Wagner István

Fejedelmi kínálat a bécsi Hofburg régiségvásárán

A Habsburgok egykori rezidenciáján november 5–13. között tartják a Hofburg 37. régiségvásárát. A negyven kiállító közé ezúttal nemcsak a német nyelvterületről jelentkeztek az élvonalbeli galériások, idén először szerepel a vásáron Olaszországból érkező műkereskedő is. Az itáliai vonatkozású témák azonban másoknál is felbukkannak, ilyen például egy 1480–1490 körüli Madonna a Kunsthandel Rungénél; az ismeretlen alkotó tiroli fafaragók műhelyéből került ki. Az osztrák Stimmungsimpressionismus (hangulatimpresszionizmus) manapság rendkívül divatossá vált képviselői közül Marie Egner Mediterrán kertje (1905) a bécsi D&S Antikvitas standján, a müncheni festőiskola tagjai közül a zsánerképfestő Franz Defregger Tiroli lánya (1908) a Kovacek Spiegelgasséén bukkan fel. Jóval később az osztrák pop-artot képviselő Kiki Kogelnik a muranói üvegfúvók műhelyében kísérletezte ki stílusát: tőle most Judith Walker kínál karikaturisztikusan dekoratív üvegfejeket a legendássá vált Venetian Heads sorozatából. A Habsburg-família tagjainak portréiból valóságos galéria állítható össze most a Hofburgban. Siegfried Kuhnke standján például Mária Terézia férjének, I. Ferenc császárnak a portréja függ pergamenen pasztellel Jean Etienne Liotard francia mestertől; sógornőjének, Mária Anna főhercegnőnek ifj. Martin van Meytens udvari piktor által festett olajképét Robert Keil részlege kínálja. I. Józsefről kapta nevét a császár puritán életviteléhez méltó jozefin bútorstílus – ilyen egy cseresznyefából faragott sarokkönyvszekrény-páros 1770 tájáról (Tazl Antiquitäten). A Monarchia idejének óráiról műgyűjtőink körében is jól ismert D&S Antikvitas a még mindig rendkívül keresett képórákat vitte november elsejéig tartó tárlatára a híres C.L-Hofmeister mestertől. Az el nem kelt tételekből a régiségvásárra is átvisz néhányat, köztük lehet például olyan díszpéldány, mint az az 1829-es képóra, amely I. Ferencet ábrázolja Hofburg-beli dolgozószobájában. A „fejedelmi” kínálatba tartozik egy brillekkel kirakott parókatű a XVIII. századból, amelyet utóbb viselhető brossá alakítottak át (Galerie Rauhenstein). Henri Sillam ékszerkészletéből emelkedik ki egy királyi származású gyémántgyűrű, melyet a Hohenzollern hercegből román uralkodóvá avanzsált I. Ferdinánd rendelt 1896-ban nejének, Maria von Sachsen-Coburg és Gotha hercegnőjének.

Milliós Hincz-képek a Haas Galériában

Bár a falakon kilencven festmény és grafika függ Hincz Gyula november 19-ig tartó emlékkiállításán (zömmel köz- és magángyűjteményekből kölcsönözve), megvásárolni csak tizennégyet lehet közülük. Az értékesítésre szánt alkotások széles skálát mutatnak be a művész életszakaszaiból és stílusaiból, illetve technikáiból egyaránt. A legkorábbi 1927-ből a színes tussal papírra festett Külváros (450 ezer forint), aztán időrendben az 1929-es, nagyméretű Fekete figura stilizált álló aktja következik (1,2 millió), amelyet krétával vitt fel az alapra. Különös hangulatú az Ezüsttestű nő 1930 tájáról 950 ezer forintért – ezüst porfestékkel kevert temperaárnyalatokkal –, földhöz ragadtabb az 1936-os Kancsós csendélet olajképe, ötvenezerrel kevesebbért. A negyvenes évekből öt eltérő tematikájú Hincz-olajfestményt kínálnak az egymilliót kóstáló Görögdinnyés csendélettől a 650 ezres Zöld erdő alakkal című képig. A hatvanas-hetvenes évekből már a nonfiguratív vagy ahhoz közelítő művek következnek, millió fölötti árakon (a legdrágább az 1,6 milliós Melódia). Végül, de nem utolsósorban 750 ezerért megvehető az Alkotó mellképe is; a datálás nélküli portrén a festő szembenéz a tárlatlátogatóval, a bizánci ikonok merev szimmetriáját idézve.

Előretörnek az orosz kortárs festők

Az osztrák régiségárusok és műkereskedők szövetsége október 29. és november 6. között tartja eladással egybekötött szokásos őszi kiállítását; a WIKAM (Wiener Internationale Kunst- und Antiquitäten-Messe) utolsó napjai hagyományosan egybeérnek a Hofburg november 5-én nyíló régiségvásárával, hogy a nem Bécsből érkező érdeklődők egyszerre két rendezvényt is felkereshessenek. A WIKAM mezőnye az idén a hagyományoktól eltérően nem a Harrach és Ferstel ikerépületében vonul fel a Freyungon, hanem az utóbbi palota mellett a másik helyszín a Palais Niederösterreich, a közeli Herrengassén. A negyvenhárom résztvevő lajstromában javarészt ismerős nevekre bukkanunk a német nyelvterületről, így a rendszeres vásárjáró tudhatja, hol, mire számíthat. Meglepetések azonban mindig akadnak, a legszembeszökőbb az orosz kortárs piktúra térhódítása. Az előjelek hosszú évek óta láthatóak voltak – például a korábban a XIX–XX. századi osztrákok mellett főleg magyarokat forgalmazó bécsi Stallburg Galerie-ben –, legyen szó akár a két világháború közötti avantgárdról, akár a kortárs piktúráról. Idén már a Kunsthandel Hieke is Koganovszkijt társít Kokoschka mellé, az Ausztria egyik legnagyobb privát galériájának számító, alapvetően a XX. századi osztrák festészetre szakosodó Galerie Weihergut standján pedig Alekszandr Tyimofejev munkái dominálnak az osztrák Kurt Weber, Alexander Rutsch és Hans Pilhs művei mellett. Még messzebb megy az eddig a klasszikussá vált modern osztrákokra fokuszáló Kunsthandel Kraut. Alexander Gerbig húszas évek derekáról való, expresszionista Küzdő szarvasbikái, Fritz Silberbauer harmincas évek körüli Játékfigurás csendéletének új tárgyiassága mellé nemcsak Werner Berg 1969-es Parasztpárját állítja, hanem külön tárlatot is rendez az 1966-ban Kijevben született Alekszandr Kocsetovnak. A mágikus realistának tartott ukrán művész – aki ezzel a kiállítással mutatkozik be Ausztriában – egy mai nagyváros hétköznapi életéből meríti pillanatait. Teljesen új szereplő az osztrák műkereskedelemben a beszédes nevű Galerie am Roten Hof (Vörös Udvar Galéria), amelynek egyedüli célja az orosz kortárs piktúra népszerűsítése külföldön, olyan, odahaza már ismert festőkkel, mint Andrej Rugyev, Anna Birstein, Georgij Okropiridze, Igor Torsenko, Alekszandr Zadorin, Aron Zinstein vagy Gija Gugusvili.

Minden tétel tízezer forint a Belvedere kamaraárverésén

Szokatlan időpontban – október 28-án, pénteken – és újfajta módszerrel tartja kamaraárverését a Belvedere Galéria, festményekből és grafikákból álló kínálattal. A 229 tétel mindegyikét 10 ezer forinton kiáltják ki; a manapság rendkívül keresett színes rézkarcok készítői között olyan nagy nevek is akadnak, mint Glatz, Deák-Ébner, Hincz és Bartha. Fekete-fehér rézkarcokat kínálnak Szőnyitől, Rudnaytól, Csóktól vagy Szabó Vladimirtól, Vaszary több kőnyomattal szerepel, csakúgy, mint Pierre Székely és Amerigo Tot. Licitálhatunk emellett hidegtű-technikával készült Szász Endre-művekre a Villon-ciklusból, Barcsay és Melocco pedig szitanyomattal képviselteti magát. A töretlenül sikeres Molnár C. Pál fametszetei mellett ceruzarajzokra pályázhatunk Tornai, Pór, Berény vagy az újra felfedezett Gyenes Gitta esetében, akvarellekkel van jelen többek között Emőd, Halápy és Klie. Az olajképek festőinek listájából Böhm Lipót, Gábor Móric, Gádor Emil vagy Duray Tibor neve emelhető ki – kis túlzással olykor maga a képkeret is megéri a kikiáltási árat. A ház október 15-i grafikai árverésén 210 tételből csak 64 kelt el, de az 1,8 milliós összesített kikiáltási ár után így is 2,2 milliós leütési összeg jött össze. Hat számjegyű ár csak három volt: Vaszary szénnel rajzolt női aktja 80 ezerről a duplájára drágult, Szőnyi ceruzával vázolt szobabelsője ugyanennyiről 120 ezerig jutott, míg Uitz árkádiai jelenete rézkarcban 90 ezerről 100 ezerig lépett.

Abigail: grafikai aukció a régi helyszínen

Visszatér eredeti helyére, a Millennium Center aulájába az Abigail grafikai árverése (az előzetes kiállítások is itt látogathatók). Október 27-én 280 tétel kerül kalapács alá, kizárólag XIX. és XX. századi alkotóktól. A hat számjegyű kikiáltási árak sorában legmagasabbról, 240 ezer forintról Mednyánszky László diófapáccal rajzolt Pipázó fiúját indítják és a második helyet is a festő báró ceruzarajza foglalja el egy katonatisztről, hátoldalán hagyatéki pecséttel (180 ezer forint). Boromisza Tibor 1935-ös Öregura vörös krétával 160 ezerről startol, míg Kassák Lajos egy-egy linóleummetszete a Képarchitektúra sorozatból és Kmetty János 1920-as rézkarc önarcképe egyenként 150 ezer forintról. Tételenként 120 ezerről pályázható meg Bálint Endre tussal skiccelt matróza, ugyanennyiért ef. Zámbó Istvántól egy teljes linómappát lehet megszerezni tucatnyi metszettel 1974-ből. A katalógus borítójára Molnár C. Pál temperával festett Lombard lovagja került (60 ezer forint), a népszerű mester egy kevésbé ismert sorozatából, míg a hátoldalon Kádár Béla Lovas című lavírozott tusrajzát reprodukálták (75 ezer forint). Az eddigiekből is kiderül, hogy nemcsak a csúcsokon, hanem a középmezőnyben is neves alkotók műveire lehet licitálni, igen előnyös árfekvésben. Ezt támasztja alá a lista legalja is: mindössze 60 ezer forintos kezdés után lehet versengeni például Zichy Mihály egyik erotikus jelenetéért – amely különleges rézfémnyomat technikával készült –, Szőnyi István Feleségem című rézkarcáért, Szász Endre 1960-as, ugyancsak rézkarc Furulyázójáért és Varga Nándor Lajos Lányok népviseletben című fametszetéért.

Első kézből – az utolsó hercegtől

Rendhagyó árverést tart holnap a bécsi Dorotheum: herceg Pálffy László hagyatékából kerül kalapács alá kétszáznegyven tétel. Az aukció szlogenje – „Első kézből az utolsó hercegtől” – arra utal, hogy az 1947-ben elhunyt arisztokrata viselte utoljára a hercegi rangot a dinasztiából, a nemesi címek hivatalos eltörlése előtt. A régi mesterek festményeitől ázsiai egzotikumokig terjedő, széles választékú anyag egy részét újszerű eljárással licitálják. A biedermeier korában népszerű, akvarellel elefántcsontra festett miniatúrákat közös tételekbe vonták, ezek két csoportjában előbb egyenként kiáltják ki a miniatúrákat, de nem ütik le, hanem összevetik a becsértékeket a legmagasabb ajánlatokkal, azután ezek figyelembevételével már közös gyűjteményként kínálják fel az érintetteknek az addig elért legmagasabb összegért. A leütés aszerint történik, hogy ki kínálja a legtöbbet az egyes darabokért külön-külön avagy együtt valamennyi összetartozó miniatúráért. (A résztételek alsó és felső értékhatára 400 és 2800 euró közötti sávban szóródik.) Van olyan miniatúracsoport is, amelyet közös tételként védettnek nyilvánítottak – tehát nem vihető ki az országból –, ezt együtt 12–15 ezer eurós becsértéken indítják. A barokk korban az úgynevezett chinoiserie annyira sikknek számított, hogy nemcsak eredeti kínai vagy japán műtárgyakat szereztek be a Távol-Keletről, hanem Európa-szerte is sorozatban gyártották őket és a speciális lakkbútorok mellett egész kabineteket ezekkel rendeztek be. Az árverés egyik legdrágább tárgya is a chinoiserie kategóriába tartozik: egy 1715–1720 között Kínában készített kobaltkék mintás, közel félméteres porcelán dísztál, portugál nemesi címerrel, 30–50 ezer eurós becsértéken. Az európai bútorok egyik díszpéldánya 1800 tájáról a Metternich-szekreter paliszanderfából, márvány fedőlappal (15–20 ezer euró), kuriózum egy malachitintarziás sakkasztal barokk stílusban a XIX. század derekáról, 8–10 ezer euróért, illetve egy empire díszvázapár bronzból 12–16 ezer euróért. Alaposan megkérik az árát egy másik párosnak: a XVI. Lajos korabeli, háromágú aranyozott bronz kandelábereket 30–40 ezer euróra taksálják. Ezeket szintén az új módszerrel, előbb egyenként, majd együtt kínálják, hogy lehetőleg egyben tartsák a kollekció történelmileg kialakult kisegyütteseit.

Jól ment a Weil-gyűjtemény Nagyháziéknál

Változatosan alakult Nagyháziék háromnapos árverése a múlt héten. Az első napon a szakmai körökben jól ismert, főleg néprajzi jellegű Weil-gyűjtemény elnyerte a licitálók bizalmát: a 274 tételből 227 elkelt. Másnap vegyes műtárgyak kerültek sorra, de itt 184-ből már csak 91 tételt értékesítettek, a harmadik napon a 323 festményből és grafikából 143 lelt új tulajdonosra. Épp fordítva alakultak a milliós sáv feletti leütések: az első napon ilyen nem volt, a másodikon öt tétel szökött ennél feljebb, a harmadik nap szintén, de magasabb összegekkel. Weil József építész hagyatékából a legtöbbet egy osztrák ruhásszekrényért adtak, amelyet 1780 körül faragtak tömör diófából és 800 ezer forintos kikiáltási árán ütöttek le. Teljesületlenül maradt két milliós elvárás: Vaszary másolata Raffaello Folignói Madonnájáról talán monumentális mérete miatt maradt vissza másfél millióért, a XVIII. századi osztrák írószekrény 2,4 milliós indítását pedig sokallották. Erre a sorsra jutott másnap hasonló társa is (3,2 milliós kikiáltási árral), akárcsak a XX. század eleji intarziás török játékasztal (2,4 millió) és számos szőnyeg. A milliós sikerek sorában egy XX. századi rózsaszín márványkandalló félmillióról ért a duplájára, egy olasz szobrász fehér márvány női figurája 2,2 millió helyett 2,6 milliót hozott. Egy 1900 körüli, majdnem ötször négy méteres perzsa Sultanabad szőnyeg hozta kétmilliós papírformáját, viszont egy feleakkora kaukázusi Sewan-Kazak társa 1870 tájáról 550 ezerről egészen 3,2 millióig baktatott. A képaukción egyetlen milliós csalódás akadt: Koszta József parasztasszonya pártában maradt 1,9 millióért. A legtöbbet a katalógus címlapján kiemelt zsánerképért adták: Skuteczky Döme Rossz nyelvek című jelenete 1,8 milliós indításról 4,2 milliós leütést ért el. Ezt Mednyánszky László Derengő tája követte (1,2 millióról 4 milliós leütéssel). Skuteczky Velencei idillje szintén kapós volt, 2,4 millió helyett 3 millióért cserélt gazdát, Czóbel Béla színdús virágcsendélete 1,4 millió helyett kettőt is megért vevőjének. A másutt már tapasztalt szindróma itt is érezhető volt: a licitálók inkább adnak többet nagy nevek kevésbé jó műveiért, mint a kisebbek olcsón kínált, bár jól sikerült képeiért.

Nagyházi-árverés fordított sorrendben

Az aukciós házak egymást érő rendezvényei miatt most Nagyháziék a megszokottól eltérő sorrendben tartják háromnapos licitálásukat. Október 11-én Weil József építész népművészeti gyűjteményével kezdenek (274 tétel), másnap antik bútorok, vegyes műtárgyak, keleti szőnyegek következnek (184 tétel), a záróakkord pedig 323 festmény lesz. Kakukktojással kezd az árverés, hiszen a rangos néprajzi kollekcióból kissé kilóg egy képnek is különleges teljesítmény: Vaszary János fiatalon Rómában csaknem eredeti méretében lemásolta Raffaellótól a Folignói Madonnát, a közel 2x3 méteres vásznat most másfél millióról indítják. A Nagyháziéknál megszokottan nívós antik bútorkínálatból méreteivel is kiemelkedik egy XVIII. századi osztrák emeletes írószekrény, faintarziával és bronzveretekkel (2,4 millió forint). Hasonló, de öntött sárgaréz zárakkal és fogantyúkkal ékes társáért már 3,2 milliót várnak. Egy fa-, gyöngyház és csontberakással dekorált török játékasztal két hasonló székkel a XX. század elejéről minimum 2,4 milliót kóstál egy tételben. A vegyes műtárgy kategóriában 2,6 millióról indul a Cürassier feliratú 1855-ös ezüstszobor, amely a lovagló Ferenc József császár találkozását örökíti meg egy csikóssal. Egzotikus példány másfél millióért egy orosz posztamens a XIX. század végéről: a márvány és ónix alapanyagra rekeszzománc is került sárgaréz foglalatban, az oszlopfőn festett porcelán zsánerképek láthatók. A szőnyegkínálatból egy nagyméretű perzsa Hériz 1880 tájáról 2,5 millió forintról startol, egy valamivel kisebb és későbbi perzsa Sultanabad példány 2 millióba kerül, egy perzsa Mahal 1,2 millió, míg egy kissé kopott, de mutatós erdélyi Ladik imaszőnyeg másfél milliót kóstál. A festészeti anyagban az utóbbi időben divatba jött XIX. századi zsánerjelenetek viszik a prímet. A legdrágább Skuteczky Döme Velencei idillje, amely 2,4 milliótól pályázható, mégsem ez került a katalógus borítójára, hanem ugyancsak tőle a sokalakos Rossz nyelvek anekdotizáló templomi jelenete (1,8 millió). Merőben más világ Koszta József Délután a mezőnje 1,9 millióért, illetve Mednyánszky László jellegzetes Derengő tája 1,2 millióért, nem is szólva Czóbel témaválasztásában és stílusában is elkülönülő, 1,4 millión induló Virágcsendéletéről.

Belvedere: húsz leütés millió felett

Nem ártott meg a felpörgetett ritmus a kéthetente árverező Belvedere Galériának: október 1-jei művészeti aukcióján 210 tételből (három visszavonás után) 141 elkelt. Két tételt a licit előtt védetté nyilvánított a kulturális minisztérium, feltehetőleg az ezzel járó kiviteli tilalom miatt maradt meg Kádár Béla Lovasok című olajképe 2,2 millióért, Fényes Adolf Szolnoki vártemploma viszont így is elkelt, 650 ezer helyett 850 ezer forintért. A legutolsó tétel lett a legdrágább: Czigány Dezső élénk színmezőkből komponált dél-franciaországi tájának ára a 8,5 milliós indításról 15 millióra szökött fel, tapsot váltva ki a zsúfolt teremben. Közönségsikert aratott a második helyezett is, Aba-Novák Vilmos alaposan dokumentált Trattoriája, amely 3,8 millióról araszolt közel négyszeresére, 13 millióig. Harmadik helyezett lett a korábban garantáltan listavezető Rippl-Rónai József, akinek Bretagne-i népünnepély című pasztellje 4,8 millióról startolt és 7,5 milliónál landolt. Megérdemelten kísérte taps Mednyánszky László Pihenő trén című téli olajképét is, amely 140 ezerről indítva 1,1 millióig meg sem állt, néhány elszánt vetélkedő jóvoltából. Szakmai körökben is ismeretlennek számít Rippl-Rónai korai muskátlicsokra olajban, amelyet még Munkácsy műtermében festett; a kép soha nem szerepelt tárlaton – szalontai magántulajdonból került elő –, fel is ment az ára 1,2 millióról 3,4 millióra. Egyformán 3,2 milliós leütéssel végzett Vaszary János Háremben című mozgalmas olajképe (azonos kikiáltási szintről), illetve Pekáry István kétoldalas vászna, egyik felén Épül a jövő címmel egy mérnöki iroda, hátán pedig egy sokalakos falusi jelenet látható Egy tál dödölle címmel (a kettőt együtt 1,8 millióra taksálták). Nem ez volt az egyedüli „dupla vagy semmi”: rögtön utána következett egy após-vő festőkettős Dési-Huber István és Sugár Andor személyében. Előbbitől az Építkezést, utóbbitól a Szunyókálást együtt 2,2 millióra taksálták – mindhiába. Mégsem ez okozta a legnagyobb csalódást, hanem Rippl-Rónai tanulmánnyal és részletes provenienciával is kísért Szivárványos tája olajban, amely 5,5 millióért pártában maradt.