta megteszik az árra és a teljesítményre vonatkozó ajánlataikat a poolnak, s amikor azok összeállnak, egybevetik a tényleges napi kereslettel. A „klíringár” az az ár lesz, amelyen a kereslet kielégítéséhez szükséges „utolsó” wattot felajánlották.) Az árkockázat csökkentése érdekében azonban a vevők és az eladók főleg hosszú lejáratú szerződéseket kötnek, általában olyan záradékkal, hogy a teljesítés idején aktuális pool-ár, valamint a szerződéses ár közötti különbséget a két érdekelt fél megosztja egymás közt.
A pool-rendszer azonban nem elégíti ki az érdekelteket - egyrészt arra gyanakszanak, hogy a pool-ár manipulálható, másrészt a villamos energia ára az elmúlt tíz évben alig csökkent, holott az előállítás költségei mintegy 10 százalékkal süllyedtek. A Netától, amely a tervek szerint az árutőzsdékhez hasonlóan határidős ügyletek kötésére is módot nyújt majd, éppen ennek az ellenkezőjét remélik.
A Financial Times az intézmény vezetőitől úgy értesült, hogy a Neta szimulált üzletekkel elvégzett próbája bátorító eredményeket mutat. Vannak azonban olyan hangok is, hogy a rendkívül nagy - a hírek szerint 700 millió fontot meghaladó - költséggel létrehozott áramtőzsde a végén aligha szolgál majd modellként más liberalizált árampiacok megszervezéséhez, sokkal valószínűbb, hogy egy költséges és bonyolult tévedésként kell majd elkönyvelni.
(NAPI)
Potori Károly