Megítélésem szerint a legfontosabb, hogy az elmúlt időszakban kiválóan működött a monetáris tanács kommunikációja. Mind a hazai, mind a külföldi elemzők többsége mindkét alkalommal 20 bázispontos csökkenést várt, így nem okoztunk meglepetést. Miért fontos ez? Mert ha az elemzők, befektetők a monetáris tanács kommunikációjából ugyanazt olvassák ki, mint amit a tanács előretekintve üzenni akar, akkor kiszámíthatóak, jól tervezhetőek a várakozások. Az elemzők megértették, hogy a tanács milyen szempontokat mérlegel döntései meghozatalakor. A középtávú inflációs cél jelenti a horgonyt. Értik, hogy a tanács óvatos, körültekintő, de határozott is egyben. Mindehhez persze nagyon fontos a hitelesség, azaz hogy a gazdasági szereplők hitelesnek tartsák a testületet. Ekkor középtávon az inflációs céllal megegyező inflációra számít mindenki, még akkor is, ha az aktuális infláció valamiért eltér a céltól. Kijelenthető, hogy a mai monetáris tanács hiteles. Ezt a hitelességet a 2011 tavaszán kinevezett külső tanácstagok alapozták meg. Az ő tisztánlátásuk, helyes értékítéletük kellett ahhoz, hogy 2012 augusztusától megkezdődhessen a mai napig tartó kamatcsökkentési ciklus. A döntés helyességét az idő visszaigazolta, és a gazdasági növekedést ösztönző hatás mellett az MNB eredményének érdemi javulásához is hozzájárult, ráadásul az árstabilitási céllal összhangban. Az előző vezetés által kommunikált 200 milliárd forintnál nagyobb veszteséggel szemben 0 forint körüli eredmény várható a 2013-as évre. Ez érdemi könnyebbséget jelent Magyarországnak, hiszen ezt nem pótlólagos intézkedésekkel kell előteremteni. Fontos ugyanakkor ismételten megjegyezni, hogy nem ezek a kamatcsökkentés céljai. Ezek csak a járulékos hasznai a csökkentésnek, hiszen az MNB-nek nincsen eredménycélja. Az MNB-nek középtávú inflációs célkitűzése van, ez az egyetlen horgony. Ez befolyásolja az alapkamat mozgását. Téves ezért azt feltételezni, hogy a monetáris tanács, ha elérkezik az idő, azért nem fog változtatni kamatcsökkentési politikáján, mert az rontaná az eredményét.
Nem igaz az az állítás sem, hogy az MNB által indított növekedési hitelprogram járulékos hatásaként esetleg felmerülő MNB-eredményveszteség megakadályozza a tanácsot abban, hogy ésszerű döntéseket hozzon. Sőt, a monetáris tanács azzal mutatta meg, hogy érti a MNB-törvényben megfogalmazott feladatát, hogy nem szűken értelmezte mandátumát. Látva, hogy az árstabilitás fenntartása, azaz az elsődleges célkitűzése nincs veszélyben, volt bátorsága olyan programot elindítani, ami amellett, hogy nem veszélyezteti a pénzügyi stabilitást, komoly segítséget jelent a magyar gazdaság legfontosabb tartópillérének, a kkv-szektornak. Ezzel pedig segíti az ország egészséges, fenntartható gazdasági növekedése feltételeinek megteremtését. A növekedési hitelprogramot a kkv-szektor hitelezési aktivitási katalizátorának szánták. Rázza fel a piacot, generáljon versenyt, segítse a beruházási kedv élénkülését. Ha megfigyeljük az októberi, novemberi vállalati hitelállomány-adatokat − amikor is az nhp1-es program már lezáródott, de az nhp2-es program még nem indult el, a bankok csak most folyósítják az első hiteleket −, a vállalati hitelállomány év/év alapon növekedett. Ez azt jelentheti, hogy az nhp-nak sikerült katalizátorként működnie, felkavarta az álló vizet, beindított folyamatokat, hiszen nem visszaesés volt a két nhp közti átmeneti időszakban, hanem a vállalati hitelállomány az nhp-tól függetlenül tudott növekedni, ami azért is fontos, mert a cél, hogy a hitelezési fordulat tartós legyen.
Nem kell attól félni, hogy a tanács az MNB eredménye vagy az nhp miatt nem fog meghozni felelős döntéseket, hiszen ha ez így volna, akkor el sem indította volna, nem folytatná, valamint nem finomhangolná a növekedési hitelprogramot. Világos, hogy a tanács nem téveszti el eredeti célját, a középtávú inflációs cél elérésére koncentrál döntései meghozatalakor, és nem engedi magát korlátok közé szorítani.
Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának külső tagja
Szerző:
