Energetika válság, klímavédelem, vállalati különadó, költségvetési szigor és akár az uniós alapszerződés módosítása is napirenden van az Európai Bizottságban, ennek kapcsán volt a Napi.hu podcast csatornájának vendége Balázs Péter. A korábbi külügyminiszter, uniós biztost és egyetemi professzort igyekeztünk mindenről kifaggatni, ami mindennek a gyakorlati vetülete, amit múltból már meg lehetett tanulni, ahogy arról is, hogy mit hozhat a jövő.

Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke legutóbbi évértékelő beszédében ambiciózus célokat fogalmazott meg. A menekültválság kezelésén túl felvetette, hogy a korábbi költségvetési szigort előíró úgynevezett maastrichti rendszert ideje lenne újraéleszteni és újragondolni, de ennél is tovább ment, és az is felmerült, hogy módosítani kellene az alapszerződést.

Valamit változtatni kell, nem jön vissza  régi világ

Az Európát és a világgazdaságot ért csapások fényében nem meglepő, hogy a Bizottság is belátja, ez így nem mehet tovább és ennek megfelelő javaslatokkal áll elő a tagállamok felé. Maastrich korábban többek között egy maximum 3 százalékos költségvetési hiányt várt el az államadósság tendenciózus csökkenése mellett, aminek elvileg az euró bevezetését kell meglapoznia. Magyarország a teljesítések elmulasztása miatt 2004-es csatlakozása óta túlzottdeficit eljárás alatt volt, amit 2013-ban sikerült lezárni.

Azonban a Covid katasztrofális hatásaira reagálva a kármentés érdekében elengedték a maastrichti megkötéseket, és eleve beláthatatlan volt, hogy milyen feltételekkel jöhet vissza a rendszer, ha egyáltalán, lévén nagyon egyenlőtlen gazdasági károkat szenvedtek el az egyes tagállamok.

Mindezt tetézte a járványból való látszólagos kilábalást kövező inflációs robbanás, majd a jelenleg is zajló, és hatalmas gazdasági károkat és nem mellesleg politikai töréseket okozó ukrán invázió és a vele járó energetikai vita.

Konvent kell

Balázs Péter aktív résztvevője volt az EU alkotmányának tekinthető megállapodás kidolgozásában. A Lisszaboni Szerződés - amelyet 2007. december 13-án írta alá, és 2009. december 1-jén lépett hatályba - az Európai Unió (EU) működésének hatékonyabbá tételét célozta az alapszerződések korábbi változatainak módosításával. A szerződés kinyilvánított célja volt, hogy lezárják az amszterdami szerződéssel és a nizzai szerződéssel megkezdett folyamatot, amely arra irányult, hogy megerősítse az unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását, valamint javítsa egységes fellépését.

Balázs visszaemlékezése szerint bonyolult volt a folyamat, viszont megvolt a minden lényeges uniós döntéshez szükséges erős tagállami akarat, így megszülethetett a megállapodás.

A mostani helyzet annál is sokkal bonyolultabb. Ugyan a Bizottság tehet messzire mutató javaslatokat, végső soron a tagállamok döntenek, és ebben erős érdekütközések mutatkoznak. Földrajzi alapon beszélhetünk egy észak-dél ellentétről a költségvetési kérdésekben erősebb tagállamok, és az elmúlt néhány év válságai miatt kiélezetten nehéz helyzetbe került déli államok között. Másrészt nagyon jől ismerjük a kelet-nyugati vitát, leginkább Lengyelország és Magyarország miatt.

Ami a Lisszaboni Szerződés létrejöttét lehetővé tette, hogy egy nagyon erős mandátumot kaptak az uniós tagállamok szakértői stábjai, hogy kidolgozzák a rengeteg részletet, amire egy új alapszerződésnek ki kell térni.

Most sokkal több az eltérő álláspont és ráadásul nagy a politikai bizonytalanság, ami komoly akadálya a haladásnak. Balázs kiemelte, hogy a tagállami döntés alapvetően a kormányt jelenti, és már rövid távon sem lehet tudni, hogy épp hol ki lesz hatalmon. Különösen nem a több éves előkészítő munka végén, akár az időbeliséget nézzük, akár azt, hogy nem példa nélküliek  a kormányválságok.

Ha valamilyen csillagzat alatt mostanában mégis végbemenne a konvent, az azt is jelenetné elméleti síkon, hogy a régi alapszerződés eltörlésével az új elfogadásáig feloszlana technikailag az Európai Unió. Balázs ennek veszélyével nem számol, mivel eddig is a folyamatos építkezés volt az alapelv, egy olyan ház építése, ahol sokan, néha nehezen, de együtt élünk.