A kereszténydemokraták (CDU−CSU) és a szociáldemokraták (SPD) között a szeptember 22-i választások után elkezdődött politikai alku tovább húzódott, mint arra sokan számítottak. A két fél 66 nap után zárta le a koalíciós egyeztetést egy 185 oldalas megállapodással (az átlag a korábbi választások után 37 nap volt). Az SPD büszke lehet arra, hogy − elméletben legalábbis − elérte azt, amit célul tűzött ki; a koalíciós megállapodás magában foglalja a kampányban hangoztatott fő követeléseiket: a minimálbér bevezetését, a nyugdíjkorhatár csökkentését, a Németországban, de nem EU-tagállamból származó szülőtől született gyermekek kettős állampolgárságát, a nők és a férfiak egyenlőségét a munka világában. Mindezen intézkedések a következő négy évben nagyjából 23 milliárd eurós többletkiadást jelentenek, ami megfelel az éves GDP 1 százalékának. A koalíciós megállapodás tehát első pillantásra mintha abba az irányba befolyásolná a német gazdaságot, amit az elmúlt hetekben az Egyesült Államok, az IMF és az Európai Bizottság is szorgalmazott.
Az alaposabb vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a diagnózis pontosításra szorul. Az SPD valóban büszkén hangoztathatja, hogy 2015-től bevezetik a 8,50 eurós minimumórabért, ami akár 7 millió dolgozót és a teljes bértömeg mintegy 16 százalékát érintheti. Az új szabály ugyanakkor valószínűleg nem vonatkozik majd a szakmai gyakorlaton lévőkre, a szezonális munkásokra és a legalacsonyabb keresetű "mini" állásokra. Azokban a szektorokban, amelyekben a kollektív bérmegállapodás alapján 8,50 eurónál kisebb az órabér, 2017-ig kell rendezni a fizetéseket. A minimálbér éves emeléséről egy közös bizottság tárgyal majd, amelyben a munkavállalók, a munkáltatók és a szakemberek 3-3 fővel képviseltetik magukat. Az SPD hatályon kívül akarta helyezni azt a 2007-es törvényt, amely szerint a nyugdíjkorhatár 2029-re folyamatosan 67 évre emelkedik. A németek az új tervezet szerint 63 éves korukban nyugdíjba mehetnek − de csak akkor, ha legalább 45 év munkaviszonyt igazolni tudnak. Végül, ami az Európai Uniót illeti, az SPD visszavonta követeléseit: Sigmar Gabriel pártja csatlakozott Angela Merkel Európa-politikájához. A koalíciós szerződés kizárja az adósságmegosztás minden formáját, ahogy a közös európai betétbiztosítási rendszer létrehozását is. Nem zárja ki ugyanakkor, hogy az ESM-ből feltőkésítsék a nehéz helyzetbe került bankokat − de csak abban az esetben, ha már minden más lehetőséget kimerítettek.
A CDU újfent igazolta pragmatizmusát, és szinte minden, a középosztálynak tett ígéretét képes volt betartani. Angela Merkel pártja jottányit sem enged az ortodox költségvetési irányvonalból: továbbra is cél, hogy a büdzsé 2015-re strukturális egyensúlyba kerüljön, és hogy a GDP-arányos államadósság a jelenlegi 80 százalékról 2017-re 70 százalékra csökkenjen. Mindezt ráadásul úgy, hogy közben nem emelik az adókat. Az országnak tehát a gazdaság kilábalására kell támaszkodnia, a megállapodásban szereplő intézkedések költségét a növekvő adóbevételeknek kell fedezniük.
Emelt fővel állhatott fel a tárgyalóasztal mellől a CSU is. A Bajor Keresztényszociális Unió követelésére került be a megállapodásba, hogy a németországi autópályákat használó külföldi autósoknak és az országon áthaladó kamionosoknak fizetniük kell az utak használatáért. Az intézkedés ellentmond annak, hogy a személyek a schengeni övezetben szabadon mozoghatnak, a részleteket még nem dolgozták ki.
Az új koalíciós kormány felállásához szükséges az SPD-tagok hozzájárulása is: a 473 ezer párttag december 6-a és 12-e között mondhat véleményt a szerződéstervezetről, az eredményt várhatóan december 15-én hozzák nyilvánosságra. Mindent egybevetve az SPD-nek elégedettnek kell lennie a koalíciós megállapodással, amely biztosítja a kiegyensúlyozott költségvetést és hozzájárulhat a háztartások jövedelmének növekedéséhez, ami lendületet adhat a fogyasztásnak. A többletet mutató folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozásának ígérete az uniós partnereknek is okot adhat az ünneplésre.
Ha a megállapodás december 15-én zöld jelzést kap, akkor a Bundestag december 17-én − harmadszor is − kancellárrá választhatja Angela Merkelt. A kancellárnak ezután pár napja lesz arra, hogy kijelölje kormánya tagjait. A korábbi gyakorlat szerint a miniszteri posztok kiosztása a Bundestagban megszerzett képviselői helyek száma alapján történik. Az SPD-nek így hat minisztert kell delegálnia a 14 tagú kormányba, a CDU-nak ötöt, a CSU-nak pedig hármat. Erősen valószínű, hogy Franck-Walter Steinmeier, az SPD parlamenti képviselőcsoportjának vezetője újra elfoglalja a külügyminiszteri széket, amelyben 2005 és 2009 között ült. Sigmar Gabriel SPD-vezető valószínűleg gazdasági miniszter lesz, Wolfgang Schäuble pedig a várakozások szerint pénzügyminiszter marad. Ha viszont az SPD-tagság elutasítja a megállapodást, akkor Angela Merkel kezdheti elölről az egyezkedést. Elméletben ekkor három lehetősége lesz: koalícióra lép a zöldekkel, kisebbségben kormányoz, vagy új választások kiírását kezdeményezi. A legrosszabb sohasem biztos!
Caroline Newhouse, a BNP Paribas elemzője
Szerző:
