2014. január 1-jétől a kis- és középvállalkozásnak nem minősülő, egyben a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások is kötelesek lesznek ún. fogyasztóvédelmi referenst foglalkoztatni. A referens feladata a fogyasztóvédelmi tárgyú oktatások szervezése, az illetékes hatóságokkal és a békéltető testületekkel történő kapcsolattartás és a vállalkozás fogyasztókat érintő tevékenységének figyelemmel kísérése lesz. Akárkiből azonban nem lehet referens: legalább kétéves, fogyasztóvédelmi területen szerzett fogyasztóvédelmi szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie az illetőnek, aki egyben vagy magyar állampolgár, vagy uniós, vagy EGT-állam polgára.
A kkv-törvény és a számviteli törvény gondos egybevetésével kimatekozhatja az érdeklődő, hogy mely vállalatokra gondolt a 2013. évi CLXXXIII. törvény. Meglátásunk szerint azokra az rt. vagy kft. társasági formában működő cégekre, melyek nettó 50 millió euró éves árbevétel felett teljesítenek és a foglalkoztatottak létszáma meghaladja a 250 főt. Nekik kell gondoskodniuk fogyasztóvédelmi referens foglalkoztatásáról.
Nem tartoznak viszont az érintett alanyi körbe a kkt.-k, bt.-k, a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cégek, ha nyilvántartásaikat az eva vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerint vezetik.
Ennél több konkrétumot nem árul el a fogyasztóvédelmi törvény új rendelkezése, miközben a kötelezettség megszegésének következményeként a törvény általános előírást tartalmazó bekezdése lesz irányadó: így a fogyasztóvédelmi hatóság fogja ellenőrizni az említett kötelezettség betartását, és ugyanígy ő fog − első fokon felügyelőségei, másodfokon a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság útján − eljárni a renitens cégekkel szemben. Feltéve, ha tudja, és vita esetén megalapozni is képes, mit ért a jogalkotó "foglalkoztatás" alatt. Sőt: abban is határozottnak kell lennie, mit fogad el "fogyasztóvédelmi területen szerzett szakmai gyakorlatnak".
A fogyasztóvédelmi törvény legutóbbi módosítása által életre hívott fogyasztóvédelmi referens intézménye minden bizonnyal hozzájárul egy tudatosabb fogyasztói társadalom kialakulásához, jelen formájában azonban majdhogynem alkalmazhatatlan.
A világ szebbik felén a szakmát művelő hatóságok érdemben részt vesznek a jogalkotás folyamatában, melynek koordinátorai és csúcsszervei a minisztériumok. Per pillanat költői kérdésként adódik, ha a jogalkotó nem, akkor mégis ki fogja autentikus forrásként eldönteni, mit kell "foglalkoztatás" és "fogyasztóvédelmi szakmai gyakorlat" alatt érteni. Elég, ha referensként részmunkaidős munkavállalót vagy megbízottat alkalmaz a kötelezett cég? Elfogadható "gyakorlatként", ha két évre visszamenően pár békéltető testületi eljárásban részt vevő kolléga tölti be ezt a posztot?
Márpedig a jogalkalmazásban érintett minden résztvevő számára mihamarabb pontos válaszok kellenek. Ellenkező esetben − az érintettek jogos érdekei miatt − konfliktushegyek prognosztizálhatóak, és ismét egy olyan jogintézménnyel gazdagodunk, amely valójában nem képvisel értéket, mert csak papíron létezik.
Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, fogyasztóvédelmi jogi szakértő, Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda
Szerző:
