– Gondolatok a törökbálinti jégkrémgyártásról – Magyarországon jelenleg két cég gyárt jégkrémet, az egyikük a Nestlé-Schöller, amelynek egyetlen hazai termelő egysége a törökbálinti üzem. A volt Budatej-gyár a privatizáció óta egy további tulajdonosváltáson is átesett, de ez nem okozott törést a fejlődésében. A jégkrémgyártás nagyon koncentrált iparág, Magyarországon mindössze két ilyen profilú cég működik, a Nestlé-Schöller és a holland Unilever tulajdonában lévő Algida. A piac technológiai okból lett az óriásvállalatok terepe, amelyen kisebb versenytársak nemigen jelenhetnek meg. A jégkrémet ugyanis folyamatosan mélyhűtve kell tartani a gyártó üzemtől a szállítás során egészen addig, amíg a fogyasztó a kezébe veszi. Ehhez óriási logisztikai apparátusra, hűtőházak, -autók és -ládák tömegére van szükség – lehetőleg egy kézben –, ami viszont komoly tőkeerőt igényel a tulajdonos cégtől. A „kritikus tömeget” elérő két vállalkozás egyike, a Nestlé-Schöller Törökbálinton tartja fenn egyetlen magyarországi termelő üzemét. Az itt lévő központi hűtőházból – mint Sommer Ádámtól, a cég senior brand menedzserétől megtudtuk – a jégkrém a depóhálózat egységeibe kerül, majd a Nestlé-Schöller hűtőautói terítik az üzletekbe. A cég szerepe azonban még ezzel sem ér véget, hiszen a kisebb boltokban elhelyezett hűtőládák – a szakzsargonban „értékesítési eszközök” – jórészt szintén a tulajdonában vannak. A gyártó a boltosoknak egy fogyasztói árat is ajánl, amely azonban az utóbbiakra nézve nem kötelező. A törökbálinti üzem – leánykori nevén Budatej, a környékbeliek most is így emlegetik – 1990-ben került privatizációval a Schöller tulajdonába. A német cég a következő öt évben 80 millió márkát fektetett a gyárba – ekkor épült egyebek közt az említett központi hűtőház. Ez azonban akkor még nem volt elég nagy a teljes termékmennyiség befogadására, így bértároltatásra kényszerültek, ami nemcsak költséges volt, hanem megnehezítette a szigorú minőségi követelmények betartását is. Ezen a helyzeten a hűtőház 1998-1999. évi, 6 millió márkás költségű bővítése változtatott. Az immár világszínvonalú üzemet azóta anyavállalata, az ugyancsak német Südzucker 2002-ben eladta a Nestlének. A tulajdonosváltás – ahogy az lenni szokott – némi rémületet keltett a törökbálinti üzem dolgozói közt. A félelem azonban alaptalannak bizonyult, a Nestlé nem épített le, a gyár az idénymunkásokkal együtt ma is körülbelül 320 főt foglalkoztat, melynek jelentős részét a környék lakói adják. A svájci óriás az általa korábban levédett márkanevekkel újabb termékek gyártását indította meg: ekkor jelent meg a Nesquik és a Boci jégkrém. Ennél is fontosabb a tulajdonosváltás szinergiahatása: mivel a Nestlé-csoport más tagjai sokféle édesipari alapanyagot gyártanak, például a tej- és kakaóport a törökbálinti üzem immár „a családon belül” szerzi be. Az utóbbi években a cég hatóköre is kibővült: jelentős exportot bonyolít Romániába, Horvátországba, Ausztriába és Csehországba, de még Koszovóba is eljutnak a termékei. Értékesítési szempontból egyébként Törökbálinton háromféle termékcsoportot különböztetnek meg: az úgynevezett gasztronómiai termékek 2-5 literes kannákban érkeznek a felhasználókhoz – jellemzően éttermekhez –, a családi jégkrémeket – ilyen a La Cremeria, a Leo és a Bagaméri – literes dobozokban árulják, míg az impulzus jégkrémek tölcséres vagy pálcás, kézbe fogható kiszerelésűek. Az utóbbiak választéka a legnagyobb: a már említett Bocin és Nesquiken kívül a tölcséres Extreme, a Macao, a Nestea barack, a Sandwich és még egy sor más típus található a listán. A jégkrémgyártás rendkívül innovatív ágazat, ahol egyetlen piaci szereplő sem ülhet a babérjain, így a Nestlé-Schöller is úgyszólván naponta rukkol ki egy-egy újabb termékkel. A Nestlé-Schöller saját márkanév alatt forgalmazott termékeinek piaci részaránya 40-42 százalék körül mozog, a Family Frost által értékesített mennyiséggel együtt pedig eléri a 60 százalékot. Bár forgalmi és nyereségadatokat a Nestlé-Schöller év közben – hasonlóan a multik legtöbb itthoni leányvállalatához – nem közöl, Sommer Ádám annyit elárult, hogy 2004 nehéz esztendő volt, mivel a jégkrémforgalom erősen idény-, illetve időjárásfüggő, márpedig az idei nyár nem volt az előzőhöz hasonlóan forró. Azért valamelyest tudták növelni a forgalmukat, jóllehet nem a korábbi évekhez hasonló mértékben.