BUX 141206.10 -0,89 %
OTP 45100 -1,53 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés
economx

Surányi György: Nem lehet büntetlenül milliárdokért stadionokat építeni, jegybankot rekonstruálni

Surányi György és Pogátsa Zoltán beszélgetése az Economx Exclusive-ban.

2024. december 28. szombat, 12:41

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

„Amikor sütött a nap 2018-2019-ben, akkor kellett volna annak érdekében megszorítani, hogy ne 2022-2023 nyarán kelljen, amikor 300 dollár a gázár, amikor Nyugat-Európában baj van, és nem tudunk úgy exportálni, mert akkor szigorított a kormány, 2022 nyarától, amikor éppenséggel lazítani kellett volna, csak nem volt muníció rá, mert a jó években elköltötte azt" – ezt mondta az Economx Exclusive Pogátsa Zoltánnal című podcastjában Surányi György magyar közgazdász, egyetemi tanár, aki a rendszerváltás után a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt 1990 és 1991 közt.

Az 550 ezer új foglalkoztatott is jó eredmény, de az nem egymillió

A tényleges növekmény az 850 ezer, ebből le kell szedni azok számát, akik közmunkán vannak vagy rezidensként külföldön dolgoznak, és le kell vonni azt a 150 ezer kismamát, aki gyesen vagy gyeden otthon van – beszélt Surányi György arról, hogy a kormány azt hirdeti, hogy egymillióval többen dolgoznak most a Gyurcsány-kormányhoz képest.

Ebben benne van a magas nyomású gazdaság, és az is, hogy az Orbán-kormány elég kíméletlenül, de olyan helyzetet hozott létre a rokkantminősítésben, a munkanélküli segélyezésben, az általános segélyezésben, hogy az embereket rákényszerítette arra, hogy munkát vállaljanak – folytatta a sort. Hozzátette, azzal a megfogalmazással óvatosabb lenne, hogy csak el kellett zavarni őket, mert ingyenélők. Azt elfogadom, hogy levitték a munkanélküli segélyt 12 hónapról, de hogy 3 hónapra, azt nem fogadom el. Ha levitték volna hatra és hozzáteszik, hogyha recesszió van, akkor fel kell emelni 9-re az az én ízlésemmel összhangban van - tette hozzá Surányi György.

Rájöttek, hogy a termelékenységgel baj van

Az, hogy sikerült több, mint 500 ezer embert bevonni a munka világába, siker, egy komoly eredmény, de az, hogy a termelékenység ennyire gyengén nő, az súlyos kritikája a gazdaságpolitikának – mondta Surányi György. Szerinte, ha a magas nyomásnak, a kanyarban előzésnek, a beruházásoknak – két évvel ezelőttig 27-28 százalékos beruházási ráta volt – köszönhetően egy százalékkal tud növekedni a termelékenység, akkor két dolog lehetséges, vagy nem annyi a beruházás vagy eszeveszetten rossz szerkezetben van. Attól tartok mindkettő igaz – fogalmazott.

A beruházások volumene nem ad ki 28 százalékot a GDP-ből, csak 24,5-25-öt, a kettő különbsége a túlárazás, amit leánykori nevén korrupciónak neveznek. Ha figyelembe vesszük, hogy Lengyelországban 18-19 százalék a beruházási ráta, és sokkal gyorsabb a gazdasági növekedés és a termelékenység növekedése is, akkor lehet mondani, hogy rossz a struktúrája a magyar beruházásnak – foglalta össze a közgazdász.

Mint mondta, ez valószínűleg a jéghegy csúcsa, de nem lehet büntetlenül:

  • 30 stadiont építeni,
  • 100 milliárdért a jegybank épületét rekonstruálni,
  • 120 milliárdért pénzügyminisztériumot építeni.

„Nem lehet jelentős mértékben az uniós pénzekből olyan dolgokat csinálni, amelynek közvetve sincs a gazdaságot segítő hatása" – utalt arra, hogy ha megépítenek egy stadiont és a működési költségek nem jönnek be a bevételből, akkor az vinni fogja a GDP-ből nem hozni.

Árfolyam

Mint mondta, 2020-ban jöttek rá, hogy ezt nem lehet tovább folytatni, amikor a pandémia első hónapjaiban a forint árfolyama a lejtőre került, és kénytelen volt az MNB elkezdeni egy kamatemelést. Onnantól kezdve megszűnt az, ami addig az uralkodó nézet volt, hogy a leértékelődő árfolyam, a negatív reálkamat, a kétszámjegyű béremelkedés, a kétszámjegyű hitelkiáramlás, a ciklikusosan kiigazítva nagy költségvetés, illetve állami költségvetés, nem okoz inflációt.

Ha ezek a tényezők nem okoznak inflációt akkor mi okoz? – tette fel a kérdést Surányi György, aki szerint ma nem nagyon érthető, hogy miért kell a forintnak leértékelődnie. Felsorolta, hogy pozitív a külső finanszírozási mérleg, pozitív a reálkamat, 6,5 százalék az MNB irányadó kamata és jelentős a kockázati prémium, ami amagyar állampapír és például a német állampapaír között van tíz éves lejáraton.

Egy ilyen helyzetben a forintnak egyáltalán nem kellett volna nagyjából 10 százalékot esnie


– mutatott rá.

Surányi György szerint a magyar gazdaságpolitika iránti megingása nem csoda, mert megromlott Magyarország kapcsolata az unióval, a környező országokkal, miközben virágzik Törökországgal, Oroszországgal meg Kínával. Ez nem nyugtatja meg a piacokat, ez vezet oda, hogy a forint, amikor inkább erősödnie kellene, mint gyengülnie, mégis gyengül, és tudják, hogy az uniós pénzek nem úgy jönnek, ahogy kellene. „Magyarország egészen mostanáig évente a GDP 3,5 százalékának megfelelő egyoldalú transzfert kapott, egyoldalú vissza nem térítendő pénzt kapott, ami mögött költségvetési adóbevétel vagy Magyarországon megtermelt jövedelem nincs" – emlékeztetett. 

További videók

A nő, akit nem lehet megvenni: Kende-Hofherr Krisztina tabuk nélkül

Van az a pillanat, amikor rájössz, hogy egy embert valójában soha nem ismertél. Csak a róla épített legendát.Nekem Kende-Hofherr Kriszta sokáig legenda volt. Nem egyszerűen sikeres üzletasszony, hanem intézmény. Az a nő, akiről mindenki tud valamit, akiről mindenkinek van véleménye, aki úgy megy át a falon, hogy a fal kér elnézést. Mindig ezt láttam benne. A kérlelhetetlen akaratot. A határozottságot. A magabiztosságot. Azt a ritka képességet, hogy miközben kőkemény tárgyalópartner, valahogy mégis mindenki tiszteli. Nem félelemből. Hanem mert érzi, hogy a keménység mögött nincs rosszindulat.Sok ember tud kemény lenni. Az nem művészet.A művészet az, amikor valaki kemény marad úgy, hogy közben nem válik kegyetlenné.Éveken keresztül ugyanabban a szakmában mozogtunk. Tudtunk egymásról. Láttuk egymást konferenciákon, rendezvényeken, folyosókon. Egymás radarján voltunk, de valójában idegenek maradtunk. Talán három mondatot váltottunk egész életünkben. Ennyi elég volt ahhoz, hogy mindketten kialakítsunk egy képet a másikról. A legtöbb ember ezt csinálja. Kényelmesebb feltételezni, mint megismerni.Aztán egyszer leültünk beszélgetni.És valami egészen váratlan történt.Az intézmény egyszer csak emberré vált.Nem kisebb lett. Sokkal nagyobb.Mert a legenda helyén ott ült egy nő, aki nem örökölt tekintélyt, nem kapott előnyt, nem kapaszkodott senkibe. A saját tudásából épített magának világot. Téglánként. Pofononként. Kétségeken keresztül. Olyan belső harcokat vívott meg, amelyekről kívülről semmit sem lehetett látni, mert a sikernek mindig jobb a marketingje, mint a szorongásnak.És talán ez volt az egész beszélgetés legfájdalmasabb felismerése.Hogy akik kívülről legyőzhetetlennek tűnnek, gyakran ugyanazokkal a démonokkal alszanak el esténként, mint mindenki más. Csak ők nem építenek belőlük kifogást.Hanem hidat.Ami igazán megrázott, az mégsem ez volt.Hanem az a makacs hűség, amellyel saját magához ragaszkodik. Egy olyan világban, ahol az emberek fillérekért adják el a véleményüket, pozíciókért cserélik a gerincüket, és tapsért feladják az elveiket, ő valami egészen idejétmúlt dolgot őriz.A becsületét.Nála nincs az a pénz, nincs az a kapcsolat, nincs az a lehetőség, amiért átlépné a saját határait. Nem azért, mert nem tudná. Hanem mert nem akarja.Ez ma már szinte provokáció.A mai világ nem azokat jutalmazza, akiknek van tartásuk, hanem azokat, akik gyorsabban tudnak alkalmazkodni. Akik minden új széljáráshoz új arcot vesznek fel. Kriszta nem ilyen.Ő inkább vállalja a konfliktust, mint a megalkuvást.És ettől veszélyes.Mert az ilyen embereket nem lehet megvenni. Nem lehet manipulálni. Nem lehet szebbre sminkelni, mint amilyenek.Beszélgetés közben többször az jutott eszembe, hogy valahol a japán szamurájok is hasonló fegyelemmel élhettek. Nem a kardjuk miatt voltak nagyok, hanem azért, mert volt egy belső törvényük, amelyet senki sem írhatott át. Akkor sem, ha ezért veszíteniük kellett.Krisztában én ugyanezt láttam.Csakhogy mindezt nem ridegen. Nem páncél mögül.Hanem könnyekkel a szemében, nevetésekkel megszakítva, történetekbe csomagolva, olyan őszinteséggel, amit ma már ritkán enged meg magának bárki, akinek van veszítenivalója.Mesélt a megfelelési kényszerről. Arról, hogyan cipelte éveken át mások elvárásait. És arról is, hogyan jutott el odáig, hogy egyetlen perc alatt lezárta a TMC történetét. Azt a céget, amelyet sokan az életművének tartottak.A legtöbb ember ilyenkor kapaszkodik.Ő elengedte.Mert volt bátorsága felismerni, hogy néha nem az a legnagyobb teljesítmény, amit felépítünk, hanem amit képesek vagyunk otthagyni.Amikor véget ért a beszélgetés, ugyanaz az ember állt fel az asztaltól, akivel leültem.És mégsem.Mert az intézmény eltűnt.Helyette ott maradt egy ember.Egy olyan ember, akit sokkal jobban lehet tisztelni, mint bármilyen legendát.És azt hiszem, ez az interjú végül nem Krisztáról szólt.Hanem arról, hogy milyen ritka lett az egyenesség.És milyen félelmetesen kevés ember meri ma azt az életet élni, amelyet befelé már rég eldöntött.

Végvári Tibor, 2026. július 13. hétfő, 12:26