Wagner István

Ajándékszezon a Belvárosi Aukciósház árverésén

Szokás szerint viszonylag jutányosan lehet licitálni az ajándékszezonban is a Belvárosi Aukciósház év végi árverésén, amelyre idén december 5–7. között kerül sor. A kezdet a festményeké és a grafikáké másfél száz tételben, folytatás vegyes műtárgyakkal, szobrokkal, ezüstneművel, bútorokkal és szőnyegekkel, a záróakkord az óráké és az ékszereké. A képek között az árakat tekintve Perlrott Csaba Vilmos hason fekvő női aktja vezet, a modern mester korai vászna 4,8 millió forintról startol. A választékban azonban a millió alatt indított művek dominálnak: Gadányi Jenő stilizált békásmegyeri házaiért 600 ezer forintot kérnek, Jan Michaelis Gerrit holland életképe a XVIII–XIX. század fordulójáról 400 ezer forinton kezd. A katalógus fedelére Székely Bertalan Boldog Mór és Imre herceg találkozása Pannonhalmán című történeti freskóterve került (kikiáltási ára 280 ezer forint), amely végleges formájában a pécsi székesegyház falán látható. Egyenként 240 ezer forint Kernstok Károly almát szedő lánya és Rippl-Rónai József Litografálás című, 1911-ből való, világháborúban sérült tusrajza, amely évtizedekig lappangott magántulajdonban. Másnap egy meisseni porcelánból készült emeletes kínálóedény-párosért kérnek ugyanennyit, húszezerrel magasabbról startol egy hatszemélyes osztrák–magyar ezüst étkészlet, míg egy tizenkét személyes garnitúráért már 850 ezer forintot is elvárnak. Az ékszerek választéka mindig széles a Belvárosinál, most például van arany karék brillekkel kirakva 600 ezerért, de gyémántok nélküli akár 220 ezerért is kapható. A szakértők 360 ezer forintra saccoltak egy szecessziós aranyfüggeléket – brillekkel, gyémántokkal és igazgyöngyökkel –, valamint egy eredeti dobozában kínált aranyszíjas Longines férfikarórát.

Jól startolt a kArton galéria

Többségében magyar karikatúrák és képregénylapok kerültek kalapács alá a kArton galéria aukcióján. A legtöbbet, 220 ezer forintot Zórád Ernő egyik, Fekete gyémántok című regényhez készített tusrajzáért adták. Korábban Polgár Árpád próbálkozott amerikai politikai gúnyrajzok licitálásával – mérsékelt sikerrel. A fiatal kArton galéria (az V. kerület, Alkotmány utca 18. szám alatt) viszont főleg a magyar karikatúrára és képregényre koncentrál – Balázs-Piritől, Szűr-Szabótól Sajdikon és Kajánon át Tettamantiig és Zórádig –, legfeljebb „fűszerezésül” vegyít közé egy-egy híres német (Busch), francia (Daumier) vagy angol (Coide, Hogart, Leech) lapot. Jó ötletnek bizonyult az Antik Enteriőr és a galéria részéről egyaránt, hogy a vásár zárónapján, a Műcsarnok előadótermében tartsák meg az első ilyen speciális aukciót. A sikert jelzi, hogy a százhúsz tételből csak 34 maradt vissza. A dobogó legfelső fokára Zórád Ernőnek a Fekete gyémántok című Jókai-regényhez készült, ötvennégy oldalas tusrajzsorozata került, amely a Fülesben jelent meg 1987-ben: 100 ezer forintról indult és 220 ezernél koppant a kalapács. Sajdik Ferenc lett az ezüstérmes, akinek idei, Hajók című, vegyes technikájú képe 75 ezerről pont a dupláját hozta. Ő osztozott a harmadik helyen – egyenként 130 ezer forintos leütéssel – a világhírű francia mesterrel, Honoré Daumier-vel, az előbbinek idei Városa 80 ezerről, míg a francia 1800-as évek derekáról való, kézi színezésű litográfiája ennek feléről startolt. A negyedik helyen is Sajdik osztozott Zóráddal: Hunor és Magor mondabeli lovaspárjáért 80 ezres elvárás után 100 ezret fizettek, míg Zórádnak Pompeii utolsó napjairól készült 1984-es akvarellje – amelyet az angol Bulwer-Lytton regénye nyomán a Táltos G.M. jelentetett meg – az 50 ezres kikiáltását megduplázta.

A bőség zavarával küzd a Belvedere

Magasra tette december 3-i aukciója mércéjét a Belvedere Galéria: a 228 tételből közel negyven indul a milliós sávból. Az előzetes tárlaton számos kép mellett láthatunk kinyitva hazai vagy külföldi katalógust, amelyekben az adott művet reprodukálták, jelezve a tétel műkereskedelmi rangját, illetve eredetiségének garanciáját. A magyar piktúrából egyformán magasra, egyenként 12 millióra taksálták egy klasszikus és egy modern mester képét. Az egyik id. Markó Károly Naplemente a Tivoli mentén című 1851-es vászna, amely ugyanabban az évben szerepelt az Osztrák Műegylet kiállításán, a másik Tihanyi Lajostól az 1936-os elvont Zöld kompozíció (neves külföldi gyűjteményből tért haza, vakrámáján kiviteli engedély pecsétjével). Nem kevésbé pedigrés Molnár Farkas Ferenc 1926-ból való, 7,5 millión kezdő gouache Harlekinje, jobb alsó sarkában kézzel írott ajánlás – „Klárinak Molnár Farkas 26” –, a hátoldalán lévő etikett pedig igazolja a kaliforniai művészeti múzeum 1991-es magyar avantgárd tárlatán való vendégszereplést. Czigány Dezső 1926–1930 között festett Provence-i táját tavalyi monográfiájában is reprodukálták, most 6,5 millióról startol (analóg példánya magántulajdonban van). Egyformán 4,8 millióra tartanak három olajképet. Ezek közül Ligeti Antal 1880-as évekből való Keleti tája helyszíni vázlat nyomán végleges változatban Budapesten vagy Fóton született. Szőnyi István viszont 1920 körüli Hazatérő csordáját a kecskeméti művésztelepen festette, Tószeghy Richárd műgyűjtő tőle vásárolta meg, majd a második világháború előtt a Grill és Gergely aukciós ház árverésére került. A milliós listán tallózva olyan rangos és keresett mesterekre bukkanhatunk még – akár több művel is –, mint Mednyánszky, Ferenczy, Vaszary, Csók, Kmetty, Gulácsy, Koszta, Szőnyi, Fényes, Kádár, Aba Novák, Czóbel, Medveczky vagy Rippl-Rónai. A bőség zavarát csak fokozzák a milliós plasztikák, köztük Fadrusz János Toldi a farkasokkal című ismert szobra 1901-ből. Ennek bronzba öntött példányát a Magyar Nemzeti Galériában láthatjuk, patinázott gipsz előtanulmányát pedig egy kolozsvári jótékonysági bálon vette első tulajdonosa. Száz évvel később került a mű egy németországi magyar gyűjtőhöz és most 1,8 milliótól lehet rá pályázni. Ugyanennyiért kínálják Borsos Miklóstól az 1978-as, fehér márványból is kifaragott Aphrodité születése patinázott bronz változatát. Érdekes ritkaság Vaszary János Kislány cicákkal című sokat reprodukált gobelinje is, az 550 ezer forinton induló alkotást 1902-ben szőtték a gödöllői műhelyben és meglepően jó állapotban maradt az utókorra.

Abigail: az élen Gulácsy

A Művészetek Palotájában tartja december 4-én 14. festményárverését az Abigail Galéria. A 229 tétel együttes kikiáltási ára 83,3 millió forint, a kínálatban a korábbiakhoz hasonlóan akadnak XVIII. századi olasz, francia és holland mesterrajzok éppúgy, mint az itt újdonságnak számító magyar naiv festők a két világháború közötti időszakból. Egy amerikai magyar műgyűjtő tucatnyi Zsolnay-porcelánt is beadott, kikiáltási áraik 40 ezertől 440 ezer forintig terjednek, névjegytartó ugyanúgy van köztük, mint 1880-as bronzlábú tál. Az árverés sztárjaira csak millió fölött lehet licitálni, a legdrágább Gulácsy Lajos Bellagio című akvarellje 1908-ból, amely 3,2 millióról startol. Bene Géza Kert kék kapuval című olajképe 2,4 milliót kóstál, Korniss Dezső erősen stilizált vegyes technikájú Kettős portréja 1939-ből 1,8 millió forint, míg Czóbel Béla csendélete 1,6 millióba kerül. A milliós sávban találunk még képet Ország Lilitől, Gyarmathy Tihamértól, Román Györgytől és Frank Frigyestől is. Az Abigail mostani felhozatalára leginkább az a jellemző, hogy nagy nevek jó képeit is meg lehet szerezni (elvileg) félmillió körüli árakon. Ilyen például Duray Tibor Szolnoki udvara, Schadl János Fogadója, az Angelo művésznéven európai hírű fotóssá vált Funk Páltól a Séta olajképe, Molnár C. Páltól az Éjféli látogatás, de alkalmi vétel lehet Bolmányi Ferenc, Tornyai János, Kunfy Lajos, Egry József (és még sok más alkotó) egy-egy műve is. Még nagyobb lehet a kísértés az alsó ársávokban: Rudnay Gyula Bábonyi tája csak 180 ezer, Bálint Endre monotípiája 120 ezer, Bartha László gouache festménye 160 ezer forintról kezdi a licitet, Diener Dénes Rudolf pasztell gyerekportréja pedig akár már 55 ezerért is elvihető.

Magyar modernek a Kunsthaus Lempertznél

A legrégebbi német privát aukciós ház, az 1845-ben alapított kölni Kunsthaus Lempertz december másodikai, modern és kortárs mesterek műveiből tartandó árverésén a korábbiakhoz hasonlóan ismét szerepelnek híres magyar művészek alkotásai. A Szegedről indult Joseph Csáky Párizsban szerzett magának nevet, 1930 körül többféle méretben és változatban feldolgozta az első bibliai emberpár témáját, a márványfaragástól a fémplasztikáig. Ádám és Éva című, félméteres patinázott bronzának talapzatán a Blanchet Fondeur öntödei pecsétje hitelesíti a nyolc példány egyikét, becsértéke 7–8 ezer euró. Északnémet magántulajdonból való Kassák Lajos 1922 körüli gouache és tempera Képarchitektúrája, amelyet Körner Éva igazolt 2001-ben és most kereken 10 ezer euróra taksálták. Egyenként ennek a dupláját kérik Szobotka Imre korai, párizsi vásznaiért, amelyeket az első világháború előtt festett és a Salon des Independents-ben (a Függetlenek Szalonjában) is kiállított. Az Ülő kubista alak című olajképét Bartha Miklós, a neves baseli galériás „szakértette” és luxemburgi privát kollekcióból került az aukcióra, míg a Könyöklő férfi kubista mellképének analógiája Kieselbach Tamás Modern magyar festészet 1892–1919 című albumába is bekerült. Egyetlen tételben kiáltják ki Victor Vasarely négy színes műanyag reliefjét, 1500 euróért. A Bellatrix, Cassiopee, Eridan és Song elnevezésű lapok egy félszázas sorozat saját kezűleg számozott, címezett és szignált példányai, amelyet a svájci Neuchatelben adott ki az Editions Griffon 1970-ben. Az el nem kelt tételek egy hónapig kikiáltási áron még megvásárolhatók.

A Dorotheum téli aukciós hete Bécsben

Jól bevált a bécsi Dorotheum új vezetőségének ötlete, a negyedévenkénti aukciós hetek bevezetése: a kínálat koncentrálása fokozott figyelmet kelt a beadók és a licitálók körében. A téli aukciós hét anyagát november 19-től lehet megtekinteni a Dorotheergassén, az első aukciót pedig november 28-án tartják, európai ezüstneműből. A választék időben a reneszánsztól a szecesszióig terjed, földrajzilag pedig az ötvösművészet fellegvárának számító Augsburgtól a szentpétervári Fabergé márkáig. A legnagyobb sztár talán egy 1601-es aranyozott lakodalmi serleg Strasbourgból (15–20 ezer eurós becsértéken), de ritkaságnak számít egy német empire asztaldíszcsoport is a XIX. század elejéről (8–12 ezer euró). Másnap a modern mesterek és kortársak képei következnek, a kínálat Klimttől Kokoschkán át Hermann Nitschig terjed; a legnagyobb fogások közé kerülhet Egon Schiele 1918-as női aktrajza, 70–110 ezer euróért. A magyarok alkotásai közül Moholy-Nagy Konstrukció VI. című színes litóját 6000–6500 euróra értékelték, Aba-Novák Vilmos Falusi mulatsága 30–40 ezer euróról indul. A bútorok közül kiemelkednek az osztrák biedermeier darabok: egy ülőgarnitúra 10–12 ezer eurót kóstál, egy lant alakú szekreterért pedig 40–60 ezret is elvárnak. A harmadik nap a XIX. századi képeké: az élen Makart 1875-ös Arab férfifigurája, 80–90 ezer eurós becsértéken, az Albertina-beli kiállítás miatt különösen előtérben levő Rudolf von Alt prágai akvarellje 30–40 ezer euróért, de kapós lehet Waldmüller 1853-as zsánerjelenete is (becsérték nélkül). December elsején következnek a szecessziós tárgyak, köztük Zsolnay-kerámiák: Mack Lajos díszedénye 4–5 ezer euróról startol. Más nagyságrendbe tartozik egy Gallé-váza, 25–30 ezer eurós becsértékkel. Másodikán ékszerekkel, órákkal zárul a sorozat; a kínálatban akad egy 130–180 ezer euróra taksált 1992-es IWC Schaffhausen márkájú férfikaróra is.

Nagyházi: félsiker félmilliós plafonnal

Csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket az egynapos képaukció a Balaton utcában. A festmények, egyedi és sokszorosított grafikák 267 tételéből 118-at sikerült értékesíteni és hiába maximálták a kikiáltási árakat félmillió körül, a legnagyobb leütés is ezen a tájon történt. Henczné Deák Adrienne vázába rakott bazsarózsacsokrának jót tett, hogy a meghívón sokszorosították. A Dorotheum árverésein is rendszeresen előforduló és tartós közönségsikernek örvendő virágspecialista vásznát 320 ezerről indították és kereken 600 ezer forintig meg sem állt. A legmagasabbról indított festmény, Tornai Gyula Imádkozó arab férfi című képe viszont éppúgy visszamaradt 550 ezerért, mint Pogány Gyula teátrális bibliai jelenete 460 ezer forintért. Hiába emelték ki a katalógus borítójára Iványi-Grünwald Béla festőien megoldott zsánerjelenetét, a Mulatozó társaságot, 440 ezerért éppúgy nem keltett érdeklődést, mint Victor Vasarely mappája tíz szitanyomattal az ötvenes évekből, 420 ezres kikiáltási áron. A kínálatnak megfelelően alakulhatott úgy, hogy a licitáláson ezúttal továbbra is a vásárlók bizonyos körének ízlésvilága dominált az „alaptónus” nyomán. A leütési listán a második helyezett Pataky László cifraszűrös, birkaterelő Juhásza lett, amely 260 ezerről 420 ezerre lépdelt, a harmadik Neogrády László Téli tája, amely 160 ezerről jutott 400 ezerre; a szintén tőle, 360 ezren indított Virágzó fák már csak 20 ezerrel tudta növelni árát. Ugyancsak 380 ezret adtak Vadász Endre vegyes technikával festett finom hangulatú Tópartjáért, de ez 140 ezerről araszolt idáig. Szépen menetelt Jándi Dávid pasztell Bibliai jelenete is: 120 ezerről 300 ezerre ért fel. Olcsón, szinte licitlépcső nélkül keltek el képek rangos mesterektől is: Rudnay-akvarellek éppúgy, mint Mednyánszky-ceruzarajzok vagy kisplasztikák. Úgy tűnik, ezt az árverést a galéria és a műgyűjtők tábora is csak bemelegítésnek szánta a karácsonyi roham előtt.

Magyar mesterek a Ketterer árverésén

Kellemes és kellemetlen meglepetések egyaránt akadtak – már ami a „magyar” tételeket illeti – a müncheni Ketterer Kunst hamburgi filiáléjának modern piktúrákat kínáló október végi aukcióján. A magyar alkotók 14 tételének pontosan fele kelt el, olykor jelentős licitemelkedéssel. A ház szokása szerint az egyes tételeket a becsérték alsó határának feléről indították, az el nem kelt darabokat egy hónapon át még meg lehet vásárolni ezen a limitáron (19 százalékos jutalék mellett). Az árverés sorrendjében haladva az első magyar tételért fizettek a legtöbbet. Az 1961-ben Párizsban elhunyt Etienne Beothy ülő nőalakja sötétre patinázott bronzból – Werner Kunze híres berlini galériájából került Hamburgba – 3–4 ezer eurós sávból indítva 5031 euróért kelt el. Szintén tőle egy absztrakt szoborterv szignált tollrajza 600 eurós becsérték után 526 eurót hozott. Czóbel Bélától két szignált metszet maradt egyelőre gazdátlanul a Die Schaffenden (Az alkotók) 3. portfóliójából, Paul Wertheim 1922-es kiadásában: a Kislány babával 500 helyett 250, míg a Fésülködő nő 400 helyett 200 eurós limitáron érhető el. Négyszeresére verték fel az árát Esteban Fekete A tükör című 1960-as, színes fametszetének: a frankfurti Kunstkabinett tárlatának plakátjául szolgáló félakt ára 400-ról 1579 euróig szökött fel. Lakner Lászlótól a Renoir/1. szignált, datált és címezett próbanyomata 1975-ből még megvásárolható 800 helyett 400 eurós limitáron. A csoportos grafikai mappák sorából a Kunstmarkt Köln húsz lapja között Vasarelytől is volt egy, ezt 1200–1400 eurós becsérték után 1170 eurón ütötték le. Moholy-Nagy László két zselatinezüst levonata szerepelt egy tételben a húszas-harmincas évekből; a hagyatéki pecséttel ellátott művek visszamaradtak, így 250 helyett 130 eurós limitáron elérhetők. Munkácsy Mihálytól szintén megmaradt a Krisztus Pilátus előtt egyik ceruzavázlata öt főpapi fejről, ennek limitárát az 1000 eurós elvárásról csak 900 euróig vitték le. Az elmaradhatatlan Victor Vasarely három tételéből kettő elkelt, több mint ezereurós árkülönbséggel (a drágább 1696, az olcsóbbik 468 eurón landolt), a megmaradt színes szitanyomatot az eredeti 600 eurós érték feléért lehet még megszerezni november 25-ig.

Belvedere: tanulságos kísérlet

Érdekes tapasztalatokkal szolgált a Belvedere Galéria legújabb kísérlete, amikor október 28-i kamaraárverésének mind a 229 tételét azonos, tízezer forintos kezdő árról indította. A 99 elkelt tételből 59-et ütöttek le ezen az áron, a többi licitlépcsőzésének eredményeképpen végül 1 265 000 forintos leütési összeget realizáltak. Az eseményeket negatívan befolyásolhatta az amúgy is szokatlan, péntek délutáni időpont, amely ráadásul a négynapos munkaszünet előestéjére esett. A licitálók érdeklődését a jelek szerint nem a nagy nevek, hanem főleg a kedvenc témák befolyásolták. Az árlistavezető Fonyódi Pilgermayer Kálmán 1969-es Parasztudvara lett (34 ezer forint), amelyet olajjal festett kartonra. Aztán Simon Zs. jelzéssel Mediterrán falu következett 1943-ból, temperával falapon (32 ezerért), majd Mednyánszky jelzéssel a Vízparton című pasztell, kereken 30 ezres leütéssel. Egyenként 28 ezret ért meg új tulajdonosának Jancsek Antal olaj-karton Utcája (hátoldalán ajándékozási felirattal is hitelesítve), illetve Németh Miklós Asszony karosszékben című 1965-ös temperája. Az MCP jelzésű, Happy end (vagy Szerelem) elnevezésű ceruzarajzért 24 ezret fizettek. A nagy nevekre térve: szinte bagóért lehetett – még vetélkedés esetén is – jó művekhez jutni. Csupán a tízezres alapértéken tallózva említjük meg például Rudnay Gyula és Szabó Vladimir rézkarcait, Amerigo Tot litográfiáját, Vaszary János több kőnyomatát is az 1910-es évek tájáról, Pór Bertalan ceruzarajzai közül a korai, 1918-as női portréját vagy későbbi, 1947-es alakját, Molnár C. Pál krétarajzát egy fiatal fiúról, Böhm Lipót (Poldi) tempera csendéletét, Szász Endre hidegtű-lapjait, Barcsay Jenő szitanyomatát és még hosszan folytathatnánk a felsorolást. Arról pedig jobb nem is szólni, hány élvonalbeli alkotó jól sikerült műve maradt pártában – az biztos, hogy ezúttal nem a galériás vagy a beadók, hanem elsősorban a vásárlók jártak jól.