1991. évi XXV. törvény
a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelettel [Vastag betűvel szedve az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Tv.), vékony betűvel a 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szövege.]
Az Országgyűlés a tulajdonviszonyok rendezése, a forgalmi viszonyok és a piacgazdaság jegyében szükséges vállalkozások biztonságának megteremtése érdekében - a jogállamiság elvétől vezérelve, a társadalom igazságérzetét és teherbíróképességét egyaránt figyelembe véve - az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslása céljából a következő törvényt alkotja: A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 29. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:
A törvény hatálya
Tv. 1. § (1) Részleges kárpótlás (a továbbiakban: kárpótlás) illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által 1939. május 1-jét követően alkotott, az 1. és 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett.
(2) E törvény alapján kárpótlás illeti meg azokat a 2. §-ban meghatározott természetes személyeket, akiknek magántulajdona az 1949. június 8-át követően alkotott, a 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett.
(3) Az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-áig terjedő időben alkotott, az 1. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazásával okozott károk kárpótlására az e törvényben meghatározott elvek szerint 1991. november 30-áig megalkotandó külön törvény rendelkezései alapján kerül sor.
Tv. 2. § (1) Kárpótlásra jogosult:
a) a magyar állampolgár,
b) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt,
c) akit a magyar állampolgárságtól való megfosztással összefüggésben ért sérelem,
d) az a nem magyar állampolgár, aki 1990. december 31-én életvitelszerűen Magyarországon élt.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott jogosult (a továbbiakban: volt tulajdonos) elhalálozott, a kárpótlásra leszármazója, ennek hiányában túlélő házastársa tarthat igényt.
(3) A leszármazók kizárólag az elhalt felmenő után, a felmenőt megillető rész erejéig, egymás között egyenlő arányban jogosultak kárpótlásra. Ha valamely leszármazó elhalt és nincs leszármazója, az elhaltat megillető tulajdoni hányad után kárpótlás nem jár.
(4) Leszármazó hiányában az a túlélő házastárs jogosult kárpótlásra, aki a volt tulajdonossal, annak halálakor és a sérelem elszenvedésekor házasságban együtt élt.
(5) Nem illeti meg kárpótlás azt, akinek igényét nemzetközi szerződés már rendezte.
BH1997. 612. A kárpótlásra jogosultságot leszármazó és házastárs esetében nem a Ptk. öröklési szabályai szerint kell elbírálni [1991. évi XXV. tv. 2. § (2) bek.].
BH1995. 645. I. Ha a kárpótlásra jogosult személy a törvény hatálybalépésekor igényét érvényesítette, úgy a kárpótlás tekintetében várományi joga keletkezett, amely a hagyatékába tartozik, s az utóbb kiadott kárpótlási jegyek az öröklés szabályai szerint illetik meg az örököseit - illetve az özvegyi haszonélvezeti jog jogosultját (1991. évi XXV. tv. 2. §).
BH1993. 435. A volt tulajdonos leszármazója vagy túlélő házastársa nem az öröklési jog szabályai szerint jogosult a kárpótlásra, így a kötelesrész iránti per felfüggesztése nem indokolt a kárpótlási igény elbírálásáig [Pp. 152. § (1) bek., 1991. évi XXV. tv. 2. §, 30. §].
Vhr. 1. § (1) A Tv. alkalmazásában az örökbefogadott személyt az örökbefogadó leszármazójának kell tekinteni.
(2) Ha a kárpótlás iránti kérelmet a leszármazó vagy a házastárs terjeszti elő, a volt tulajdonos, illetőleg a felmenő halálát, továbbá a leszármazás vagy a házastársi kapcsolat tényét is igazolni kell.
(3) Ha a kárpótlásra jogosult a magyar hatóságok által kiállított személyi okmányokkal nem rendelkezik, az állampolgárságára vonatkozó adatokról az adatlapon (17. §) feltüntetetteknek megfelelően nyilatkozik.
A kár mértékének meghatározása
Tv. 3. § (1) A kár mértékét átalányértékben kell meghatározni. Az egyes vagyonelemek átalányértékét a 3. számú melléklet tartalmazza.
(2) Termőföld esetén a kár mértékét a 13. §-ban meghatározottak szerint kell megállapítani.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott átalányérték magában foglalja az ingóságok értékét is.
(4) Egy vagyontárgy után csak egyféle kárpótlás jár, de a tulajdonost megilleti a választás lehetősége.
BH1997. 507. Önmagában az ingóság állami tulajdonba vétele nem jogosít kárpótlásra [1991. évi XXV. tv. (Kpt. I.) 3. §, 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 5. §].
Vhr. 2. § (1) Tanya esetén a kár mértékének meghatározása során a tanyaépületre - ha annak alapterülete megállapítható - a Tv. 3. számú mellékletének a) pontjában, a tanyaépülethez tartozó termőföldre pedig a Tv. 13. §-ában foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a kár mértéke az így kiszámított értékek együttes összege.
(2) Ha a tanyaépület alapterülete nem állapítható meg, a tanyaépületre vonatkozó kár mértékét 100 m2 alapulvételével kell kiszámítani.
(3) A Tv. és e rendelet alkalmazásában tanya a település külterületén lévő, eredetileg kisüzemi mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés), továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terménytárolás céljára létesített tanyaépület (lakó- és gazdasági épület, illetőleg épületcsoport) és a hozzátartozó termőföld együttese.
BH1995. 734. Termőföld kárpótlási jegy alapján történt árverése esetén az árverési kifogás megalapozottságának vizsgálata [1991. évi XXV. tv. 23. §, 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 2. § (3) bek., 29. §, Pp. 196. § (1) bek.].
Vhr. 3. § Ha a tulajdon tagsági jogot megtestesítő értékpapírra vagy társasági részesedést kifejező vagyoni értékű jogra vonatkozott, a kár mértékét a Tv. 3. számú mellékletének b) pontjában foglalt átalányérték alapján, a kárpótlásra jogosult tulajdoni részesedésének a társaság bejegyzett alaptőkéjéhez (törzstőkéjéhez) viszonyított arányos összegben [Tv. 4. § (4) bek.] kell megállapítani.
Vhr. 4. §
Vhr. 5. § (1) A Tv. 3. §-a (4) bekezdésének alkalmazásában az állami tulajdonba vett üzem (vállalat, vállalkozás) gazdálkodását szolgáló összes vagyontárgyat, így a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges, illetőleg e célra szolgáló ingatlant (ingatlanrészt), termelőberendezést és egyéb állóeszközt - ha a tulajdonos személye azonos - egy vagyontárgynak kell tekinteni.
(2) Az (1) bekezdésben említett - több vagyonelemből álló -vagyontárgy esetén a kárpótlás mértéke a jogosult választása szerinti vagyonelemhez kapcsolódó átalányérték [3. számú melléklet a) vagy b) pont] alapján állapítható meg.
BH1997. 507. Önmagában az ingóság állami tulajdonba vétele nem jogosít kárpótlásra [1991. évi XXV. tv. (Kpt. I.) 3. §, 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 5. §].
Vhr. 6. § (1) A Tv. 3. számú melléklete b) pontjának alkalmazása során az állandó alkalmazottként foglalkoztatottak létszámát a tulajdonbavételt megelőző 1 év legmagasabb alkalmazotti létszámának alapulvételével kell meghatározni.
(2) Alkalmazottként kell figyelembe venni a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozónak minősülő segítő családtagot is.
A kárpótlás mértéke
Tv. 4. § (1) A kárpótlás mértéke a 3. § szerint megállapított összesített kárnak a (2) bekezdésben meghatározott táblázat alapján számított, ezer forintra kerekített és a (3) bekezdésben említett mértéket meg nem haladó összege.
(2) A kárpótlás mértéke:
0-200 000 Ft 100%
200 001-300 000 Ft között 200 000 Ft és a 200 000 Ft-on felüli rész 50%-a
300 001-500 000 Ft között 250 000 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész 30%-a
500 001 Ft-tól 310 000 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész 10%-a
(3) A kárpótlás mértéke tulajdoni tárgyanként és volt tulajdonosonként az 5 000 000 Ft-ot nem haladhatja meg.
(4) Több tulajdonos esetén a kárpótlás mértékét a tulajdonostársak között tulajdoni hányaduk arányában kell megállapítani.
Vhr. 7. § (1) A kárpótlás forintösszegének kerekítése során az 500 forint vagy ennél kisebb maradékot figyelmen kívül kell hagyni, az 500 forintnál nagyobb maradékot pedig 1000 forintra kell kerekíteni.
(2) A Tv. alkalmazásában tulajdoni tárgy alatt a kárpótlás alapjául szolgáló vagyontárgyat (5. §), illetőleg az egy vagyontárgyra vonatkozó összes tulajdoni illetőséget (3. §) kell érteni.
A kárpótlás módja
Tv. 5. § (1) A kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet kell kiállítani.
(2) A kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír.
(3) A kárpótlási jegy 1991. augusztus 10. napjától 1994. december 31. napjáig kamatozik, a kamat mértéke a jegybanki kamat 75%-a.
(4)
(5) A kárpótlási jegy névértéke az Országos Kárrendezési Hivatal által havonta közzétett és a közzétételt követő naptári hónap első napjától jóváírható kamattal növekszik.
BH1999. 173. Az ún. dolgozói részvény és az állam tulajdonában lévő, privatizáció keretében értékesítésre kerülő törzsrészvény elhatárolási szempontjai [Ptk. 208. § (1) bek., 338/B. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 240. § (2) bek., 244. § (2) bek., 1990. évi VI. tv. 2. § (1) bek., 11. § (1) bek., 1991. évi XXV. tv. 5. § (2) bek., 1991. évi LXIX. tv. 3. (1) bek. e) pont, 4. § (1) bek. h) pont, 8. § (2)-(4) bek., 1995. évi XXXIX. tv. 55. §, 1/1965. (I. 27.) IM r. 11. §, 13. §, 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r.].
BH1997. 121. A kárpótlási jegyek piaci értéken való beszámítása az állami vagyon privatizációja során [Ptk. 200. § (1) bek., 226. § (1) bek., 1991. évi XXV. tv. 5. § (2) és (5) bek., 6. § (3) bek., 7. § (1) bek. a) pont, (2) és (3) bek.].
Tv. 6. § (1) A kárpótlási jegy tartalmazza:
a) a "kárpótlási jegy" elnevezést,
b) a névértéket és a kamatjóváírásra [5. § (5) bekezdése] vonatkozó utalást,
c) a felhasználás módját (7. §),
d) a kibocsátás napjának és helyének a megjelölését,
e) a sorozatjelet [(2) bekezdés] és a sorszámot,
f) az Országos Kárrendezési Hivatal vezetőjének aláírását,
g) a kárpótlási jegy címletét (ezer forint, ötezer forint, tízezer forint).
(2) A kárpótlási jegyet A-T sorozatjellel kell ellátni. Az egyes sorozatokat azonos mennyiségben és ütemezésben kell kibocsátani.
(3) A kárpótlási jegy kibocsátására és forgalmára az e törvény rendelkezései az irányadóak.
BH1999. 75. A kárpótlási jegy mint értékpapír tulajdonjogának változásánál irányadó szabályok [1991. évi XXV. tv. 6. § (2) bek., Ptk. 119. §, 200. § (2) bek., 210. § (4) bek., 227. § (1) bek., 338/B. § (1)-(2) bek., 339. § (1) bek., 369. (1) bek.].
BH1997. 121. A kárpótlási jegyek piaci értéken való beszámítása az állami vagyon privatizációja során [Ptk. 200. § (1) bek., 226. § (1) bek., 1991. évi XXV. tv. 5. § (2) és (5) bek., 6. § (3) bek., 7. § (1) bek. a) pont, (2) és (3) bek.].
Vhr. 8. § (1) A kárpótlási jegyek egyes sorozatainak kibocsátásáról az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal gondoskodik.
(2) A kibocsátás ütemét az elbírált igények számától függően kell meghatározni.
(3) Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, mint a kárpótlási jegyek kibocsátója, a kárpótlási jegyek forgalomba hozatalára pénzintézettel köteles szerződést kötni.
Vhr. 9. § A kárpótlási jegy forgalmazására az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény (a továbbiakban: Épt.) IV. részét, a bennfentes kereskedelem korlátozására pedig az Épt. VI. részét és 84. §-át kell alkalmazni.
Tv. 7. § (1) Az állam biztosítja, hogy a kárpótlási jegyet annak birtokosa az e törvényben foglalt feltételekkel
a) az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak, részvények, üzletrészek megvásárlására, továbbá
b) termőföld tulajdon megszerzésérefelhasználhatja.
(2) A kárpótlásra jogosult az e törvény alapján őt megillető kárpótlási jegyeket az állam tulajdonában álló, illetőleg az e törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként névértékben felhasználhatja.
(3) Az Egzisztencia Hitelről szóló jogszabály alapján történő hitelfelvétel, illetve privatizációs hitel igénylése esetén a kárpótlási jegyet névértéken saját erőként kell figyelembe venni.
(4) A kárpótlásra jogosult kérésére a kárpótlási jegy ellenében a társadalombiztosítás keretében - külön törvény rendelkezései szerint - életjáradék folyósítható.
BH1999. 469. III. A kárpótlási jegyek jogosulatlan felvétele esetén a kár összegének a megállapításánál a kárpótlási jegyek piaci értékét jelentő, a kár bekövetkezésének időpontjában érvényes tőzsdei átlagár az irányadó [1991. évi XXV. tv. 7. § (2) és (3) bek.].
BH1997. 121. A kárpótlási jegyek piaci értéken való beszámítása az állami vagyon privatizációja során [Ptk. 200. § (1) bek., 226. § (1) bek., 1991. évi XXV. tv. 5. § (2) és (5) bek., 6. § (3) bek., 7. § (1) bek. a) pont, (2) és (3) bek.].
BH1996. 303. A termelőszövetkezetből kivált tagok a vagyonmegosztás lezárását követően a termőföldárverések során a szövetkezet birtokába került kárpótlási jegyek arányos részére jogszerű igényt nem tarthatnak [1992. évi II. tv. 3. § (1) bek., 13. § (3) bek. a) és b) pont, 25. § (1) bek., 31. § (1) bek., 40. § (1) bek. c) pont, 1991. évi XXV. tv. 7. § (1) bek., 17. §, 26. §].
Vhr. 10. § A kárpótlásra jogosult által a kárpótlási jegy formájában megszerzett vagyoni érték (a kárpótlási jegy névértéke, kamata, az ellenében megszerzett életjáradék, illetve a Tv. 24. §-ában meghatározott támogatás) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban SZJA Tv.) 7. §-ának 28. pontja alapján - mint kártalanítás - mentes a magánszemélyek jövedelemadója alól.
Vhr. 11. § A kárpótlási jegy adómentességére (10. §) tekintettel az SZJA Tv. 35. §-ában meghatározott befektetési kedvezmények nem vehetők igénybe a kárpótlási jegy ellenében történő vagyonszerzésnél.
Vhr. 12. § Egzisztencia Hitel, illetőleg más privatizációs hitel igénylése esetén a kárpótlási jegyet saját erőként csak olyan mértékben kell figyelembe venni, amilyen mértékben (arányban) a saját pénzforrás igazolását a vonatkozó jogszabályok, ennek hiányában pedig az üzletszabályok a hitel elnyerésének feltételéül megkövetelik.
Vhr. 13. § (1) A devizakülföldi által az őt megillető kárpótlási jegyekkel a Tv. 7. §-a alapján történő tulajdon szerzéséhez a földről szóló 1987. évi I. törvényben meghatározott pénzügyminisztériumi előzetes engedélyre nincs szükség.
(2)
Vhr. 13/A. § A kárpótlásra jogosult örökösét a hagyaték tárgyát képező kárpótlási jegy felhasználása során a jogelődjével azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik.
Vhr. 13/B. § (1) Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal címlet, sorozat és sorszám szerint köteles elszámolni
a) a kárpótlásra jogosult (vagy örökösei) részére kiállított,
b) gazdálkodó szervezetenként az árverésen felhasznált,
c) a kiállításra nem kerültkárpótlási jegyekkel.
(2) Az állami vagyon privatizációja során felhasznált és bevont, vagy egyéb módon az állam tulajdonába került - ideértve a központi költségvetési szervek által megszerzett - kárpótlási jegyekkel címlet, sorozat és sorszám szerint el kell számolni.
Vhr. 13/C. § Az állami vagyon privatizációja során felhasznált és bevont, vagy egyéb módon az állam tulajdonába került - ideértve a központi költségvetési szervek által megszerzett - kárpótlási jegyek megsemmisítéséről - az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően - az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatallal, valamint az állami vagyonkezelő szervezettel együttműködve a Nemzetbiztonsági Hivatal Szakszolgálata gondoskodik.
Tv. 8. § (1) Az Állami Vagyonügynökség javaslatára a Kormány a forgalomban levő valamennyi kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását [7. § (1) bekezdés a) pont] 1996. év december 31-ig, évente legfeljebb összesen hat hónapos időtartamra felfüggesztheti. Ezt az időpontot követően a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználása nem korlátozható.
(2)
(3) A gazdasági társasággá átalakuló állami vállalatok vagyonmérleg szerinti vagyonának, illetőleg a közvetlenül értékesítésre kerülő állami tulajdonú vagyontárgyak értékének legalább 10%-áig kell ellenértékként kárpótlási jegyet elfogadni. Az ezen felüli mértéket az Állami Vagyonügynökség határozza meg.
(4) A szövetkezet által a 26. §-ban meghatározott módon szerzett kárpótlási jegyet a gazdasági társasággá átalakuló állami élelmiszeripari vállalatok vagyonmérleg szerinti vagyonának legalább 20%-áig kell ellenértékként elfogadni. Az ezen felüli mértéket az Állami Vagyonügynökség határozza meg.
(5) Ha az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa a gazdasági társasággá átalakuló állami vállalat vagy a közvetlenül értékesítésre kerülő állami tulajdonú vagyontárgy egy tulajdonos részére történő értékesítéséről dönt, a (3)-(4) bekezdésben meghatározott legkisebb mértéktől az Állami Vagyonügynökség eltérhet.
Vhr. 14. § (1) Az Állami Vagyonügynökség az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal által szolgáltatott adatok értékelése alapján tesz javaslatot a Kormánynak a kárpótlási jegyek meghatározott sorozatának vagy valamennyi kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználásának felfüggesztésére. A kárpótlási jegyek egyes sorozatainak felfüggesztését eldöntő nyilvános sorsolás közjegyző által hitelesített jegyzőkönyvét a Kormány részére készített előterjesztéshez csatolni kell. A Kormány döntését két országos napilapban is közzé kell tenni.
(2) A Tv. 8. §-ának (3)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket
a) a vállalati tanács, továbbá a vállalat dolgozói közgyűlésének (küldöttgyűlésének) általános vezetésével működő átalakuló állami vállalatoknál akkor kell alkalmazni, ha az átalakulási tervüket a Tv. kihirdetéséig nem nyújtották be az Állami Vagyonügynökséghez,
b) az államigazgatási felügyelet alatt működő állami vállalatok esetében akkor kell alkalmazni, ha az alapító szerv az átalakításról a Tv. hatálybalépése után dönt.
(3) Az Állami Vagyonügynökség - a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a már gazdasági társasággá átalakult állami vállalatok vagyonát megtestesítő, s az Állami Vagyonügynökséget megillető részvényeket (üzletrészeket) kárpótlási jegyek ellenében is értékesítheti.
Tv. 9. § A kárpótlásra jogosultat a volt tulajdonának az Állami Vagyonügynökség vagy önkormányzat által történő értékesítése során elővásárlási jog illeti meg, kivéve az 1990. évi LXXIV. törvény hatálya alá tartozó eseteket, továbbá ha az önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában álló bérlakást az abban bent lakó vásárolja meg, valamint ha a tulajdon vagyoni értékű jogra (például társasági tagsági jog) vonatkozott, vagy ha vagyontárgyat megszerző, vagy ilyen vagyontárgy apportálásával létrejött társaság tagsági jogát értékesíti az Állami Vagyonügynökség.
BH1997. 459. A kárpótlásról szóló hatósági határozat alapján az elővásárlási jog az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be [1991. évi XXV. tv. 9. §, 1972. évi 31. tvr. 6. § (1) bek. b) p., 14. § (1) és (4) bek., 15. § (3) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 77. § (1) bek.].
Vhr. 15. § (1) Az elővásárlási jog gyakorlására a jogosultat írásban kell felhívni (Ptk. 373. §).
(2) Amennyiben az Állami Vagyonügynökség, illetve az önkormányzat által értékesített vagyontárgy volt tulajdonosának személye ismeretlen, akkor a jogosultat a vagyontárgy értékesítése előtt 30 nappal, két országos napilapban, illetve az illetékes önkormányzat hirdető tábláján megjelenő hirdetményben, továbbá a helyben szokásos egyéb módon kell az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségéről tájékoztatni azzal, hogy elővásárlási jogával legkésőbb a vagyontárgy értékesítése (árverése) során élhet.
Eljárási szabályok
Tv. 10. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó ügyekben első fokon a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal, másodfokon az Országos Kárrendezési Hivatal (a továbbiakban együtt: hivatal) jár el.
(2) A megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal munkájában az I. fokú természetvédelmi hatóság, az Országos Kárrendezési Hivatal munkájában a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium szakhatóságként vesz részt.
(3) A hivatal jogerős határozata bíróság által felülvizsgálható. A bíróság a megtámadott határozat megváltoztatására is jogosult. Az eljárás lefolytatására a Pp. XX. fejezetében foglalt szabályok az irányadók.
BH1995. 314. A kárpótlási árverés ellen benyújtott kifogást másodfokú hatóságként bírálja el a közigazgatási szerv [1991. évi XXV. tv. 10. § (1) bek., 21. § (2) bek.].
Tv. 11. § (1) A kárpótlás iránti kérelmet a jogosult 1991. december 16. napjáig nyújthatja be az illetékes megyei kárrendezési hivatalhoz.
(2) Abban az esetben, ha a kárpótlás alapjául szolgáló vagyontárgyak között ingatlan is van, az annak fekvése szerinti megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal jár el.
(3) Ha a jogosult állandó lakóhelye külföldön van, az eljárásra a fővárosi kárrendezési hivatal az illetékes.
(4) Több megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal illetékessége (pozitív illetékességi összeütközés) esetén a jogosult választása szerinti megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal bírálja el a jogosult összeg igényét.
Vhr. 16. § (1) A külföldön lakó kárpótlásra jogosult kérelme folytán a fővárosi kárrendezési hivatal előtt indult eljárásban az egyébként illetékes kárrendezési hivatal is közreműködik.
(2) A kárrendezési hivatal a külföldön lakó kárpótlásra jogosult kérelmének elbírálása során külföldre közvetlenül levelezhet.
Tv. 12. § (1) A kérelmet írásban kell benyújtani. A kérelem benyújtására a 11. § (1) bekezdésében előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
(2) A kérelemhez csatolni kell a jogosultságot igazoló valamennyi okiratot vagy annak másolatát, illetőleg ezek hiányában hivatkozni kell az egyéb bizonyítási eszközökre.
(3) Amennyiben a kérelem benyújtására nem a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően kerül sor, a kérelmet a hivatal megfelelő póthatáridő kitűzésével hiánypótlásra adja vissza. Amennyiben a jogosult a hiányt ismételt hiánypótlási felhívásra sem pótolja, a hivatal a kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el.
(4) A megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal a 11. § (1) bekezdésében megállapított határidő elteltétől számított két hónapon belül összesített értesítést küld az érintett gazdálkodó szervezeteknek arról, hogy a tulajdonukban, vagy használatukban lévő, s az e törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett termőföldre tekintettel mekkora aranykorona mennyiségre jelentettek be kárpótlási igényt.
(5) A hivatal az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályai szerint jár el, azzal az eltéréssel, hogy:
a) az ügyintézési határidő a kérelem benyújtásától számított hat hónap, amelyet a hivatal vezetője egy ízben legfeljebb három hónappal meghosszabbíthat,
b) ha a kérelem benyújtásakor vagy a hivatal felhívására az igénylő igazolja, hogy a kárpótlási igényét megalapozó tulajdonjogának megállapításához szükséges más bírósági, hatósági eljárást megindította, az eljárást fel kell függeszteni.
(6) Az e törvény alapján a hivatal előtt induló eljárások illetékmentesek.
BH2000. 331. A mérlegelési jogkörben hozott határozat nem tekinthető jogszerűnek, ha a tényállás nincs kellően feltárva és a mérlegelés szempontjai nem állapíthatók meg [1957. évi IV. tv. 26. § (1) bek., 43. § (1) bek c) pont, 1991. évi XXV. tv. 12. § (5) bek., 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 24. § (3) bek.].
BH2000. 71. A föld haszonbérlete - még ha az hosszabb időre szól is - nem minősül sem tartós földhasználatnak, sem személyi földhasználatnak, mert ezek a föld használatát lehetővé tevő önálló jogcímek. Az érintett földterületet tehát a jogosult a kárpótlási földalapba kijelölheti. A kijelölés államigazgatási eljárás keretében történik, ha azonban a kijelölő egyben a haszonbérleti szerződésnek is alanya, a kijelölés jogszerűsége nem zárja ki a kijelölőnek mint szerződő félnek a szerződésszegését [Ptk. 452-461. §-ai, 1987. évi I. tv. 43. §, 70. § (4) bek., 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 12. § (4)-(5) bek., 15. § (1) bek., 1992. évi II. tv. (Át.) 15. § (2) bek., 20. § (1) bek., 45/1968. (XII. 6.) Korm. r. 1. §, 27/1987. (VII. 30.) MT r. 16. § (2) bek., 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 26. § (1) bek.].
BH1997. 225. Az államigazgatási szerv "hallgatása" a kárfelelőssége alapjául szolgálhat [1957. évi IV. tv. (Áe.) 2. § (6)-(7) bek., 15. § (1) bek., Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1992. évi XXXII. tv. 14. §, 1991. évi XXV. tv. 12. § (5) bek., 1994. évi II. tv. 1. § (1) bek.].
BH1995. 487. Az állami gazdaságra is az állami vállalatokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a kárpótlási földalap elkülönítése tekintetében [1991. évi XXV. tv. 12. § (4) bek., 15. § (1) bek.].
BH1994. 612. II. A kárrendezési hivatal csak értesíteni tartozik az érintett gazdálkodó szervezeteket arról, hogy a használatukban, tulajdonukban lévő - és a kárpótlási törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett - termőföld milyen aranykorona mennyiségére jelentettek be kárpótlási igényt [1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 12. § (4)-(5) bek., 1957. évi IV. tv.];
Vhr. 17. § (1) A kárpótlásra irányuló kérelmet az e rendelet mellékletének megfelelő nyomtatványon ("Adatlapon") kell előterjeszteni.
(2) Az államigazgatási szerv, az önkormányzat jegyzője, a gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont], a levéltár, továbbá minden, ilyen adattal rendelkező jogi személy - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - köteles a kárpótlási kérelem elbírálásához szükséges adatot, okiratot, vagy ennek másolatát - kérelemre - a jogosult rendelkezésére bocsátani.
(3) Az Adatlapot az abban megjelölt okirati bizonyítékokkal együtt az illetékes kárrendezési hivatalhoz kell eljuttatni. Az Adatlap és más bizonyításra alkalmas okirat beszerzésének költségei a kérelmezőt terhelik.
Vhr. 18. § (1) A kárpótlásra jogosultság a termőföld és más ingatlan esetében - a tulajdonelvonásról rendelkező hatósági határozaton vagy ilyen tartalmú más közokiraton kívül - a földhivatal által e célra kiállított hatósági bizonyítvánnyal (a továbbiakban: bizonyítvány) is igazolható.
(2) A bizonyítvány a kárpótlásra jogosultság, valamint a kárpótlás mértékének megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. A bizonyítványhoz az eredeti okiratokat vagy azok másolatát nem kell csatolni.
(3) A bizonyítványt a földhivatal a nála őrzött okiratok (telekkönyvi betét, földnyilvántartási birtokív, térkép, földrendezési, zártkertrendezési, tagosítási, földmegváltási, földfelajánlási, földértékelési, földmérési stb. iratok) alapján a jogosult kérelmére adja ki.
BH2000. 55. Valamely jogszabály rendelkezésének az egyes államigazgatási szervek, illetőleg a bíróságok részéről történő téves értelmezése és ezzel összefüggésben a bizonyítékok téves értékelése önmagában felróható magatartást nem valósít meg [Ptk. 349. §, 339. § (1) bek., 1991. évi XXV. tv., 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 18. § (1) bek.].
Vhr. 19. § (1) Aki a tulajdonelvonást megelőzően az ingatlannyilvántartáson kívül tulajdonjogot vagy a tulajdonra ingatlannyilvántartáson kívüli jogcímet szerzett, és ezt a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó érvényes okirattal bizonyítja, a földhivataltól bizonyítvány kiállítását kérheti. A bizonyítvány a bejegyzett jogosult adatait tartalmazza, egyben utal a bejelentett igényre is. A kárpótlási hivatal a bizonyítvány és a tulajdonjogszerzést igazoló okiratok alapján dönt a jogosultság kérdésében.
(2) Amennyiben az ingatlannyilvántartás szerinti tulajdonos és az igénylő között a jogosultság kérdésében vita van, az eljárást fel kell függeszteni, ha az igénylő igazolja, hogy a jogosultságát megalapozó eljárást megindította.
Vhr. 20. § (1) A termőföldön alapuló kárpótlási igényekről az összesített értesítést szövetkezetenként, illetőleg állami gazdaságonként (a továbbiakban együtt: gazdálkodó szerv) a termőföldjeik által érintett községek (városok) szerint csoportosítva kell elkészíteni.
(2) Az értesítés a gazdálkodó szervezet termőföldjét érintő kárpótlási igényként olyan mértékű összesített AK értéket tartalmaz, amilyen mértékű kárpótlási jegy kiadása várható az érintett termőföld vonatkozásában.