Az évtizedek megfigyeléseiből leszűrt tapasztalatok ismeretében megállapíthatjuk, hogy az idő túlnyomó részében egy árfolyam határozott irányzat nélküli, „oldalazó mozgást végez, az azonos irányú elmozdulások rövidebb ideig tartanak. A trendek kiterjedése ráadásul szélsőséges arányban oszlik meg, egy átlagon felüli, tucatnyi szélsőértékkel tűzdelt elmozdulást gyakran csak egy-két minimumot, illetve maximumot átfogó szakasz követ. Ennek ismeretében különösen fontos, hogy egy markánsabb elmozdulást már a kezdeti stádiumában felismerjünk. Az alábbiakban ilyen fordulópontokat próbálunk azonosítani.
Határozott fordulópontoknak tekinthetjük egyebek között a támasz- és ellenállásszintek meghiúsult áttörését. Egyrészt azért, mert trendforduló esetén biztos, hogy az adott időtávon ez lesz az elmozdulás kezdeti szakasza. Másrészt valószínűsíthetjük az ármozgás kiterjedését is, ami a következő ellenállás, illetve támasz szintjéig tarthat.
Első példánkban február közepéig nyúlunk vissza, ahol az árfolyam visszaesett az előző, 26 dolláros szinten kialakult j2 minimumhoz, sőt az L pont már néhány centtel alatta épült ki. Ez kezdetben további árcsökkenést valószínűsített, de a következő napon - amikor a j2 fölé lendült a jegyzés - ismét az emelkedésnek lett nagyobb esélye. Ez a következő, K maximum által képezett ellenállásig volt esedékes, de végül tovább tartott (L-M).
A formáció fordítva is érvényesült: az új M maximum először az emelkedés kibontakozására utalt, de az előző, K maximum alá történő visszaesés potenciális trendfordulót jelzett. Itt a minimálisan várható elmozdulás az L minimum szintjéig tartott, de ebben az esetben is erősebb volt a csökkenő irányzat.
A következő trendváltozást az o1 minimum áthágása jelezte március elején. Ezt egy felfutás előzte meg, vagyis akkor úgy tűnhetett, hogy a jelzés elkésett. Az ezt követő, az R, illetve T maximumig tartó felívelés azonban igazolta használhatóságát.
Júniusban a jegyzés s2 pont alá történő visszaesése, majd hirtelen visszahajlása jelezte, hogy a csökkenő trend emelkedésbe csapott át. Az árfolyam ugyan nőtt, de már nem érte el a T maximumot. A valódi fordulat október elején következett be, amikor az F pontban a korábbi B, illetve e1 minimumok alá süllyedt a jegyzés (F), majd hirtelen megfordult a tendencia (F-f1), és a jegyzés a korábbi minimumok fölött zárt. Egy átmeneti visszahajlást követően (f1-f2) az árfolyam valóban emelkedésnek indult a következő, E maximum által képviselt ellenállásszintig.
Két héttel ezelőtti elemzésünkben jelentőséget tulajdonítottunk a jegyzés 32 dolláros szint fölötti stabilizálódásának, ami rövid távon további árfolyam-erősödést ígért a konszolidációs sávon belül. Ezt a megítélést igazolta a H pontban korábban létrejött trendforduló, amely a g1 pont fölé történő visszatérést követően további erősödésre utalt. A jegyzés mindenesetre elérte, sőt meghaladta a g2 pont magasságát, ami a minimálisan várt elmozdulásnak felelt meg. A fentiek alapján valószínű, hogy az árfolyam a közeljövőben a 32-35 dolláros sávon belül konszolidálódik. Ami a hosszabb távú kilátást érinti, az áremelkedésnek valamivel nagyobb az esélye.
Sz. Z.
Potori Károly