Wagner István

Jubilál Németország legnagyobb régiségvására

Néhány vállalkozó szellemű galériás 1956 őszén hozta össze a bajor fővárosban az akkori NSZK első eladással egybekötött antikvitáskiállítását, félszáz résztvevővel. Mára a Kunst-Messe München (KMM) rég kinőtte eredeti színhelyét a Haus der Kunst falai között, mivel egész Európából fogad jelentkezőket. Idén kereken száztizenöt standot tölt meg a zsűrizett anyag október 8. és 16. között az új vásárvárosban. A nemzetközi mustra vonzerejét mutatja, hogy a jubileumi rendezvényen először szerepel kilenc újabb galériás belga, holland, osztrák és német földről. A kínálat térben az egész világra kiterjed, időben pedig az ókori görög-római ásatások kincseitől a kortársakig húzódik. Műfajilag is „mindenevő” a KMM: erőssége hagyományosan az iparművészet, de nyomatékos a képzőművészet jelenléte is a régi mesterektől a moderneken át a kortársakig, nem beszélve a különféle nyomtatott munkák kínálatáról. Különlegességet árul a müncheni Wölfle Antikvárium: Georg Heym hátrahagyott verseinek Umbra vitae (Az élet árnya) című, 1924-es kiadását eredeti vászonkötésben, Ernst Ludwig Kirchner félszáz fametszetével és vörös-fekete borítójával, 9500 euróért. Brémából a Luzan Galéria a modern germán mesterek közül a mediterrán „szakértőnek” tartott Max Peiffer-Watenphul 1955-ös sorrentói táját kínálja, az ára 47 ezer euró. Az olajképet előző birtokosa közvetlenül a festőtől vásárolta és tőle került német magángyűjteménybe. Manapság német árveréseken csillagászati összegekért cserélnek gazdát Alekszej Javlenszkij művei, itt most a helybéli Schneider Galériánál az 1934-es Kis absztrakt fejét lehet megvenni 110 ezer euróért; valamivel olcsóbb, 95 ezer euró a bajor fővárosbeli Maulberger Galéria standján a felkapott művész másik képe, a Dáliák vörös háttérrel című 1936-os virágcsendélet. Az árlista élére Oskar Schlemmer került női fejet ábrázoló 1932-es akvarelljeivel, amelyek a stuttgarti Schlichtenmaier, valamint a düsseldorfi Vömel falain láthatók. Utóbbi a stuttgarti Hildebrandt-gyűjteményből került a vásárra, 276 ezer euróért már el is vihető. Külön említésre méltó az 50. régiségvásár nagy formátumú jubileumi katalógusa, amelynek fő témája a gyűjtés. Ezt a témát közintézményi szempontból vizsgálja Hans Ottomayer, a berlini Német Történeti Múzeum főigazgatója, biztosítási vetületeit tekinti át Birgit Rolfes a Mannheimer Versicherungs AG részéről, egy magángyűjtő szemével látja Heiner Meininghaus Ingolstadtból, a szakszerű őrzés-konzerválás oldaláról közelíti meg Christine Cornet müncheni restaurátor. A 10 euróért megvehető ünnepi kiadványt a Weltkunst Verlag 17 ezer példányban nyomatta ki, minden galéria két színes oldalt kapott benne.

Magasan kezd a Belvedere

A Belvedere Szalon felgyorsította rendezvényeinek ritmusát: alighogy megszülettek a szeptember 17-i kamaraárverés eredményei, máris bemutatta az első őszi művészeti aukció kínálatát. Az előbbi 215 tételéből 130 kelt el, a 9,65 millió forintos összesített kikiáltási árból 7,674 milliós leütési árat realizáltak. Egyetlen mű becsértéke sem haladta meg a százezer forintot, efölött sikerült értékesíteni tizenhat tételt. A legdrágábbnak egy huszadik századi orosz festő Zsidók tánca című groteszk humorú olajképe bizonyult, amelynek ára tízszeresére ment fel, amikor 400 ezernél koppant a kalapács. A második helyezett Farkas István akvarellje, a színdús Korzó lett, amely 80 ezertől lépdelt 200 ezerig. A dobogó harmadik fokára Gara Arnold dekoratív, vegyes technikájú Kerthelyisége került 20 ezer helyett 190 ezerért. A bőség zavarával küzd az október elsejei művészeti aukció 210 tételes kínálata, az egymilliós sáv felett kéttucatnyinál is több festmény startol. A legtöbbre, 8,5 millió forintra Czigány Dezső dél-franciaországi tájképét taksálták, amely a Kieselbach Galéria Nyolcak és aktivisták tárlatán is szerepelt hat évvel ezelőtt. Rippl-Rónai olaj-karton Szivárványos tája a Könyves Kálmán Rt. 1906-os februári kiállításán kétszáz koronás áron szerepelt, most 5,5 millió forint a kikiáltási ára; ugyancsak tőle a Bretagne-i népünnepély pasztellben valamivel olcsóbb, 4,8 millió. Aba-Novák Vilmos Trattoria című, Olaszországban festett koloritgazdag temperaképe 3,8 millióról indul. Egyformán 3,2 milliótól pályázható meg Farkas István Olvasó férfija, amely 1945 óta nem került a nyilvánosság elé, Vaszary János Háremben című kartonja (egykor Beke Tibor gyűjteményében volt) és Patkó Károly Töltik a csillét című, rétegelt falemezre festett temperája. A Patkó-kép a két világháború között szerepelt a budapesti Nemzeti Szalon kiállításán éppúgy, mint az 1938-as velencei biennálén. Londonban a Foyles Gallery 1957-es Patkó-kiállításának is egyik dísze volt, majd a festő testvérének tulajdonából került a Sotheby’s tavaly júniusi aukciójára. Messze a milliós tételektől Mednyánszky már-már monokróm barna Tátrai tája olajban 280 ezer forintról indul, Czóbel, illetve Kmetty pasztell virágcsendéletei egyaránt 160 ezer forinton kezdenek. Még öt számjegyű árakon is izgalmas a kínálat: Gulácsy ceruzarajzát egy kalapos hölgyről 50 ezer, Patkó rézkarc önarcképét 40 ezer forintért vesztegetik.

Az Abigail inkább mennyiségi eredményt ért el

Mintha az új helyszínen, a Művészetek Palotájában egyelőre elmaradt volna az Abigail Galéria közönségének érdeklődése a MOM-székházban megszokottól: gyakran nagy nevek jó művei viszonylag olcsón is pártában maradtak a szeptember 24-i festményárverésen. Nem a leütött tételek mennyiségével volt gond (196-ból 132 elment), hanem inkább azzal, hogy több milliós tétel maradt vissza, mint amennyi elkelt. Látványos licitek sem akadtak, ezért egyszer sem csattant fel a taps. Papírforma szerint, 5,5 milliós kikiáltási árán ment el Egry Kikötői munkásainak kartonja, Rippl-Rónai pasztell női aktja szolidan ballagott 2,4 millióról 2,8-ra. Mednyánszky Éjszakai trénjének sötét tónusú vászna 800 ezerről kúszott fel 1,4 millióra, Kassák Kompozíció 59 jelzésű, mutatós olajképét – amely korábban a híres párizsi Denise René galériában, majd 2000-ben a Mű-Terem tavaszi aukcióján is szerepelt – csak utólagos visszakérésre tudták értékesíteni kikiáltási árán, 4,2 millióért. Ezzel kész a milliós leltár; a sávot még Tóth Menyhért Csikók az udvaron című kompozíciója közelítette meg (850 ezres indítás után 950 ezerért kelt el). Érdekes kontrasztok is akadtak. Miközben a viszonylag ismeretlen Szantrucsek Jenő egyformán 340 ezerért kínált, harmincas évekbeli vásznai közül a Színes fák meg sem állt 650 ezerig, a Keszthelyi halászok nem kellett senkinek. Kerényi dekoratív bronz Íjásza 150 ezerért megmaradt, míg a védetté nyilvánított terrakotta Anya gyermekével 130 ezerről 190 ezerig jutott. Munkácsytól egy-egy ceruzarajz előtanulmány az Árpád című festményhez – egyformán 240 ezerre taksálva – 260 ezer, illetve 420 ezer forintért került új tulajdonosához, pedig mindkettő egyalakos és azonos kvalitású volt. (Összevetésül: a bécsi Dorotheum október 4-én viszi kalapács alá a Krisztus Pilátus előtt egyik sokalakos skiccét 1000–1200 eurós becsértéken.) Az egyébként népszerű Molnár C. Pál látványos Toszkán tája 750 ezerért visszamaradt, s ugyanígy járt Vajda Júlia 550 ezer forinton indított elegánsan elvont Képrajza. Scheiber Hugó szecessziós Déli tükröződése viszont sikerrel vette a 480 ezres rajtot és megért új birtokosának 550 ezer forintot.

„Francia szakos” magyarok az Erdész & Makláry Galériában

Az érdeklődők serege közepette nyitotta meg első kiállítását szeptember 9-én a Falk Miksa utca 10. alatt az Erdész & Makláry Galéria. Erdész László fővárosi és szentendrei galériájával három évtizede szereplője a magyar műkereskedelmi életnek, a fiatal Makláry Kálmán Párizsban él, tárlatszervezéssel és művészeti könyvek kiadásával foglalkozik, a közelmúltban itthon Réth Alfréd-monográfiájával hívta fel magára a figyelmet. Erdész László szerint a magyar képzőművészet itthoni, illetve nemzetközi megítélése nagymértékben eltérő, erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Ezt a szakadékot szeretné áthidalni az új galéria, amely főleg az olyan, francia földre került magyar mesterek munkásságát tervezi bemutatni, akiket ott értékükön becsülnek, itthon viszont méltatlanul elfeledtek. Eklatáns példa erre az 1967-ben elhunyt Miklós Gusztáv, aki 1909-ben ment Budapestről Párizsba, és Jacques Doucet neuillyi villájába készített art deco berendezéseit jelenleg a párizsi Musées des Arts Décoratifs őrzi. Ez év tavaszán egy franciaországi árverésen 401 millió forintnak megfelelő áron ütötték le egyik szobrát, ami világrekord a magyar műtárgyak piacán (NAPI Gazdaság, 2005. június 20., 12. oldal). Az Erdész & Makláry Galéria most 1927 tájáról való, félméteres porcelán női fejét kínálja 40 ezer euróért. Az új galéria főleg az igényes gyűjtőket és a hazai múzeumokat célozza meg, hiánypótló művek beszerzésével. Ilyen például az 1949 óta Párizsban élő Hantai Simoné is; a nyitó tárlaton egész falat tölt be 3x1 méteres absztrakt szitanyomata, az 50 ezer euróért kínált Pliage 96 No.1/6. Az 1926-tól 1961-ben bekövetkezett haláláig a francia fővárosban élő Beöthy István (a nemzetközi műkereskedelemben ismertebb nevén Étienne Beöthy) Espace temps, op.117. elnevezésű méteres bronzfeje 18 ezer eurót kóstál, az Erdélyből Barbizonba került Józsa Sándor színdús olajképét a harmincas évekből pedig már 8 ezer euróért meg lehet vásárolni. A kiállításon még Csáky József és Prinner Anna szobrait, Réth, Czóbel, Bálint és Vajda festményeit kínálják, a kortársak közül pedig Csernus Tibor és Reigl Judit műveit. Utóbbinak rövidesen a Műcsarnokban lesz életműtárlata, de a galéria is tervezi egyéni bemutatását, Beöthy István, Méhes László, Csernus Tibor, valamint Sándorfi István mellett.

Szecessziós szezonnyitás a Dorotheumban

A bécsi Dorotheum ma délután tartja első nagyobb idei őszi aukcióját: a huszadik századi kézműves tárgyak 379 tétele között szokás szerint tucatnyi magyar is szerepel. Az élen a Zsolnay-kerámiák állnak, de az antik ezüsttárgyak között is akad garantáltan pesti Diána-fejes példány. A Zsolnayak közül legrégebbi a harmincas évekből egy kékeszöld árnyalatú, csorgatott falú váza 700-800 euróért, aztán 1900 körüli tervek alapján a hetvenes években kivitelezett termékek következnek. A legolcsóbbakat a 600–800 eurós sávban indítják, a legdrágább pedig Abt Sándor klasszikus vonalú, ámde annál gazdagabban díszített vázája 1500–2000 euróért. A nemzetközi ezüstnemű-kínálat most a szokásosnál szegényesebb, a bécsi ház szakértői valószínűleg a harmadik negyedévi aukciós hét speciális licitálására tartogatják a javát.

Rudolf von Alt-tárlat nyílt az Albertinában

Nagy közönségsikernek ígérkezik a bécsi Albertina múzeumban az az emlékkiállítás, amely szeptemberben, Rudolf von Alt (1812–1905) halálának centenáriumán nyílt meg. A XIX. század legnagyobb osztrák látképfestőjétől összesen 180 természeti tájban és városrészletben gyönyörködhetnek a látogatók. Ezeket egyrészt az Albertina saját tulajdonából válogatta (250 rajzból és akvarellből a száz legszebbet), a többit pedig jelentős köz- és magángyűjteményekből kölcsönözték, hogy időben és térben egyaránt hiánytalanul álljon össze a hatalmas életmű. Rudolf ugyanis már gyermekként járta neves akvarellfestő édesapjával, Jakob Alttal a birodalmi méretű országot és a környező vidékeket, csaknem nyolc évtizeden át, egészen hajlott öregkoráig. A Monarchia távoli tartományai mellett végigfestette a délnémet vidéket éppúgy, mint Svájcot, Itáliát és még Oroszországot is. Apát és fiát – sikereik nyomán – különös feladattal bízta meg a császári ház másfél évtizeden át: Ferdinánd főherceg számára 1833-tól úgyszólván helybe hozták a birodalom legszebb sarkait. A nagyméretű képeket egy homorú tükörrel felszerelt „nézőszekrénybe” (az úgynevezett Guckkastenbe) tették, majd a panorámát hátulról élesen megvilágították, és így a látvány háromdimenziós hatást keltett. Csupán ebben a sztereoszkóp-szériában 170 képet készített együtt a két Alt. A bécsi veduták (látképek) mellett a rohamos iramban fejlődő Pest és Buda sok festői sarkát megörökítették, a többi magyar városról a Felvidéktől Erdélyig, a főúri kastélyok külsejéről és belsejéről nem is szólva. Ezért különösen érdekes lehet életművük a magyarok számára is, amelyben a reformkortól a forradalom viharos esztendein át a kiegyezésig és a „boldog békeidőkig” híven tükrözik történelmi és földrajzi múltunkat. A nyári, helyszíni kis ceruzarajzokat és akvarellvázlatokat télen nagyméretű olajfestménnyé vagy sokszorosított és színezett kőnyomatokká dolgozták fel műtermükben. A szakértők a naturalistán részletező, már-már fotográfiaszerűen precíz és száraz kompozícióktól a későbbi oldottabb, lavírozott változatokon át a franciásan impresszionisztikus változatokig osztályozzák a páratlanul gazdag életművet. A szívesen skatulyázó kritikusok pedig azt állapítják meg, hogy Rudolf von Alt eljutott a biedermeier édeskésségtől a realizmuson át az expresszionisztikus fogalmazásmódig. Ezért nem véletlen, hogy nyolcvanéves korában a Wiener Sezession tiszteletbeli elnökévé választotta, mert az ifjú titán, Gustav Klimt is elismerte modernségét és példaképének tekintette.

Kamaraaukcióval indul a Belvedere Szalon

Az őszi budapesti árverési évadot Forró Tamás nyitja szeptember 17-én, grafikákból és festményekből álló tételsorral. A Belvedere Szalon korábbi, kizárólagosan grafikai profilú árveréseitől eltérően most nem sorolták külön árkategóriákba az egyes alkotásokat, de egyik darab kikiáltási ára sem haladja meg a 100 ezer forintot (az alsó küszöb 10 ezer). A nyitányt Mednyánszky szokványos ceruzarajzai jelentik első világháborús katonákról és vonuló trénekről (40–50 ezer között), de a folytatás annál rendhagyóbb. Rangos mesterektől láthatunk merőben váratlan, többnyire fiatalkori műveket, amelyek többé-kevésbé eltérnek későbbi, markáns profiljuktól. Ilyen Szőnyi 1907-es olajcsendélete gombákkal (30 ezer) vagy a Fürdés után című, rétegelt falemezre festett női akt, hátoldalán autográf ajándékozási felirattal: „Báró Huszár György barátomnak 1932 Ferenczy Béni” (90 ezer). A drágábbak közül való Tornyai lényegretörően konstruált enteriőrje, Schéner 1968-as konyhasarka – egyformán olajban, előbbi 90 ezer, utóbbi 80 ezer forint. A Dési Huber jelzésű, a Margit híd alatt álldogáló szerelmespárt ábrázoló alkotás vidám koloritja teljes mértékben elüt a festő proletár témájú műveinek hangulatától (60 ezer), sőt Farkas István 1929-es akvarelljén is harsány mediterrán derűt áraszt a Korzó (80 ezer). Akinek pedig mindez nem elég, az választhatja Gyarmathy Tihamér drámai díszlettervét 1972-ből (60 ezer), illetve Kokas Ignác természethű Váli táját ugyanennyiért, továbbá Deim Pál 50 ezer forintért is hazavihető Szentendrei udvarbelsőjét.

Abigail: szezonkezdés új helyszínen

Új, méghozzá igen reprezentatív helyszínen, a Művészetek Palotájában, azon belül a Fesztivál Színházban tartja ezentúl aukcióit az Abigail Galéria. Az előzetes kiállítás továbbra is az Abigail megszokott székhelyén, a Millennium Centerben látható; az idei szezonkezdő árverés 196 tétele szeptember 22-én kerül kalapács alá. A sztár a katalógus címoldalán is látható: Egry József 1910-es Kikötői munkásainak vegyes technikájú, alig félméteres volta ellenére is monumentális hatású kartonja 5,5 millió forintról startol. Az induló árak szerinti ranglistán Kassák Kompozíció 59 című vászna jön (4,2 millió), aztán Bene Géza 1930-as tempera Ülő nője következik (3,4 millió), Rippl-Rónai pasztell Női aktja pedig alig 2,4 millióról indul. Egyenként minimum 1,2 milliót várnak a katalógus hátsó borítóján is reprodukált Cirkuszért, amelyet falemezre festett Vadász Endre, illetve Perlrott-Csaba Vilmos Párizsban készült, Madonnát gyermekével ábrázoló képéért. Ha nem bizonyul jó csalinak a középmezőny igen előnyösnek tűnő kalkulációja, akkor jutányos áron szerezhet a szerencsés licitáló nagy nevektől is mutatós műveket. Tóth Menyhért Csikók az udvaron című papírmunkáját például 850 ezer forintra becsülték, Mednyánszky Éjszakai trén című vászna akár 800 ezerért is elvihető – ha nem verik fel az árát. Az újra népszerű Molnár C. Pál levegős Toszkán tája 750 ezer forint, míg Konecsni Elveszett paradicsomának meztelen emberpárjáért 700 ezret kérnek. Vajda Júlia absztrakt Képrajza a hetvenes évek derekáról 550 ezer forintról indul, Vén Emil Csónakok című kartonjának kezdőára pedig ugyanúgy 480 ezer, mint a méltán felkapott Scheiber Hugó meseszerű Déli tükröződéséé. Még lejjebb mentek az árral a rendkívül keresett Kádár Béla esetében, akinek a Kenyérgyár a Százados úton című dekoratív akvarellje elvileg már 240 ezer forintért elérhető. Ugyanennyiért vesztegetik az obligát Munkácsy-rajzokat is – ezúttal az Árpád című történelmi kompozícióhoz készült egyalakos vázlatokból szerepel kettő a kínálati listán.

Szezonzárás a Kinsky-palotában

A bécsi Freyungon is megtartották (június 7–8-án) a szezonzáró aukciókat, XIX–XX. századi festményekből, valamint vegyes műtárgyakból. A Kinsky-palotában, mint mindig, most is akadtak magyar vonatkozású alkotások, ezúttal felemás fogadtatással. A régebbi mesterek közül a felvidéki Hamza János 1–4 ezer eurós becsértéken indított olajképe egy wachaui népviseletbe öltözött parasztasszonyról visszamaradt, a szolnoki művésztelep osztrák alapító tagja, August von Pettenkofen Cigányfiúja 2–5 ezer eurós becsértékének feléért, 2500 euróért kelt el. A soproni Richly Rudolf műtermi csendéletét túl magasra taksálták, 5–10 ezres becsértékénél lejjebbről indítva tudták értékesíteni, 4 ezer euróért. Pongrácz Péter burgenlandi kortárs alkotó Nyugalom című vászna nem keltett érdeklődést 2–3 ezer euróért, Ligeti György zeneszerző színes ceruzával rajzolt, kuriózumnak számító két partitúrája viszont 150–300 eurós elvárás után 500-at hozott. Mivel a válogatás főleg három osztrák hagyatékra épült, a vegyes műtárgyak kategóriájában nem volt herendi porcelán vagy Zsolnay-fajansz, de magyar eredetű ezüstnemű most is felbukkant. Arad város védjegyével és Herz I. mesterjelével látták el azt a XIX. század elejéről származó 301 grammos, cilinder formájú dobozt, amelyet 1600–3200 eurós sávjának alsó határán ütöttek le. Nem talált viszont új tulajdonosra egy tizenkét személyes, szecessziós stílusú pesti étkészlet 1937-ből, eredeti kazettájában, 8408 grammos össz-súllyal – talán 9500–18 ezer eurós becsértéke miatt.